Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-06-12 / 24. szám
24. szám. Külsőleg is, még inkább lélekben elvesznek az egyház számára. Evangélikus ifjainkat ott látjuk, ahol ifjak maradnak ugyan, de nem evangélikusok. Katholikus Körök, Szabadgondolkodó Egyletek tagjai között mindég találhatunk evangélikusokat. Másrészüket viszontlátjuk még a gyü!éstermekben, — de kevésbbé a templomban. Halljuk őket, esetleg'evangéliku^ vo'tukat hangoztatni, de — imádkozni, úrvacsorát venni ...? Nem általánosítok, de a túlnyomó többségről, azt hiszem, beszélhetek Bár ne volna igazam, de a jelen és az egyes megnyilatkozások mellettem bizonyítanak. Meg én is voham ifjak között, n gyón kevéssel ezelőtt. De jól van, a határok, meg a< arányok felett vitatkozhatunk, egyben azonban bizonyosan egyetértünk: egyházunkban nincs minden úgy, amint kellene. Evangélikusokat, ízig-vérig evangé ikusokat, akiknek erkölcsi ideáljuk, életeszményük a Krisztus evangéliuma, nagyon- nagyon kell keresnünk, pedig evangélium nélkül nem vagyunk ám evangélikusok, ha mondjuk is, hogv azok vagyunk. Nem vagyunk azov, ha jellemünk fejlődésére nem hatottak olyan tényezők, melyek kívánatossá és elérhetővé tették volna számunkra azt a jellemideált, mely keresztyén, teljesen és éppen ezért emberi, igaz, szép, jó és összekapcsol az Örökkévalóval a Krisztus által. Keresztyén jellemek nevelése legyen az ifjúsági munka célja, akiknél a vallás valóban életerő ; nem el rélet, nem tan, nem puszta vallomás, nem az egyházhoz való hagyományos hűség, hanem az az élettartalom, mely az emberi élet motorja és gyémántja. Ez az az eredmény, melyet az ifjúsági mozgalomtól várhat az egyház, de csak az ilyen célokért lelkesedő ifjúsági mo/galom várhat és érdemel támogatást az egyháztól. Ne gondolja senki, hogy mihelyt ifjúsági mozgalom valami és némi kis vallásos színezete is van, azt azonnal támogatni kell. Ezek múló dolgok, rövid életűek, de tartós, keresztyen szempontból értékelhető eredményt nem mutatnak föl. Nekünk másra van szükségünk.' Olyanra, amely 'igazán meg tudja nyerni az ifjakat, de sohasem keresztyéni vallásossága eltitkolásává’,' hanem éppen énnek hefyes kimutatásával. Azt se gondolja senki, hog/ ilyen kifejezetten keresztyén jellegű mozgalom hiábavaló kísérlet, amellyel úgy járhatnánk, mint pl. a vdllásegyen- lőségi Szövetséggel. Nem. Á keresztyén világnézet ma is meg tudja nyerni az émbereket, — az. ifjakat. Ösák ez képes tartósan hatni és a hasonló, ilheVőlég egyazon alapon állókat olyan erős testvéri közösségbe tömöríteni, amely az egész életre kiható jelentőségű Nem képzelet szülte okoskodás ez, hanem sokak áhal vallott és megerősített tapasztalat.'Külföldi és hazai példákra hivatkozhatnál!) bizonyságára. Ha egy ilyen ifjúsági mozgalom végső, következményeit is le merjük vonni, akkor a legnagyobb bizalommal és teljes nyugodtsággal várjuk egyházunk jövőjét. 371 Egyházi szempontból tehát szükséges, a keresztyén ifjúsági mozgalom. % Marcsek János. A vallás alapelemei. A mi irodalmunk mindig tartogat a számunkra egy pár meglepetést. Egyszer „Ibsen prédikációk,“ másszor „Ismeretlen evangélium“ ejtik ámulatba és závarba a magyar theológiai világot, most pedig a nagy háború második évében egy új magyar vallásfilozófia vo.ija magára figyelmünket.* Még nem jelent meg az egész, csupán az első kötete. Azonban már az első kötetben közli a szerző azokat a-: eredményeket, melyekre filozofálása vezette, azt a vallást, amely kutatásai, folyamán meggyőződésévé vált. A villásos indifferentizmus inai korában, mikor az emberek nagy része vagy nem törődik az egyházzal és vallással, vagy pedig az ilyen kérdésekkel való bibelődést egyszerűen a papokra hagyja, maga pedig megelégszik azzal, hogy hébe-hóba meghallgat egy-egy prédikációt, alapjában véve örvendetes jelenség az olyan ember, aki nem hiv dásszerüleg, hanem belső indításból foglalkozik theológiai - érdésekkel. Még azt sem vesszük tőle rósz néven, hogy ezt a foglalkozást az „eddigi vallások“ ellen emelt váddal kezdi s hogy ineginditóan panaszkodik amiatt, hogy a?: .egyházak és vallások a hívők és hinni akarók tudásvágyát nem tudják vagy nem akarják kielégíteni. Azt mondja Jász Géza, hogy a Jézuska, — „akinek aranyhaja és fehér szárnyai vannak, aki hattyúkkal vont kocsiban száll le az égből s hozza az ajándékot,“ — meg a Mikulás, — „ki láncát csörgeti s nagy bundában jár, vagy mint feketeszőrű, pirosnyelvű, két- szarvú ördög jeleink meg“ — gyerekeknek való mese. Ezekről lehet kis gyerekeknek regélni, ellenben olyanok, akik a gyerekcipőkből már kinőttek, joggal megkívánhatják azt, hogy ne t.aktálják gyerekmesékkel őket, hanem a vallásos igazságokat, a legfőbbet: Istent a maga valóságában ismertessék meg velük. „Mi kinőttünk — úgymond — a gyerekcipőkből, mi tudjak ki a Jézuska, ki- a Mikulás, mi tudnöakarjuk, ki az Isten? Mi igenis foglalkozni akarunk nyi tan és őszintén Istennel, mi ne n félünk tőle, mi őt megismerni és szeretni akarjuk. Mi előttünk ne beszéljenek talányokban, ne mondjak, hogy Isten emberi ésszel fel ne^n fogható, hogy Istent nem lehet látni, de vakon kell benne hinni, mintegy titokzatos, fafhatatlan, rejtélyes felső hatóságban,, mi látni, megismerni, szeretni akarjuk Istent, mi szemébe akarunk nézni s, őt karjainkba ölelni.“ (7-81.) , . { , J. Abban a vádban, hogy az egyházak a híveket bizonyos atyáskodó és gyámkodó modorban kezelijk, * A vattás filozófiája., 1..kátét: A vallás alapelemei. Irt#: Jász Géza. Kiadja a Franklin TárSiiht. Budapest 1913. Ara 3 50 K. 372
