Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1915-01-02 / 1. szám

1. szám. is lehetne szakítani. Egyrészt úgy, hogy mindenhová nem a különben is „vezető embereket“, hanem azokat, akik szakértők és munkaerejüket egy feladat megoldására fordítják — válasszák be testtileteink. Azután pedig az által, hogy kiki szamot vetne önmagával és nem foglalna el annyi hivatalt és megbízást, hogy a végen azt sem tudja, melyik bizottságnak a tagja és hol is áll a feje tőlük. A kánonjog a jövedelmek halmozása ellen állított fel kemény szabályokat Mi a tiszteletbeli hivatalok halmozása és ennek következtében a mindenütt jelenlévőség kiváltsága el­len tehetnénk valamit. Ha mindenhová egész embereket állíta­nánk, máris sokat javulna közigazgatásunk és sok kapkodó, bi­zonytalan intézkedés helyett volna részünk alapos munkában is Erről és hasonlókról nagyon sokat lehetne még beszélni. Nehogy azonban a szerk. megjegyzés hosszabb legyen az alapul szolgáló fejtegetéseknél, pontot teszek. Csak azt akartam kiemelni, hogy alkotmány-változtatás helyett szívesebben látnám, hogyha a mostani keretek között történnék meg a szükséges reform. A keret jó. Nagyon is szép. Csak az a baj, hogy olyan képét nem tudunk beleilleszteni, mely a drága kerethez méltó alkotás lenne! {Szerk ) Gyermeknevelési segély. — Lelkészsegélyez.si alapbizott*ághoz. — Az „Evang. Lap.“ f. é. 49-ik számában az „Egy lelkész“ állal a lelkészsegélyezési alapbizottságnak ugyanezen lap 4S-ik számában közölt irányelveire vonatkozódig b, c és ti. pontok alatt teli megjegyzé­seit magamévá teszem a kővetkező kiegészítésekkel. Elsőben is kijelentem, hogy nem larlozotn azon lelkésztestvérek közé, akik az igen t. bizottság által megállapított segélyektől elestek. Tehát érdektelenül, tisztán elvi magaslatról tekintve, kívánok hozzászólni a 1. bizottság által felállított új irányelvek kérdéséhez, bármi vádnak leghalványabb szándéka nélkül, a köz­érdek szempontjából, mely egyenként vonntkozhatik úgy az érdekelt lelkésztestvérekre, mint magára a t. bizottságra, illetve annak eljárására. Az egyetemes gyűlés u. ». „Szabályzatot dol­gozott ki a lelkészsegélyezésre nézve. E „Szabályzat“ végrehajtására, respektive, ennek alapján a „lelkész­ségéi) ezési alap feletti őrködésre es a nevelési pótlé­kok kioszlására“ (I. 8. pont) u. n. „lelkész-segélye­zési alapbizotlság“-ot választott, de csakis e célra és semmi más egyébre. Nem választotta és nem küldte ki tehát arra, hogy a segélyek elosztására nézve külön irányelveket állapítson meg, annyival is inkább nem, mert az irányelvek megállapítását maga az egyetemes gyűlés már elvégezte és jól végezte el akkor, midőn szabályzatot dolgozott ki, amelyben az irányelvek hangsúlyozottan (1. 6. pont) benfoglaltatnak, vagyis maga ama Szabályzat az egyetemes gyűlés által meg­állapított, vagy elfogadott irányelveket foglalja magá­ban és azok alapján épült fel igen bölcsen. Külön irányelvek felállítása meghaladja a t. bizottság hatás­körét, mert ilyenekre megbízást és felhatalmazást sehol és soha nem kapott. De ha még kapott volna is, külön irányelvek megállapítása csakis akkor volna jogosult, ha azok önkényt folynának és megegyeznének a Szabályzatban lefektetett alapelvekkel és intenciókkal. A t. bizottság megállapította irányelvek egyné- melyike pedig, főleg a c. és d. pontok alattiak nem ilyen kongruensek. Mert hisz* n mi lehet a Szabályzat­ban kodifikált legfőbb irányelv és intenció? Nem a minél nagyobb tőkegyűjtés a kiosztásra, illetve segé­lyezésre rendelt jövedelemből, mert a lelkészsegélye­zési alap célja nem üzlet, hanem elsősorban és hatexochén a segélyezés ott, ahol annak szüksége fölmerül. A Szabályzat a lelkész-gyermekek közt (mos­toha, fogadott stb.) különbséget nem tesz. Nem lehet a bizottság sem. Ha a t. bizottság a Szabályzat fogyatékossága, kiegészítése vagy bármi ok miatt szükségesnek látja külön irányelvek megállapítását: ezt megteheti; ám ezek alapján dönteni nem lehet jogosítva mindad­dig, mig azokat az egyetemes gyűlés magáévá nem telte. S ha mégis ezek alapján jár el és dönt: e dön­tés nem érvényes mindaddig, mig azt az egyetemes gyűlés jóvá nem hagyta. Vagyis a t. bizottság dön­tése megfelebbezhető. Világért sem akarom a fentiekkel azt nyilvánítani, mintha a t. bizottság önkényesen akart volna eljárni. Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy a t. bizott­ságot a legkomolyabb jóakarat és jóhiszeműség vezette fáradalmas és önzetlen munkájában, amiért teljes elismerést érdemel. A jó munkát kövesse a jobb! Lg) másik lelkész. Lapunk főszerkesztőjének a múlt számban adott felvilá­gosításai után c sorok tulajdonki pen tárgytalanok, hiszen a bi­zottság nagyon is tisztában van a maga hatáskörével s irány­elve t épen a lelkészsegélyczési-alap szabályrendelet rendelke­zésein*, k a megtartása érdekében, a kérvények igazságos és egyöntetű elintézése céljából állította fel. Átível azonban a köz­lést a felvilágosító sorok vétele előtt kilátásba helyeztük, azért mint a lelkészek köreben levő hangulat egyik megnyilvánulását mégis közöljük. (Szerk) TÁRCA. KATONÁK KARÁCSONYA. Grácban az „Evangélikus Egyesület“ karácsonyfa ünnepélyén sebesült magyar katonáinkkal Meskó Károly cs. és kir. tábori lelkész a következő imádságot mon­dotta el, melyet volt szives rendelkezésünkre bocsájtani: Erős Isten! Békének, harcnak hatalmas Ura ! Ir­galmadért esedezve borulunk le Előtted, a jó emberek szeretetéből nekünk ajándékozott szent estén, érezve szivet nyugtató, lelket felemelő eiődet, mely 6 5

Next

/
Thumbnails
Contents