Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-04-17 / 16. szám
16. szám. hogy a parádés előadások rendezése helyett rendszeresen odaálljunk a modern szószékhez: a felolvasó asztalhoz s nyugodtan, minden modorosság nélkül beszéljünk az elet, a halál, a béke, a háború, a pénz és a becsület és egyéb nagyon aktuális kérdésekről . .. Tempora mutantur — mi azonban mindig a régiek maradtunk... Illetőleg: ha igazán azok maradtunk volna ... Ehelyett a’ időkkel együtt romlottunk, mert megalkudtunk velük. így maradtunk meg csupán a prédikáció mellett s azt is mind jobban megrövidítettük s kivetkőztettük meggyőző tartalmából a körülmények kényszeritő hatása alatt . . . Közben felnőtt s messze elhagyott, tőlünk átvette a vezetést, a felvilágosító munka végzését a sajtó, amelyre mi dölyfös megvetés el nézünk le s nem győzünk eléggé meg- botránkozni a fiatal újságíró gyerekek és öreg újság- üzletemberek könnyüvérüségén. köpönyegforgatásán és egyéb sajtó és újságíró bűnökön . . . Pedig minden felháborodás dacára a sajtó is igazi szószék mostanában! Ez; hallják és hallgatják csak az emberek! Még pedig sokkal többen, mint minket, kik a templom falához tapasztott szószékről csak bizonyos órákban minél ritkábban szólunk. Munkájának van sok hibája s azonfelül alapos emberi gvöngeségekben is szenved igen sokszor, azonban az letagadhatatlan, hogy a lenézett és leszólt vezér és egyéb cikkekben igen-igen sok érték is található. Evvel kellene nekünk és publikációinknak a versenyt felvennünk ! . . . E 'ben a versengésben a prédikációk — Sit venia verbo — nem képviselik a keresztyén világnézetet és erkölcsöt kellő súllyal s nevelő hatással. Alapos, szép előadás >k, komoly tanulmányok, Luther müvecskéihez hasonló vágású „traktátusok“ kellenének talán inkább! Hanem persze ez súlyos munka. Nem épen nekünk való. Hiszen minekünk sok-sok egyházban a vallásos érdeklődést is sikerült egy rövid elófohász, pár mondatos bibliai szakasz és egy hosszú imádságból álló istentisztelet segítségével lehűtenünk. Pedig talán itt az ideje, hogy egyszer már a komolyabb végén fogjuk meg mi is a dolgot. Gondoljunk pl. Prohászka, Gtfiess- wein, vagy akár Csernoch János társadalmi publícsz- tikai és előadások tartás iban megnyilvánuló komoly munkájára. Hol vannak a mi szellemi vezetőink?!... Szóval ma már a prédikáció, mégha még annyi is, nem elég. Mint könyv sem elé it ki. E helyett tanulmányokat kellene publikálni, tartani és felolvasni. Aki aztán a gondolatszegénység szomorú óráiban segítséget keresne, ilyenből meríthetne. A kivonatban is maradna legalább valami az eredeti erejéből és igazságából, komoly alaposságából. Hanem már elég. Akinek füle van a hallásra, hallja. Én pedig bocsánatot kérek Lencz Géza dr.-tól, hogy 2 háborús kötetét csak szegnek használtam, melyre ezeket a lázongó gondolataimat akasztottam. Az ő érdekes, idején való munkáját nem akartam velők 249 kisebbíteni . . . Úgy vélem azonban, hogy nekünk erre a menientóra szükségünk van. Sz. L. Paquet, Alfons: ln Palästina. Eugen Diederichs kiadása, Jena. 1915. Ára fűzve 3. Márka. A világháború megint az érdeklődés körébe vonta Palesztinát, a szent földet. Mi lesz vele? Kié lesz? Ki fog uralkodni benne, a törökök-e továbbra is, vagy a helyén önálló zsidó államot csinálnak? Nincs kizárva azonban, hogy a mesterségesen szított „arab antiszemitizmus“ gátat vet majd a zsidók békés életének. Lehet, hogy Anglia kalmárai csinálnak majd konkurrenciát a letelepedett zionistáknak, sőt az se lehetetlen, hogy a szent, az orthodox Oroszország vágyainak az a netovábbja, hogy a szent Palesztinára rátegye durva kezét. Ilyen lehetőségek között érdemes megismerni a mai Palesztinát Paquet finom útleírásából és a szent földön szerzett benyomásaiból. Paquet különösen a német kolonistákkal, a württembergi pietisták kolóniáinak a múltjával és jelenével foglalkozik. Ez a munka fontos kiegészítője azoknak a Palesztináról Írott könyveknek, amelyeket mi theologusok rendesen olvasni szoktunk. Nem a régi szent föld, hanem a mai Palesztina van leírva benne. Beküldött könyvek: Thode, Henry: Luther und die deutsche Kultur. München, G. Müller, 1914. 170 M. Coeurten, Fr. Religion und Volkstum. (Tat- Flugschriften 5) E. Diederichs Jena, 1 é 15. Dost, G. Paul de Lagardes nationale Religion. (Tat—Flugschriften 4.) Eberhardt, P.: Die Religion und der Krieg. A. Rerthes, Gotha. 1915. XV. Benedek pápa apóst, körlevele az összes katholikusokhoz. Budapest, Stephaneum-ny. r. t. 1915. SZEHLE. Lutheri és kálvini vallásosság. A mi életünkben nem mindennapos az az irodalmi harc, amelyet nemrég vívtak meg egyházi lapjaink hasábjain s amely a lutheri és a kálvini vallásosság értéke tekintetében táplált igen ellentétes vélemények miatt tört ki érdemes evang. és református tudósok között. Egy pár megjegyzésünk nekünk is lett volna ehhez a tollharc- hoz. Az események azonban egymást kergetik, a lap amúgy is szűk prokrustesi ágy, — s így lemaradtunk a nagy vitáról. Ez egyrészt jó is, mert legalább nem kaptunk ki mind a két féltől. A mi nézetünk ugyanis az volt, hogy a kérdésnek akadémikus fejtegetése tulajdonképen nem sok eredménnyel kecsegtet. Egymás rovására önmagunkat, vagy reformátorainkat dicsér- getjük. Aki egy igaz és elismerő szót mer mondani a másik egyház reformátoráról, azt a saját tábora tépázza meg (lásd a Zoványi esetét!) . .. az ilyen előre 250
