Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-05-22 / 21. szám
21. szám. húzunk szempontjából. A Duna balparti részén Kispest—Erzsébetfalváig s Dunaharasztiig terjedt a Deáktéri magyar egyházközség körzete s annak a pár embernek emberfölötti munkája, a kikre ennek az óriási területnek lelkigondja vala bízva, igen jó, ha az evangélikus hívek feleszámához elért valahogyan. Az újabb időben a pesti magyar egyházközség óriási erömegfeszitéssel megalapította fasori és kőbányai lelkész! körét, a budai oldalon pedig 5 évvel ezelőtt az óbudai egyházközség vált ki a budai egyházközség kötelékéből. Legújabban a budai egyház- község gondozó figyelme mindinkább azon új városrész felé fordul, amely a Gellérthegy déli lejtőjétől kezdődőleg a Duna mentén a fejérmegyei síkság felé szinte beláthatatlan kiterjedésben terül el. A kelenföldi városrész ez, amely alig egy-két évtized alatt páratlan gyorsasággal fejlődött ki s ma a székesfővárosnak legszebb, legmodernebb s legnagyobb jövőnek elébe néző része. A hegyoldalon, hol a valósággal délszaki erejű nap termel páratlan gyümölcsöt, gyönyörűen gondozott utak mentén remek villák emelkednek, lent pedig a síkságon palotasorok között igazi nagyvárosi élet lüktet. A városrésznek kitűnő forgalmi viszonyai, egészséges fekvése s építkezésre igen alkalmatos területe valósággal csőditik ide a lakosságot. S ha most meggondoljuk, hogy e vidék evangélikus lakosságának a várbeli evang. templomba kellene járni s hogy ezen a népes nagyközségeken (Albertfalva, Budafok, Nagytétény, Kistétény) áthúzódó területen egész Székes- fejérvárig templomunk nincsen, úgy belátjuk, hogy mily egyháztörténelmi fontosságú feladatot teljesít a budai egyházközség, mikor az újabb időben szerető gondoskodással foglalkozik ennek a környéknek a szervezésével. Valósággal érzi, hogy talán egész közegyházunkra döntő jelentőségű csatát kell megvívnia ezen a területen, hisz a szomorú reversalis statistikák anyagát jórészt az ilyen nagyvárosokhoz csatlakozó területek adják, amiken egyházunk fogyatékos erőivel, más egyházak céltudatosabb szervezete mellett egy- házias munkát folytatni alig lehet. E^ért rendezett be a környék egyik iskolájában évekkel ezelőtt istentiszteleteket, ezért gondoskodott itt külön confirmatió oktatásról s ezért alapította meg eze i a vidéken, ahol a katholicismus nagyszerű intézményekben munkálkodik már, egyházunk első komoly védelmi vonalát a a „Kelenföldi Evang. Templomépitő Egyesület*-et. Az egyesület Schulek János műegyetemi tanár eszméjének megvalósulása s alapos előkészítő munkálkodás után 1914. februárjában alakúit meg. Célja természetesen az, hogy ezen a vidéken, alkalmas központi helyen templomot építsen, illetőleg, hogy az ehhez szükséges anyagi eszközöket előteremtse. Hopy célját elérhesse a társadalom minden rétegében tagokat gyűjt, adományokat kér, estélyeket s felolvasásokat rendez. A fősúlyt az egyesület a taggyüjtésre fekteti, mert a tagok révén egy oly élő szervezetet akar létrehozni, amilyen a templomépités gondolata szemmel láthatólag ölt testet. Tagja lehet valláskülönbség nélkül mindenki, aki alapítványt tesz, vagy neve aláírásával kötelezi magát arra, hogy a templomépités céljára legalább 3 évig bizonyos összeget fizet. Templomépitő tag az a testület, vagy azon egyén, aki egyszerre 5 évi tetszés szerinti részletben legalább ezer koronát ajánl fel. A templomépitő tagok nevét a templomban elhelyezendő márvány emléktáblán örökíti meg az egyesület. Alapitó tag az a testület, vagy azon egyén, aki egyszerre, vagy 3 évi tetszésszerinti részletben legalább száz koronát ajánl fel. Az alapitó tagok nevét a templom alapkövében elhelyezendő okmányon örökíti meg az egyesület. Rendes tag, aki legalább 3 éven át legalább évi négy korona befizetésére kötelezi magát. A templomépitő és alapitó tagok örökös tagjai az egyesületnek, a rendes tagok 3 év elmúltával kiléphetnek, ha ezen szándékukat az egyesület ügyvivő igazgatójánál félévvel előre Írásban bejelentik. Ellenkező esetben tagsági kötelezettségük évről-évre megújul. Az egyesület szervezete a minden év márciusában tartandó közgyűlés s a tisztikaron kiviil 12 tagból álló választmány, melynek tagjai közül 10-et a közgyűlés választ, kettőt pedig a budai ev. egyházközség közgyűlése küld ki. Az egyesület tisztikara: a) diszelnökök, b) elnök, c) ügyvezető igazgató, d) titkár, e) pénztáros, f) ellenőr, g) és három számvizsgáló, kiket szintén a közgyűlés választ. Az egyesület viszonyát a budai ev. egyházközséghez az alapszabályok 23—25. §-ai szabályozzák. Ezek szerint működéséről az egyházközség közgyűlésének évenkint jelentést tesz, mindazon intézkedésekre vonatkozólag, melyek az egyházközségre te« hét vagy kötelezettséget róhatnak, annak jóváhagyását kéri; s végül a budai egyházközség a választmányban két taggal, a számvizsgáló bizottságban pedig gondnokával képviselteti magát. Feloszlik az egyesület, ha célját elérve az egyházi épületeket megépítette s a végleszámolást befejezte. Ha bármi okból előbb feloszlanék, vagyona a budai ev. epyházközségnek oly rendeltetéssel adandó át, hogy az, mint önálló alap külön gyü- mölcsöztetve kezelendő s csakis a kelenföldi városrészben épitendő templom céljaira fordítható. A templomépitő egyesület a múlt tavaszon a legszebb reményekre jogositóan kezdette meg működését s ha az időközben kitört háború sok minden egyébbel együtt ezt is csendességre nem kárhoztatta volna, ma már bizonyára tekintélyes alappal rendelkeznék. Alig pár hónapi taggyüjtő actió így is közel másfélszáz tagot szerzett, kik között ö templomépitő s körülbelül 40 alapitó tag van. Szervezése s megalapítása körül láttuk, hogy mennyi igazi érdeklődés s evangeliomi érzület van közönyöseknek tartott híveinkben. A legtekintélyesebb férfiak igaz odaadással őllot320 .325
