Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-01-16 / 3. szám
3. szám. nyerhetünk belőlük. E szerint az összes felekezeti adóteher Magyarországon 1908-ban 23.868,362 korona volt, miből minden lakosra P7 korona jutott. Aránylag a legsúlyosabb ez a teher a Dunántúl (egy főre átlag 2 3 kor.) és a Tisza jobb partján (2’1 kor.), mind a két vidéken a protestáns felekezeteknek magasabb arányú adóztatása folytán. Az egyes felekezetek közül az izraelitáké mutat legnagyobb terhet: évi 1.567,939 korona felekezeti adójukból egy főre 35 kor. jut. Az ág. hitv. ev.-ok 3.261,221 kor. egyházi adót fizettek. Egy főre 3-1 kor. jutott. A protestáns vallásuak közül ennek a felekezetnek a hívei vannak a legsúlyosabban megterhelve egyházi adóval. A királyhágóntuli részek átlaga (erdélyi szász egyház) itt is csak 2'9 kor., ami a mi egyházegyetemünk adózási viszonyait még szomorúbb színben tünteti fel! . . . A reformátusok terhére az összeírás 4.879,227 kor. egyházi adót mutat ki, miből minden fejre 2’6 kor. jut. Az unitáriusok 95,770 kor. egyházi adót fizettek, miből egy személyre 1*7 kor. esik. Legnépesebb felekezetűnknek a róm. kath. egyháznak a .hívői 9.758,514 korona felekezeti adót fizetnek; az egy létekre eső átlag — vidékenként csekély ingadozással — országosan 7*5 kor. A róm kath. felekezetűéi tudvalevőleg sok helyen ismeretlen a felekezeti adózás; ez magyarázza meg az egy főre eső hányadnak aránylag alacsony voltát. Ehhez a hivatalos megállapításhoz felesleges minden kommentár. Ezeket a számokat mindenesetre jó lesz megjegyeznünk, mert a köztudatba bedobott jelszavak néha kísérteni szoktak s a „szegény katholicizmus“ jelszavával lehet, hogy alkalmasabb időkben találkozni fogunk! Krónikás. Kevés a tábori lelkész. Sebestyén Jenő ref lelkész, theol. m. tanár a „Dunántúli Protestáns Lappban jelentést tesz az ausztriai kórházakban elhelyezett magyar református sebesültek látogatásáról. A többek között ezeket mondja Sebestyén : „Igazi nagy erővel azonban csak akkor menne a munka, ha minél hamarább, több új ref. tábori lelkész kinevezését lehetne a hadügyminisztériumnál keresztül vinni. Eddigi utam s tapasztalatom után a következő helyekre kellene okvetlen és sürgősen tábori lelkész : 1. Linz—Salzburg vidékére, 2. Éger—Karlsbad—Marienbad—Komotan stb. vidékére, 3. Prágába magaba külön, 4. Leitine- ritzbe és legészakibb Csehországba külön. Végül 5. Brimnhe és környékére külön. A wieni cs. és kir. közös hadügyminisztériumban tett látogatásaim arról győztek meg, hogy a hadügyminisztérium illetékes osztálya is belátja a kinevezések szükségességét, így remélhető, hogy a közel jövőben több új tábori lelkészt kinevezés fog publikáltaim. Arra azonban okvetieuül 43 szükség van, hogy a kinevezéseket úgy egyházi útorr, mint az osztrák lelkészek segítségével az ottani térparancsnokságok útján sürgessük.“ Mikor fogunk már végre valahára mi is több ilyen lutheránus reíerádát olvashatni? Újból és újból felhívjuk erre illetékes egyházi főhatóságaink nagybecsű figyelmét, hogy az általunk elhanyagolt katonai lelkigondozás ügyét szeretettel karolják fel s hassanak oda, hogy evangélikus katonáink lelki élete kárt ne szenvedjen. Mint a fenti sorokból kivehető, az ügy sürgős elintézést kíván. e. KÜLÖNFÉLE. Buzdítás. Gyurátz Ferenc dunántúli püspök újévi szózata ebben a nehéz évben is biztatja, bátor rítja, hű és odaadó munkára buzdítja kerülete lelkészeit. „Melegen kérlek benneteket, hogy a téli idő folyamán — vasárnapon kívül — hétköznapon is tartsatok hetenkint dél-esti istentiszteletet, vallásos estéket s a hívekkel együtt szívből fakadó imában kérjétek Isten áldását szeretett királyunkra, szabadságért, honért küzdő seregeinkre. Kérjük mindannyian a seregeknek Urát, hogy rövidítse meg a nagy megpróbáltatások idejét, segélje győzelemre az igazságot s engedje üdvözölnünk az áldott békességet.“ Elpusztított egyházaink. A Tiszakerület oroszjárta vidékre eső egyházközségeinek és lelkészeinek a nyomoráról egyre több hir jön, egyre világosabb képet nyerünk. A margonyai lelkész dec. 27-én jelenti püspökének, hogy az egyház levéltára elveszett, a közgyűlési jegyzőkönyvek elkaliódtak, a vagyona teljesen elpusztult. A katonaság mindent elvitt. Az iskolából az ablakok, ajtók, kályhák, a könyvtár és irattár, sőt az iskolai pecsét is lábra kelt. A templom is feltöretett. Onnan azonban csak a gyertyák vesztek el. A karácsonyi ünnepek alatt állandóan hallatszott az ágyúzás zaja. Nagyon megviselte a háborúval járó katonajárás a lapost egyházat is. Különösen a gazdasági épületekben és a lakóházakban sok a kár és a — piszok. A bártfai lelkészek január 5-én vett jelentés szerint újból elhagyták állomásaikat. (Azóta már megint visszatérhettek.) Elmenekült a lukavicai tanítónő is. Citálton az oroszok feldúlták a papiakon a tűzhelyt, feltörték az éléstárat s amit benne találtak, azt elharácsolták, a szobák falait beronditották s katonákat pingáltak rá, a kályhákat, ajtókat és a kutat tönkre tették. A lelkész bútorait összezúzták és hasznavehetetlenné tették. Mindenütt ezrekre rúg csak az egyházak és lelkészek kára is ! Lelkészkisérők sebesültszállító vonatokon. A róm. kath. tábori püspök előterjesztésére a közös hadügyminisztérium m. é. nov. 22-én kelt 8152. sz. rendeletével felhatalmazta a katonai parancsnokságo44
