Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-06-12 / 24. szám
EVANGÉLIKUS LAP 24. SZ. EGYHÁZI ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP aranyosmakót- Szombatonként jelenik meg. - A lapot illető közlemények előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére Nagybörzsönybe (Hont vm.) küldendők. * ÖTÖDIK ÉVFOLYAM. a FŐSZERKESZTŐ: SZTEHLO KORNÉL. FELFLÓS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS főmunkatArsak : HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN És ENDREFFY JÁNOS 1915. 1915. JUNIUS 12. Az előfizetés ára: Egész évre 12 K fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 f Hirdetés dija: Egész oldal 28 K Kisebb hirdetéfck (pályázatok) minden szava 6. fillér. - Többször megjelénö hirdetéseknél megfelelő árengedmény. Tartalom: Marcsek János: Az egyház es az ifjúsági mozgalom. — sz. L.: A vallás alapelemei. — Huszágh Gyula: Az ember származása. IV. — Szemle. — Különféle — Hirdetések. Az egyház és az ifjúsági mozgalom. i. Néhány évvel ezelőtt a honvédelmi tárca tárgya- * fásánál, mikor egyes szónokok a katonák erkölcsi nevelésének hiányait is felemlítették, az akkori honvédelmi miniszter nagy igazsággal mutatott rá, hogy e téren kevés történik, kereste itt a társadalom munkáját és azután magas hangon kérdezte: „hol vannak itt az egyházak?“ — Ez a kérdés nekünk szól, s ha nem vádol, akkor kötelességünkre mutat. Ifjakról van itt szó, akik valamely egyház kötelékébe tartoznak, akiknek azonban erkölcsi irányításáról az egyházak megfeledkeznek. Az ifjúság valláserkölcsi nevelése elég új dolog, nálunk evangélikusoknál pedig majdnem ismeretlen. Történik ugyan valami. Ifjúsági egyletek is vannak, de az ifjúság erkölcsi nevelése valami egészen más, mert annak munkaköre nem az egyletek fennállása, hangversenyek, bálok, esetleg ritkábban vagy gyakrabban vallásos estélyek rendezése, hanem maga az ifjúság, az ifjakkal való rendszeres, kitartó foglalkozás. Van ilyen is kevés helyen, de szervezett, határozott, öntudatos ifjúsági munkát még hiába keresünk. Talán meghozza az idő ezt is, hiszen a háború is rámutat e téren való hátramaradottságunkra és az ifjúsági mozgalom szükségességére. Csak egy dologra hivatkozom. Aggódva lessük új evangélikus tábori lelkészek kinevezését, mert a háborúban lévő hitsorsosa- inkért aggódunk, akiket ott e nagy időkhöz nem méltó célok hithüségük megtörésére, a „magyar talizmánok“ pedig keresztyén bizodalmuk megingatására hitegetnek. Én csak azt kérdem, miért nem adtunk mi a háború előtt már talizmánokat a mi katonáink, a mi ifjaink leikébe: a jó keresztyén hitben és talizmánokat, melyekre mindig gondjuk lett volna: a krisztusi tanítá369 sokban? Nem tettünk semmit, vagy nagyon keveset a maga idejében, lássuk ezt be most és ha a békés időkben nem igen gondoltunk cselekedetekkel az ifjúságra, akkor tanuljuk meg most az ifjúsági munka szükségességét. De aztán ne felejtsük el! Evangélikus egyházunk jelenét csak a felületes optimisták ítélhetik kedvezőnek. A szomorú jelennek pedig lesújtó, kétségbeejtő jövője lehet. A jelen alapos kihasználása és kimunkálása azonban megváltoztatja a jövő reményekben szűkölködő perspektíváját. Munkával, igazi egyháztagok nevelésével kell a jövőt megalapozni az egyházban. Ez az ifjúság gondozása nélkül lehetetlen. Nem az ifjúság alsóbbrangú rétegének valláserkölcsi nevelésére gondolok csupán, hanem egyházunk egész ifjúságára. Az egész ifjúságot telíteni kell határozott, tiszta evangélikus, keresztyéni öntudattal. A munka elágazhatik, de a forrás csak ugyanegy lehet: Krisztus. Egyházunk jelene arra tanít meg, hogy új utat kell törnünk az ifjúsággal való foglalkozásban, ha a mostaninál alaposabb, kedvezőbb eredményt akarunk elérni. E kedvezőbb eredmény elérése egyházunk létfeltétele. Nem vádolunk senkit egyházunk hanyatlásáért, elvégzi ezt talán az egyének lelkiismerete, vádolnunk kell azonban mindenkit, aki egyházunk fennmaradásáért önzetlen munkában nem tudja feláldozni önmagát. Az eszmény szolgálata önfeláldozást kíván, nekünk pedig egyházunk eszményét kell szolgálnunk. El kell jutnunk annak beismeréséhez, hogy az ifjúsági munka olyan életbevágó egyházi érdek, melynek elhanyagolása többé jóvá nem tehető mulasztás. A konfirmáció vagy az érettségi után elbocsátjuk az ifjakat. Amikor a legveszedelmesebb irányokba terelődhetnek, akkor jutnak mind messzebb az egyháztól. Nem csoda, ha annyira eltávolodnak, hogy elfelejtik a visszatérést, vagy eltévesztik a visszavezető utat. 370
