Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-07 / 6. szám

1914 február 7.

Evangélikus Lap. 6. sz.

5. oldal.

Legyen ez vigaszunk, de egyúttal szent figyelmeztetőnk is: a formáért «a lényeget fel ne áldozd s a \ állás UT.ytge, « n e!y tj.\uiil Cl Ük az, nr.t Jtzi.- sunk adott, hirdetett, de legfőképen átélt: az Isteni s:eretetben való Ilit. Jeszenszky kárólv *».

E£> válasz a Felhívásra.

Midőn az „Evangélikus Lap“ 4-ik számában a svájci ref. egyházak szövetsége nevében közölt felhívó szózatot olvastam, — természetesen az elején kezdve és nem nézve annak befejező részét, célját és a közlő nevét, — hát biz én — megvallva — semmit sem értettem belőle. Nem tudtam elgondolni, mit akar ez itt? hisz ez politikai tartaimú, nem egyházi lapba való cikk.

Tovább s tovább olvasva meg úgy találtam, hogy mindaz, a mi e cikk tartalmát s célját képezi kegyes — hogy ne mondjam üres — óhaj csupán. Örök békét akarni léttsiteni! a Krisztus-ellenes pusztító háborúskodást a nemzetek közt beszüntetni akarni! oh mily óhaj! hány ezer meg ezer mértföld távolságban van mi tőlünk, holott mi alig arasztnyi haladásra vagyunk képesítve.

És az olvasással végezve, mintha hallottam volna a külvilág gúnyos mosolyától kisért szavát ilyenképen: no az európai papságnak ez a tervbe vett ténykedése épen csak annyit fog a célbavett ügyön lendíteni, mint amennyit használ az esőért való imádkozás. Húsz ember kéri az Istent egy kis esőért, öt-tiz ember ellenben azéit fohászkodik ugyanakkor, hogy még most, néhány napig ne legyen eső. A\ost már kinek tegyen eleget az Isten? Eleget tesz ő a természet törvényeinek megfelelöleg. A föld, vagy talán a nagy mindenség természeti behatásainak találkozásából folyólag, örök törvényeit követve adja ö, vagy nem adja az esőt.

így a népek Jelkében gyökei edző ösztönöknek, hatalmi- s nagyravágyásoknak kitörései, a nemzetek s azok vezetőinek politikai s társadalmi törekvéseinek alakulásai hozzák létre a háborút. Ezt pedig kiirtani, megakasztani hasztalan törekedtek különféle utakon— módokon évezredek óta. S a jövőben is, azt eltörülni a népek életéből épen oly kivihetetlen, mint az emberek leikéből s ezzel a világból a gonoszságot száműzni akarni. Aztán meg melyik hadakozó nép nem Isten és haza nevében kezdi, viseli a háborút és melyik nem fohászkodik Istenéhez igaznak vallott győzelmi segítségért?! Minden háborút viselő fél abban a meggyőződésben él, hogy az ő ügye az igaz, amiért méltón fog hát fegyvert, rohan vadul ellenfelére s ontja vérét felebarátjának. S eme belsejébe beoltott s meggyökereztetett egyéni meggyőződést kitörülni s helyébe az igazság felismerését, a kér. szeretetet, égi békességet állandósítani a földön, az emberek között, óh ehhez vajmi kevés az egész európai papság összes ereje, összes kenetteljes szolgálati törekvése. — így fog okoskodni a külvilág.

A közlemény végén tovább fűzve a gondolat fonalát, a hallucinált kedvezőtlen érvelések befolyása alól kibontakozva emlgy lép előtérbe a nemesebb érzés. s tisztább gondolkodás: igaz, hogy az egyes emberek ellentétes fohászai nem teljesülhetnek' be egyszerre, azok nem irányíthatják az isteni bides intézkedést; — de azért még sem hagyhatjuk el ;.z imába foglalt kérést és nem marad az üdvös eredmény nélkül. Meghozza az a bizalmat, reménységet, megadja a lelki megnyugvást és ekképen erősíti az emberben a belső embert.

Továbbá, nemde sok tapasztalati igazságon nyugszik eme regi közmondás: gutta cavat lapidem. Igen ennek értelmében bocsátó világgá Suttner Berta bárónő nem épen régen felhivó szavát a nemzetek békéje érdekében és megalkotó a nemzetközi békeegye- sületet, nem bírja bár megakasztani a háborúk kitöréseit, de azért mégis áldásosán hat munkálkodásával, szelídíti a háború borzalmait, gyengíti a harcolók vadságát és átlalán szabályozza a harcviselést. Ekképpen készíti hát elő a jövendő béke templom inak létesítését. apró porszemekből hordva össze lassan-lassan az építkezéshez szükséges téglát.

Avagy hogyan is mondta azt bol. Podmaniczky Frigyes színházi intendáns korában: „Shakespeare színmüveit vagy jól kell előadni, vagy sehogy. De előadni muszáj!“ — Bár nem egészen megfelelő ennek az alkalmazása, mégis alkalomszerű ez. Mi is ehez némileg hasonlólag felelhetünk arra a kérdésre, hogy kivánunk-e ama tervezett kougresszusban résztvenni, ilyenképen: az attól függ, hogy váljon célravezető lesz-e ennek a működése, vagy pedig nem lesz az, — de csatlakoznunk muszáj! — Nem vonhatjuk ki magunkat, nem tehetjük, hogy közre ne működjünk ama feladat leljesitésében, mely szent hivatását képezi a kér. egyházaknak és azok őreinek, a lelkészeknek!

Mert hisz amiként a népies szállóige szerint „néma gyermeknek anyja se érti a szavát,“ ellenben a siró, kiabáló gyermek hangja kihat szűk körén túl is a távolabb esők, a szomszédok is meghallják azt, tudomást vesznek róla, sőt némi benyomást is tesz rájuk, így leszünk mi is. Arra számíthatunk, hogy meghallják óvó, védő, kérlelő szavunkat, széles körben, magas rétegekben és ez nem marad bizonyára hatás nélkül se. Hisz Sutter Berta bárónő szava csak gyenge női hang volt és még is mint erős hullám csapkodta az akadályozó gátakat és át is törte azokat és végtére behatott a művelt világ előkelőinek leikébe. Megértették szavát és tömörültek a béke érdekében.

Távol legyen hát tőlünk minden habozás, latolgatás, vonakodás! Siessünk eleget tenni a testvéri, krisztusi szellemtől indíttatott felhívásnak. Nyilatkozzunk kedvezően és lépjünk be mi is az európai egyházak kongresszusába!