Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-01-02 / 1. szám
1. szám. • Püspöki jelentés. A háborús viszonyokra való tekintettel egyház- kerületeink szokásos évi gyűléseiket a folyó évben meg nem tartották. Püspökeink a hézagot „Püspöki jelentésiekkel pótolják. Ilyen „püspöki jelentésit bocsátott közre a clunáninneni egyházkerület ősz püspöke is. Maga a jelentés teljesen kielégíti az igényeket; igen helyesen kiemeli a lefolyt év nevezetesebb mozzanatait és teljes képet nyújt a kerületi esperessé- gck munkásságáról. Az egész jelentés, mondhatnám át van itatva az őszinte vallásosság és példás hazafiság lángoló szellemétől. De ez természetes is; olyan jóságos szívből, mint a milyen a mi ősz püspökünké, csakis jó fakadhat. Köszönet és hála érte ! A püspöki jelentés átolvasása kapcsán bennem — s talán sokakban, — önkéntelenül is annak a kérdésnek mérlegelése, fontolgatása támadt: múlhatatlan szükség-e a kerületi gyűlésnek évenkénti megtartása s nem pótolhatná-e azt a jövőben is a „püspöki jelentés?“ Nem kicsinyes dolgok ébresztették fel bennem ezt a gondolatot, hiszen én jól tudom, hogy kerületi képviselőink, ha semmi mást nem tennének, pusztán eszmecserét folytatnának, máris szolgálatot, bölcs dolgot cselekednének.. Az okos, tapasztalt egyházi és világi férfiak gyakori találkozása, érintkezése, nem lehet kárára a közügynek. De viszont egy ilyen szegény, elrongyolódott egyházban, ahol oly sok a repedés, oly nagy a szükség, oly égető a segítség, viszonyban van-e a kerületi gyűlések s egyetemes gyűlés munkájának eredménye ama tetemes költségekkel, a melyeket e gyűlések évenként felemésztenek?! Tessék csak megpróbálni és összegezni e költségek tételeit s hozzáadni a tisztviselők tiszteletdijait, napi és utiátalányait s megtetszik látni, hogy bizony egy ilyen szegény egyházban aránylag horribilis ösz- szeg az! S az eredmény, mit kerületi jegyzőkönyveink nyújtanak nem több annál, mint amit a „püspöki jelentés“ ad. De meg valljuk be őszintén, kerületi gyűléseink kiható és átkaroló ereje sem a régi; nem tudja felébreszteni a szélesebb körű érdeklődést sőt a legközelebbi rétegeket is hidegen hagyja! Hajdan az egész ország figyelte s érdeklődéssel kisérte mozgalmainkat, ma unalmasak, fásultak vagyunk. De nem is csoda, hiszen nincsen felfrissülés; mindig ugyanazok az arcok, a sok hivatal és bizottsági tagság járma alatt vezetők láthatók, akiknek az a meggyőződésük, hogy nélkülük összeroppan az égés', alkotmány. S maga az építési munkálat, mely e gyűlésekből fakad — bizony nem eredményes, mert aprólékos dolgokkal bíbelődő szabályrendeleteknél, alig nyújt valamit. Azt hiszem, alig van egyházunkban ember, aki szabályrendeleteink szeri-számát tudná. Mire való az? Az evangyéliumi egyház elve : „parva sapientia'regitur mundus“. Kevesebb törvény, több szeretetés őszinteség. 3 Ősz püspökünk felpanaszolja a lelkészhiányt. Igaza van, szomorú jelenség! De hát, jó Istenem, mért nem itt kezdték az építési munkát, mért nem rendezték elsősorban gregarius papság anyagi és erkölcsi helyzetét. Hát bizony ezek kezében van az egyház jövője, nem a törvények halmazában, fejlődő hierarchiában, püspökök és esperesek kancelláriáiban. Tessék ezek anyagi helyzetén segíteni s intenzivebb, a kor követelményeinek megfelelőbb nevelést nyújtani, s akkor felujul egyházunk. A theologiákat is meg kell bolygatni, ne legyenek azok olyan „noli me tangere“ körök. Az egyetemi facultást pedig nagyobb erővel és anyagi áldozatokkal is ki kellene erőszakolni Ősz püspökünk, igen bölcsen a kerületi .tanitó- képezdére is felhívja a kerület figyelmét. Bizony a kér. tanítóképző internálasának félbemaradt, ég felé nyúló falai, mint Babel tornyának falai, panaszólag, vádlólag és kérőieg merednek a kerület felé. Be kell fejezni e nemes munkát Isten dicsőségére, egyházunk s hazánk javára. A reformáció négyszázados jubileuma gyors tempóban közeleg s mi minden terv és cél nélkül állunk. Híveinket áldozatkészségre buzdítjuk, de nem ismerjük a célt! I re a szép püspöki rövid jelentésben mennyi seb és foltra szoruló repedés! Talán lehetne ritkítani a sok gyűlést, bizottsági ülést, leszállítani a napidijakat s az összekuporgatott fillérekkel enyhíteni, fódo/ni a hol lehet. Selmecbánya. , Zsámbor Pál, ev. lelkész. * Egy kiáltó szó! . . A magam részéről azonban a kerületi gyűléseknek a püspöki jelentésekkel való pótlását nem tartanám óhajtandónak. Egyházunk demokratikus alkotmánya sok vele járó hátrány dacára is — egyik legnagyobb büszkeségünk és legféltettebb kincsünk, melyet sem „konzisztoriumokkal“ sem „püspöki jelentésekkel" fel nem cserélnék! Ez nem „pénzkérdés“ Inkább a mostani hibák és rossz szokások kiküszöbölésére kellene törekednünk. Kerületi s minden gyűlésünknek az a kardinális nyavalyája, hogy oda a kiküldöttek abszolút tájékozatlanul mennek. A püspöki jelentés, melynek ismerete a gyűlésre való készülés conditio sine qua nonja — csak ott olvastatik fel, vagy mivel úgyis ki lesz nyomatva, látatlanba tudomásul vétetik. A bizottságok a gyűlés előtt való nap készítik el javaslataikat. Nem csoda hogyha ily körülmények között nincs nívós tárgyalás. Ki képes X számú dologhoz egyszeri hallásra csak úgy hasból hozzászólni, érveit mondhatni pillanatok alatt összeszedni! Inkább : gyerünk tovább ! . . A közigazgatásunk sokba kerül. Javítani kell rajta. A de mokratikus önkormányzat feláldozása árán azonban nem! Okkal- móddal takarékoskodni lehetne. Azután a bizottsági gyűlések idejét el kellene választani a közgyűlések idejétől noha ez újabb költség! hogy a tárgyalásra kerülő anyagot a gyűlési tagokna kellő időben rendelkezésére lehessen bocsájtani. Mivel a közgyűlés jegyzőkönyve úgyis kinyomattatik, ez a kívánság nagyobb költség nélkül egy kis jóakarattal megval ásítható. A sok hivata * és bizottsági tagság egy vállra való ruházásának a szokásává 4
