Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-05-22 / 21. szám
21. szám. gyermeki alázattal csókoljuk meg a bennünket keményen sújtó atyai kezet s azt mondjuk: Akik Istent szeretik, azoknak minden, a nyomorúság, a keresztviselés, még a halál is — javukra vannak! Ennek az elszántságnak van azonban tartalma is. Vannak értékes eszményei. Nem mindenért érdemes halálig menni és az életet kockára tenni. Ezt a tartalmat juttatja kifejezésre a pünkösdi lélek szent jelzője. Egy nagy ellentétre mutat ez a jelző rá. Közönségesen az emberi lélek földhöz ragadt s a létért való küzdelem harcában irányítja a munkás karokat, a versenyfutó lábakat, kimódolja az előbbrejutásra való alkalmakat s a főgondja az, hogy mit eszünk, mit iszunk, mivel ruházkodunk, hogyan gondoskodunk a családunkról, a gyermekeinkről ? Ez az ösztönös lélek él mindnyájunkban, működik bennünk s irányítja mindazon ténykedéseinket, melyek saját létünk és nemünk fenntartására szükségesek s amelyek a létért való nehéz küzdelemben helyzetünk javítását, ideig- óráig tartó győzelmeket biztosítanak számunkra. Az Isten tudatára jutott ember azonban többet is tehet, mint hogy az események árja által vitesse magát. A természeti szükségességeken felülemelkedhetik s legalább gondolatai, belátása által uralkodhatik rajta. A létért- való küzdelmet önmegtagadással csökkentheti, az általa ütött sebeket szeretettel kötözgetheti, a természet önzését a lelki emelkedettség és a szív jósága által enyhítheti. Ezt a nagy elvet semmiféle vallás oly erővel nem prédikálta, mint a keresztyénség. Ez a nagy elv Jézus evangéliumának a szíve. Az egész keresztyénség legsajátosabb tana az, hogy szeretettel kell meggyőzni a világot. Ezt az elvet hirdetni és megvalósítani halálig menő odaadással és elszántsággal — ez a pünkösdi evangélium veleje, ez ama pünkösdi Szentlélek tartalma, mellyel elteltek Jézus tanítványai. Ezért mondjuk ezt a lelket a szeretet, a jóság, a békesség, az igazság lelkének, mert nem a földiekről való gondoskodás, hanem eme világot meggyőző meny- nyei eszmények foglalata. A mondottaknak viszonyainkra való alkalmazása önként adódik. A föld méhében erjedő és hirtelen kitörő természeti erők megdöbbentő eredményét látjuk a háborúban. Ezzel szemben a keresztyénség lelke, a Szentlélek milyen szűk térre szoríttatott! Ott ég az egyesek szívében, de a világot meggyőzni egyelőre nincs kilátása... Azonban: sub pondere ereseit... A hitnek is épen ezek a súlyos megpróbáltatások 323 alatt, kell bizonyságot tennie teherbíró képességéről, valamint új reményeket keltő és új életet fakasztó erejéről is. E nagy katasztrófából lelkileg megújhodva, belső emberünkben megerősödve kell kikerülnünk s a mostani veszteségnek arra kell megtanítania, hogy a siker biztosítása érdekében sokkal több buzgósággal, kötelességteljesítő pontossággal és lelkiismeretességgel teljesítsük feladatunkat, a világnak jóval és szeretettel való meggyőzését, e cél érdekében minden jóra való nevelését! Minél távolabb tudjuk magunkat a céltól és az eszményképtől, annál szívből jövőbb a fohászkodás: Jövel Szent Lélek! . . . „lenii If. lemplomépitó Eis!“ Az „Evangélikus Lap“ ez évi 5-ik számában a szerkesztő panaszos cikkben azt a szomorú igazságot tette szóvá, hogy nekünk evangélikusoknak egyházala- pitási politikánk tulajdonképen nincsen. Cikkének — nálunk legalább — szokatlanul erős visszhangja támadt s az innen is onnan is felhangzó önérzetes válaszokból az avatatlan olvasó bízvást arra következtethetne, hogy szerkesztőnknek legalább általánosságban nincsen igaza s hogy nálunk igen tetterős s céltudatos egyházi szervező munka folyik. Természetesen, ha egy kis utánajárással megállapítjuk, hogy az utolsó évtizedek alatt nálunk aránylag milyen kevés új egyházközség alakult meg, vagy ha az időközön- kint megjelenő reversalis statistikára gondolunk, aminek láttára még mindig ludbőrzik kissé a hátunk, akkor mindjárt más .lesz a véleményünk. Aki pedig még kissé szörnyüködni is akar, az olvassa el dr. Zimányi Dánielnek „Egyháztörténet számokban“ c. eléggé nem méltatható tanú mányát, (az „Evangélikus Lap“ kiadása. 1913. Két graphikus táblázattal. Ára 1 K) s mikor ebből látja azt a változatlanul lefelé hajló vonalat, amely ijesztő pontossággal mutatja nyolc népszámlálás alapján egyházunk térvesztését, úgy majd mindjárt kapkodni kezd egy kis tervszerű egyházalapitási politika után. Különben pedig mindenki tudja, hogy az unitáriuson kívül egyetlen egyháznak sincsen olyan szétfolyó szórványterülete mint nekünk, következéskép hát egyik sem szorulna rá olyan nagyon vérveszteségének lefolyása céljából az öntudatos egyházalapitó munkára mint a mienk. A „Kelenföldi Evangélikus Templomépitő Egyesület“ ismertetésével kapcsolatban rá akarunk mutatni arra, hogy az egyházszervező munkára sehol sincsen olyan égetően sürgős szükség, de egyúttal sehol sincsen oly kitűnő alkalom, mint a nagyvárosok környékén. Nemrégiben még — s ezt túlzás nélkül állíthatjuk az egész Budapest egy óriási szórványterület volt egy324
