Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-07-03 / 27. szám
EVANGÉLIKUS LAP 27. SZ. EGYHÁZI ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP ARANYOSMAKÜT ÖTÖDIK ÉVFOLYAM. 1915. 1915. JULIUS 3.- Szombatonként jelenik meg. - A lapot illető közlemények előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére Nagybör zsönybe (Hont vm.) küldendők. FÚSZFRKESZTÓ: SZTEHLO KORNÉL. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ- SZIMON1DESZ LAJOS FÓMUNKATARSAK; HORNYÁNSZKY ALAüAR LIC. FIZÉLY ÖDÖN És ENDREFFY JÁNOS Az előfizetés ára: Egész évre 12 K fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 f Hirdetés dija: Egész oldal 28 K Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szava 6 filler. - Többször megjelenő hirdetéseknél megfelelő árengedmény. Tartatom: Lie. Fizely Ödön. Mit fesz az egjhaz? - bi^ihup Ferenc: Az egyház és az ifjúsági mozgalom kérdéséről. — Huszúgh 0)uta. A/ ember s. arm.-záí a VI — Szemle — Különféle — Hirdetések. Mit tesz az egyház? i. Háborús idők vallásosságának jellemző vonása a lélek nyugtalansága amelyet kínos kérdések, bizonytalanság, gond és kétségek okoznak. Isten szavát most nem a lágy fuvalmú szellőben halljuk, hanem vérviva- tarból, pusztulásból kell az ó jövőt formáló kezét megpillantanunk. Ez tépelődésre, gondolkodásra, nehéz telki tusákra vezet, melynek bizony nem a legegyszerűbb és legbiztosabb oivossága, hogy regi, elmúlt idők vallásos igazságait adjuk megnyugtatásul. Azok ugyan a boldogság legmagasabb fokát jelentették azokra nézve, akik átéreztek az Isten szeretetet és meghallották az Isten szavát. Reánk nezve azonban csak buzditólag, serkentőleg hathatnak, hogy mi se két- ségeskedjünk, hanem keressük lelkünk nyugalmát: az istent. Az egyházra nagy feladat és kötelesség nehezedett, mikor ezzel a háborús idők vallásosságával szembe találkozott. Mert nemcsak az ithon maradottak vallásos szükségletei lettek nagyobbak és olyan természetűek, melyeket egy két sablonos prédikációval nem lehetett elintézni, hanem az egyházra hárult az a kötelesség is, hogy a harctéren lévő híveiről is. gondoskodjék. Kétségen kívül az egyház sokat tett.* Tábori lelkészek hirdetik az Isten igéjét, buzdítják a katonákat a harctéren. Az egyházak küldözgetnek táborban lévő híveiknek vallásos iratokat. Sok gyülekezet eljuttatja gyülekezeti lapocskáját a csatatéren küzdő hívének, melyből értesülést szerez az otthon történtekről, az egyház életéről stb. Ezek mind felébresztik erősítik híveinkben az egyház iránt való hálát és szeretetet. De a háborúban küzdő híveinkben támadhatnak és támadnak is olyan kérdések és problémák, amire • Lásd az Evang Lap 1915. 19 sz. Mit tesz az egyház? 417 sablonos feleleteit nem adhatunk, hanem a megértő lelki pásztor igaz bölcseségével kell n/.okat orvosolni. Sehol sem állanak katonáink nehezebb problémák előtt, mint a tüzvo ialban. A mikor a háború durva munkáját végzik, resztvesznek szuronyrohamban, néhány száz lépésre az elenséggel szembe néznek a lövészárkokban. Ezek a veszélyes „zónáin“ tartózkodnak, akiknek lelki élete bizony egészen más lesz, mint azoknak, akik a front mögött vannak, kik legföljebb az agyú dörgését hallják, s csak hallomásból ismerik a tüzvonal borzalmait. Távol a front mögött, vagy oda-haza is borzalommal tölthet el egy szoronyroliam elképzelése. Mit jelenthet az a lövészárokban küzdő jkatona lelkében, aki érzi, hogy a rósz, a bűn rettenetes cselekvésére és szenvedésére van Ítélve. Mennyi morális önmeg- tagadásba kerül az ilyen támadás, s míkép kell levetkőzni az emberi érzést, ami a keresztyének legfőbb ékessége? Az szinte kimondhatatlan és aki át nem élte, az meg sem értheti. Olyan óra az, amikor vallás imádság teljesen megszűnik. Az egyetlen psziliikai reakció az ái andó halálos veszélyben: gúnyos nevetés és utálat az emberiség iránt, teljes megvetése ennek az állati cselekedetnek, es szenvedésnek. S ha az ember megkérdezi azokat, akik szuronyrohamban részt vettek, hogy mint gondolják, jobb lesz e az ember olyan órában, azok azt mondják, hogy bizony nem. Rosszabb lesz az ember. Az morális erők pusztulásnak indulnak. Vas fegyelem tudja csak a nyugodt harcz idejen pótolni a gyenge akaratában az erkölcsi gerincet, hogy azt az ütközetben ismét összetörje. Példákkal lehetne illusztrálni, hogy az egyház hívei a tüzvonalban vallásos tekintetben sajátosan vannak befolyásolva. Az individuális rossz, hogy „ne ölj", mint kötelesség van rájuk mérve. A rossz tevése magával hozza a rosszalevést. Ethikusnak is nehezen 418
