Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-05-22 / 21. szám
21. szám. tak céljainak szolgálatába s eddig tudomásunk szerint sem szegény, sem gazdag nem utasította el magától a taggyűjtő ivet. Ez is azt bizonyítja, hogy érdemes volna a mi híveinkkel alaposan foglalkozni ott is, ahol az eddig kellő mértékben meg nem történt, azaz érdemes volna erélyes és céltudatos egyházalapitó politikát folytatnunk. Szg. Az ember származása. í. Az ember származása egyike az emberi gondolkodás legrégibb tárgyainak. Talán olyan régi, mint maga az emberiség. A tudománynak nincsen módjában ezen gondolat, vagy kérdés keletkezésének helyét és 'idejét megállapítani. Az ember származásának kérdése tehát nemcsak tartalmilag, hanem alakilag is meghaladja a tudományos kutatás határait. Mert amint nem tudjuk megállapítani azt, hogy hogyan s miképen állott elő az ember, úgy nem tudjuk megállapítani azt sem, hogy melyik ember vagyis nemzet kezdett erről először gondolkodni, hol és mikor? Ezért talán nem szükséges feltétlenül elvetendőnek tartanunk, egy komolyabb elmélkedés keretében sem, ama másik, evvel összefüggő eszmét, a kijelentésnek eszméjét, mely abban van, hogy a hit és tudás s így az emberi gondolkodás alapjait, minők: Isten és ember, teremtés és halhatatlanság, akarat és megváltás, maga az Isten oltotta bele az emberi lélekbe. És amióta a kijelentésnek ez a ténye megtörtént, azóta próbálgatja fáradhatatlan Sysiphos-ként az emberiség eme örök titkokat fedő köveket elhengeríteni. Azért az, aki ezen rejtelmes valóságokról, szándékokról és cselekedetekről támadt emberi gondolatoknak pontos és teljes történelmét meg tudná írni, az valóban az emberi gondolkodás történelmét írná meg. Rátérve már most magára az ember származásának gondolatára, ezen gondolat történelmében két irányt állapíthatunk meg: tisztán spekulativ vagyis bölcselkedő és egy empirikus vagyis tapasztalati irányt. Az előbbi ismét két ágat hajtott: egy hitbelit és egy szigorúan vett bölcselmit. Más szóval az emberiség egyrészt hívő lélekkel, másrészt okoskodó ésszel akart arra a nagy kérdésre feleletet adni, hogy miképen és hogyan állott elő az ember? Szerény feladata ezek után a két főiránynak történelmét, fejlődését és amennyire csak lehet, bizonyítékait feltüntetni, a fejlődésnek mai eredményeit összehasonlítani és ez után feleletet keresni arra a másik nagy kérdésre: van-e az ó-szövetség emberteremtési tanának még ma is valamelyes jogosultsága és hihetjük-e még ma is azt, hogy bennünk isteni eredetű, halhatatlan és az anyagtól független lélek lakozik? A hitbeli fejlődés fonalát talán a babyloniaknál vehetjük fel. Ezek főistene, Bél, lefejezi önmagát és megparancsolja az egyik istennek, hogy kifolyt vérét sárral összegyúrván, alkossa meg az embereket és a többi élő lényeket. Az egyptomiaknak két mithosszuk is van az ember teremtésére. Az egyik szerint Naum és Ptah istenek fazekas-kerék segélyével agyagból formálják az első embert. A másik szerint az ember Ra vagy Horus és Sekhet könnyeiből keletkezett. A perzsa zend-vallásnak is kétféle tanítása volt az ember teremtéséről. A régebbi tanítás szerint az első ember, kinek neve Jima volt, a világosság istenétől született. Az újabb tanítás szerint Ahura-Mazdao, a legelső teremtménynek, az ős bikának izzadságából alkotta az első embert. Ezt Ahriman, a rossz isten, a sötétségnek istene megölte, de magva megmaradt a földön. Ebből a magból egy kétágú fa nőtt, melynek két ágából Ahura-Mazdao, a jóságnak, életnek és világosságnak istene rálehelés által az első emberpárt: Machiát és Machiánát teremtette. A hetruskok istene is sárból gyúrta az első embert. A görögöknél az ember teremtése homályos. Valószínűleg Prometheus teremtette sárból, még pedig a férfit. A nőt Hephaistos teremtette a hatalmas Zeus parancsára és a halhatatlan istenek képére és hasonlatosságára A teremtés anyaga ez esetben is föld és víz. Ennek az első nőnek a főistenek mindegyike ajándékot adott. Pallas felöltöztette s női művészetekre tanította, Aphrodite bájt, a Gratiák és Pytho arany nyak-éket adtak neki, a Hórák virágokat fontak a hajába, Hermes pedig színlelésre, álnokságra és szép, elbájoló beszéd e tanította őt. Innen származott a neve: Pandora, azaz mindenkitől megajándékozott. Isteni eredetűnek tartották az embert a rómaiak is. Ovidius szerint isteni magból, „divino semine", alkotta az embert az Isten, „a dolgoknak nagy művésze", „ille opifex rerum." A germánok teremtési hitregéje szerint még az istenek is anyagból keletkeztek. Az ember keletkezésére pedig szintén két elbeszélésök volt. Az egyik szerint a megfagyott alvilági Elivagar vagy Helivagar folyó isteni meleg által megolvasztott és megelevenített cseppjei- ből állott elő az első ember: Ymir, másik szerint Órgelmir. Vele egyidőben és ugyancsak a jégcseppek- ből keletkezett az Audhumla-nevű tehén, Ymir táplálója. Audhumla sósízü és deres színű kövek nyalo- gatásából élt. Ezekből kinyalta Burit. Ennek Börr nevű fia nőül vette egy óriásnak Besla nevű leányát, kitől három fia, a három főisten: Odin, Vili és Ve, született. Ezek a főistenek egy alkalommal a tengerparton járván, két fára akadtak és ezekből alkották az első emberpárt: Askr-t és Emblaná-t, mindegyikök adván nekik valamit, még pedig: Odin lelket és életet, Vili mozgást, Ve pedig a beszélőképességet és a két főérzéket: a hallást és a látást. Az imént elmondott hitrege, a germánoknak az ember teremtésére vonatkozó 321 327
