Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-05-22 / 21. szám
21. szám. hitregéje, a fából való teremtésre nézve a perzsák, az ajándékozásra nézve pedig a görögök emberteremtési mithoszához hasonlít. A szlávok azt hitték, hogy főistenük, a négyfejű Swomtevit, földből és vízből al- kot'a ez első embert. A vogul-monda szerint Ehupi, a napisten fia, Numi Táromnak, az égi atyának, vagyis az öreg égnek, vagy a felsővilágnak unokája, nagyatyjának, Numi-Táromnak parancsára és útmutatása szerint fából és földből formálja az első embert. Hasonlókép teremtette az embert a finn Kalevala szerint Impifia, Väinämöinen is. A magyar ember nevében hordja az ember származásának magyarázatát, mert „magyar“, régebbi formájában „makar“, annyit jelent, mint „a föld fia." Ennélfogva a magyar mitho- logia szerint is földből lett az ember, még pedig Isten alkotta őt földből, mert a régi magyar pogány-hit szerint is a inindenséget az Isten teremtette. Az amerikai indiánusok hite szerint ősszüleinket a Nagyszellem alkotta, mégpedig szintén földből. Ezek után néhány „vad“-népnek emberteremtési mondájáról is emlékezzünk meg. Álljanak itt a következők: A taitiak szerint a Taaroa-isten vörös agyagból alkotta az első embert, álmában kivette egyik oldalbordáját és ebből formálta az első nőt. A Mariani-szigetek lakóinak hite szerint ; z első embert a Fauna-sziget egyik sziklájából, a zulu-kafferek szerint egy csomó kákából alkotta az Isten. A galla-négerek istene, Wolab is, agyagból alkotta az első embert, Wahot és adott neki életet és lelket. Végül a grönlandiak nem Isten által teremtettnek, hanem a földből önmagától keletkezettnek gondolják az első embert, Kollakot, akinek hüvelykéből állott elő az első nő. Csak a főbbeket soroltuk föl s ime mégis mennyi mithosz, hit, vélemény, nézet az ember teremtéséről! És ezek közül melyik volt az első, a legelső, amelyből a többi származott? Vájjon feltétlenül első volt-e a sémi, utána következett az árja, majd a finn-ugor, végül az amerikai indiánus s legeslegutoljára a vad- nép.k és a grönlandiak emberteremtési mondája ? Vagy megfordítsuk talán a sort? És csupán a tartalmat, a hitbeli értéket véve alapul, mennyivel áll felette a klasszikus görögök bájos mithosza, a vad galla- négerek egyszerű, naiv, vagy a harcias germánok zord emberteremtési mondájánál? Mindezekre nézve lehetnek véleményeink, nézeteink, feltevéseink, hypothe- siseink, abszolút, megdönthetetlen és így mindenki által elfogadható igazságaink azonban nincsenek. Ezek megállapítása körül is tehetetlenül áll a tudomány. Áll pedig így azért, mert ezek az igazságok is, mint annyi sok más is, elvesztek, elmerültek az idők mélységes óceánjában, nekünk pedig csupán a fáradságos és küzdelmes kutatás jutott osztályrészül. Amit róluk megállapíthatunk, az csupán abból áll, hogy az ember előállást mindnyájan egy főlényre, az Istenre viszik vissza és az Isten anyagból: földből, göröngyből, rög329 bői, sárból agyagból, sziklából, hóból, vízből alkotta az első embert. A maga lényegéből csak a babyloniak és a hinduk istene adott valamit az embernek, az előbbi a vérét, az utóbbi a fejét és végtagjait. A perzsák éltető istene sem nyújt semmit a magáéból az első embernek, hanem csak rálehelt, isteni leikével csak érinti, emberi életre kelti és nem hatja át a két fát. Ezek az isteni adományok is mutatják, hogy ezen emberteremtési mithoszok annyira érzékiek, anyagiak, annyira anthropomorphisztikusak, azaz a bennök szereplő és teremtő istenek annyira emberiesitettek és így ezek a mithoszok az eredeti ős, isteni, kijelentésnek annyira elhomályosult alakjai, hogy állandó és maradandó vallási világnézletnek és ebből kifolyólag emberteremtési világnézletnek alapjául nem szolgálhatnak. Szükség volt tehát az ember teremtését kifejező oly kijelentésre, amely egyrészt magának a tisztultabb istenfogalomnak megfelelt, másrészt azt az emberi értelem előtt legalább bizonyos mértékig megvilágította s elfogadhatóvá tette és ez alapon, amelyben még a legműveltebb vallásos lélek is meg tudott és tud nyugodni. Ezt nyújtják nekünk ószövetségünk következő szavai: „Formálta vala pedig az Úr Isten az embert a földnek porából és lehellett vala az ő orrába az életnek lehelletét és úgy lett az ember élő lélekké.“ Szent Írásunk ezen igék leírását Mózesnek, a nagy zsidópapnak és törvénytudónak, a valóban „Isten emberé“-nek, eredetüket pedig magának az Istennek tulajdonítják. És méltán, mert az általunk ismert teremtési mithoszok, tanítások és írások közül ezek mondják el legszebben, legtömörebben és az Isten fenségének és az ember szellemiségének legmegfelelőbben ősszüleink eredetét és keletkezését. Ezek szerint az igék szerint az Isten sem vérét, sem húsát nem adja az első embernek, hanem azt, ami az ő lényegét alkotja, ami Ő maga is, a lelket, a szellemet és azt is nem teremti, nem alkotja, nem mint idegen adja, hanem önmagából, önmaga lényegéből nyújtja, önmagának egy részét oltja bele a hideg rögbe és így az emberben tulajdonkép az Istenségnek egy része él. Ennél rövidebben, szebben és mélyebben nem magyarázta meg még senki az ember származásának és előállásának nagy titkát. Azért szent Írásunk idézett része az ember származását magyarázó vallási fejlődésének csúcspontja, záróköve s így vallási világnézetünknek is egyik alapja. Huszágh üyuia. KÜLÖNFÉLE. Hittani vizsga évzáró ünnepélye a kassai állami főreáliskola és premontori főgymnázium evang. vallású tanulóival. Szép, lélekemelő ünnepéllyel fejezték be a nevezett intézetek ev. tanulói évvégi hittani vizsgájukat. A templomban összegyülekezve, Isten felséges adománya . . . kezdetű ének, ima 330
