Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-06-05 / 23. szám
23. szám. Egyéb a háború áítal felszínre hozott kisebb- nagyobb jelentőségű kérdés is akad majd. Én csak azokat emeltem ki, amelyek egész egyetemes egyházunk érdeklődésére számot tarthatnak. A legfontosabbat legutoljára hagytam. Tudomásom szerint vannak egyházak, amelyek evang. egyházunk jelenlegi stádiumában a zsinat további működése ellen vannak. Ennek az álláspontnak a jogosultsága nyilvánvaló. Bárhogy végződjék is a háború mindenkép határjelző lesz egyházunk életében is. Lesznek a háborúnak tanulságai, utána egyházunknak új feladatai. Ezen a bázison kell majd újra kezdődnie a háború végeztével a zsinát törvényhozó munkának is . . . Mivel a háhorú vége emberileg előre nem látható, nincs sok értelme annak, hogy a zsinat — ki tudja meddig — az elnapoltság stádiumában maradjon. Az egyetemes gyűlés alkalmával gyűljön össze formális ülésre s mondja ki feloszlását. Ha ebben a kérdésben is megnyilatkoznék a közvélemény, azzal bizonnyára szolgálatot tenne egyházuknak s megkönnyítené a zsinat elhatározását is. Van tehát dolgunk és ügyünk a kebelbeli dolgokon kivűl is elegendő, melyekről az idő helyes beosztásaival s nagy időkhöz méltóan kell állást foglalnunk ez évi gyűléseinken. Sz. L. Hodern bajok. ti. Az első részben a modern bajok gyökeréig akartunk ásni. A második részben a bajokra adandó orvosságot kell felismernünk. Mert azt nagyon könnyű mondani, hogy tanítsd meg bízni a modern embert Istenben. De hogyan? Hogy a régi utakon ez absurdum, azt modernjeink közönye ékesen illusztrálja. Uj utak csapása nélkül minden maradni fog a régiben egész a megkővesülésig. Ezen pedig meg kell borzadnia minden egyházáért és vallásáért aggódó kebelnek. Ahol ez a megborzadni tudás kiveszett a telkekből, oda már a halál borította leplét takaróul. Hogyan segítsem a modern embert az Istenhithez? Hogyan, mi módon? Ha a Szentirásban való jártassága és bennélése nem hiányoznék, nem kérdezném ily aggságosan. De hiányzik 1 És ez újabb nehézség. Kevés élménye van arról, aki az út, igazság és az élet. Úgy hogy nem elég rámutatni az útra, hogy ezen haladj, mikor az utat magát sem tudja merre van ? ! Az idők és lelkek járása hozta magával, hogy most az útig is sok utat, főútra vezető mellékösvényt kell ^modern embernek mutatni, hogy eligazodjék az üdvösség felé. A huszadik században nem elég azt mondani, hogy Jézus vezet az Atyához, hanem tessék Jézusig is kalauznak lenni. Általános szabályt sem lehet fölállítani az eligazításban. Hogy a 357 főútra ki hogyan talál ki, az attól füge, hogy a főúttól mily messze van, hol áll, vezet-e onnan, ahol áll, tényleg gyalogút a főúthoz? Nem lehet azt mondani minden modern embernek, menj keletre a főútig ( Jézus), mert az egyik északon, a másik délen áll stb. stb. Mindezekből látni való, hogy a modernek gondviselésében az egyéni cura pastorális szempontjának kell irányadónak lennie. Sablonokkal itt nem lehet boldogulni, a legkevésbbé tani kijelentésekkel. A főútra vezető mellékutak subtilis föltárása a legmélyebb prudentia pastoralis. A neveléstanból tudom, hogy új ismeretet csak már meglevő ismerethez szabad és lehet kapcsolni. A nagy egyszeregy előtt a kis egyszeregyet kell megtanulni. Törvényszéki tárgyalás előtt a római jogot kel! megtanulni. Boncolás előtt a szerves- es szervezetlen kémiát. A vallást sem lehet a hiszekeggyel és a Szentháromsággal kezdeni, hisz azzal végezni kell. A vallás vetületé- ben azonban nem ismeretek, hanem élemények esnek latba. Úgy hogy azt a jó pedagógiai elvet, hogy csak már meglévő ismeretekhez kapcsolhatók új isleretek, vallásilag oda kell módosítanunk, hogy csak már meglévő éleményekhez kapcsolhatók új élemények. Aki ezt figye'embe nem veszi, lélektani és pedagóg'ai botlást követ el a vallas terén is Már meglévő Istentapasztalások nélkül mihez kapcsolódjék a keresztyén Istentapasztalás metafizikai fölsége ? Differenciál és integrál számitás hova épüljön fel, ha nincs alsóbbrendű matematikai alapja? De hagyjuk el a vallás lélektani és ismeret elmélet» (helyesebben éleményelméleti) hatterét. Vegyünk konkrét példát s azon szemléljük, hogyan vezet át a hid az alsóbbrendű vallási értékekből a fölsőbbekhez. Ismertem egy magas állású hitetlen jogász embert. Templomba nem járt, úrvacsorához 15 év óta nem járult, papokat szidta, egyházat és vallást fölöslegesnek tartotta. Ezekből a szimpt.»mákból könnyű jellemképet alkotni. De — és most jön az én hidam — erősen élt benne a jog és igazság tisztelete. Ez feltétlenül megbecsülendő és értékelendő jellemtulajdonság. Kapocs az általa lekicsinylett valláshoz. Mit tennél, ha az volna feladatod, hogy kiemeld belőle a vallásilag is értékes elemeket ? Aztán fokozatosan megnemesítsd és megdicsőitsd a vallás glóriájában? — Az első lépés, hogy elismeréssel adózz a benne élő hitnek a jog és igazság iránt. Aki meg van győződve arról, hogy a világot a jog erejének kell összefognia és a komisz- ság dacára is az igazságnak kell diadalmaskodnia, az az ember öntudatlanul is vallásos ember, mert értékes hit van benne. Csakhogy hite töredék, részhit, ami kiegészítésre, teljessé tevésre, megnemesitésre, meg- dicsőitésre és Isten kegyelmére szorul. Aki az igazság diadalába rendületlen hittel tekint, az az ember már hallgatagon elismerte, hogy van fölsőbb hatalom, mely- lyel vagy kivel nem lehet packázni. Akiben a jog és 358
