Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-06-05 / 23. szám
igazság diadalába vetett hit él, abban istenhitéi, csakhogy lefátyolozott, homályos, töredék — vagy rész istenhit, de a legfontosabb, hogy öntudatlan istenhit. A feladat itt nem lehet más, mint hogy ezt az öntudatlan, lefátyolozott istenhitet fokozatosan, lassan öntudatosítsd, s a fátylat levedd a homályból, mely mögött a legjóságosabb Atya orcája fénylik várván gyermeke jöttét- így lesz az istenhitbői Istenhit. így vezet a híd a meglévőből újba, ismeretlenből ismertbe, öntudatlanból öntudatosba, részből az egészbe, földből az égbe, isteniből az Istenbe. És a nehéz küzdelmek, lelki vias- kodások és kínok közt kapott hiten Isten áldása fog nyugodni, mely szilárdságban, közvetlen bizonyosságban vérben és életben oly erős, hogy rajta a poklok kapui sem vehetnek diadaimat Csak az Istennel küzdő Jákob imája ne maradjon el az áldásért, mert akkor bizonyos, hogy Isten átviszi a leiket egy transzcendentális lendülettel időből örökkévalóságba, végesből végtelenbe s a porból a szentek szentjébe ! Isten nagy és fölséges mind eszem, mind pedig szivem számára. Én őt föl nem foghatom. Gott erkennen bieibt unmöglich Wohl dem, der Ihn erlebt. De átélnem őt lehet. Ha Isten nagy és végtelen, keresem a földön az istenit, azzal már könnyebben bírok. Az már közelebb esik eszem és szivem számára. Ha istenit nem keresek és látok az életben, akkor Isten- keresésem szomorú és sivár. „Ahol nincs napsugár, ott nincs nap.“ Ahol nincs szép, jó, igaz, nemes, szent- séges, isteni, — ott nincs Isten. A nap színképét sugaraiból prizmákkal állítom össze, mert a napba nem nézhetek. „Léted világít, mint az égő nap, de szemünk bele nem tekinthet.“ Isten létét és közelségét is földi letükröződéseiben élem, elsősorban legtökéletesebb földi letükröződésében: az Úr jézus Krisztusban. Ezért nem mehet senki az Atyához, hanem csak ő általa. A modern bajok orvosa is az Úr Jézus Krisztus, kiben a boldog tiszta szívűek az Istent meglátják. Endreffy János. Az ember származása. II! Még kevésbé volt képes erre a virágzást követő hanyatlási korszak. Ez nemcsak hogy nem tudott az előbbi dicsőséges korszak magaslatán megmaradni és ebből kifolyólag a világ és az ember keletkezésének titkát megfejteni, hanem még új eszmék termelésére is képtelen volt. Ennek a kornak bölcselői az elődök eredményein élősködtek. így a stoikusok szerint az ember az anyagból, amelyet ők egyúttal istennek is neveztek, a benne rejlő tűz munkálódása segítségével vált ki. A lélek is meleg anyag, tűz, a vérben van és úgy támad, hogy a nemzetire átvitetik. Az epikureusok embere az atomok, még pedig részben a tűz, részben 359 más atomok csoportosúlása. A skeptikusok az ismeret lehetetlenségét vitatván, már philosophiájuk alaki tényezőjénél fogva sem foglalkozhattak az ember előállásának kérdésével. Az eklektikus Cicero szerint az. örök és „készen álló“, „kéznél“ levő anyagokból teremtette az isten az összes lényeket s így az embert is. A lélek, állítása szerint anyagtalan, másik állítása szerint lég, vagy tűznemü, eredetére nézve pedig az istenség kidolgozása. Hogy azonban ez az isteni eredetű lélek az örök anyaggal mikép egyesült emberré, azt nem magyarázza meg. Az eklekticizmus második nagy képviselője, Seneca az embert testből, a tűznemü lélekből és az isteni észből állónak gondolja. Mind a hármat a tűznemü isteni szellem, a pneuma teremtette és egyesítette egymással. Erkölcsi felfogásának megfelelőleg emelkedett Epikietosnak ama hite, „hogy az emberi szellem az istenivel rokon.“ E zt a hitét osztotta egy nagy tisztelője, Marcus Aurelius Antonius császár is. Az ezen irányok nyomán támadt új skepíicismus osztozott elődje felfogásában, hasonlókép tagadja a dolgok eredetének megismerhetőségét. Ez a destruktiv irány azonban nem volt képes az ember kutatás vágyát megbénítani. Az „új-pythagoreusokben“ a Pythagoras, a „pythagorasi irányú platoiak“-ban pedig a Pythagoras és Plató szelleme kelt életre, azzal a hozzáadással, hogy mivel az ember a maga korlátoltsága miatt, az igazságot megismerni nem képes, az igazságra törekvő lelket maga az Isten segíti útjában „kijelentés“ által Ama előbbiek szerint az Isten az embert mikrokosmossá teremtette, „mivel valamennyi világerőt mozgásban egyesít. Az utóbbiak szerint az Isten a számok segítségével az anyag rendezése által először a világielket teremtette meg. Ebből a világlélekből az emberi lelket, melyet testté rendezett, anyaggal összekötött és embert alkotott. Plato szelleme a zsidó vallásosságra is hatott. Ezen hatásból megszületett a zsidó-görög bölcselet, mely fejlődésének csúcspontját az alexandriai Philoban érte el. Philo szerint a meghatározhatatlan, minden anyag felett álló fenséges Isten a belőle kíáradó logos, ideát, daemont, vagy más szóval angyal segítségével az örök, de rendezetlen anyagot testekké rendezte és ezen testekbe az ugyancsak belőle áradó és vele folytonosan kapcsolatban lévő lelkeket oltván, megteremtette az embert. Hasonló ehhez az „új-piatonista“ Plotin tanítása. Eszerint a minden emberi meghatározáson felette álló isten, hatása által, a noust, az értelmet ez ugyancsak ilyen módon a világielket és a lelkeket, ezek pedig, mint az eredeti isteni forrástól legtávolabb eső leggyengébb és legkevesebb fénnyel bíró valóságok, az anyagot teremtette meg. A lélelek pedig rávetvén sugarait az anyagra, megszületett az ember. Eszerint a lélek nem lakik a testben, hanem kívülről eleveníti meg azt. Monista, egységes felfogásra törekedett Plotinos tanítványa Porphyrius is. Ő az anya360 . .. \ *
