Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-21 / 47. szám
Evangélikus Lap. 47. sz. 1914. november 21. 2. oldal mással, aki ott marad. Az ellenség golyójától ne féljetek. Legföljebb megölhet benneteket. De amiért síkra szálltatok, azt nem ölheti meg. Jönnek helyetekbe újak, kik azért harcolnak, amiért ti meghaltatok. Folytatják ott, ahol ti elhagytátok. Es ez nem vigasztok néktek? Nyomorult ember és nyomorult nép az, melynek nincsenek eszményei, hogy azért éljen haljon! „Kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete.“ Pusztuljatok előlem mind, kik csak magatokért akartok élni. Aki mindenáron meg akarja tartani életét, az elveszti. Hozzátok nem szólok, önös magaszeretők, nem értitek meg úgy sem, amit a halottak beszélnek ... A halottak szava a bátraknak szól, kik nem csak magukért élnek. A halottakkal csak azok tudnak beszélni, kiknek eszményeik vannak. Kik a halálba mennek, hogy életet vigyenek másoknak. Kik a halálban nem elmúlást, hanem bevonulást látnak az örökkévalóságba. Kik mások boldogságáért önnön vérükkel fizetnek. Fizetnek a hazáért vért és életet, mini Isten fia az egész emberiségért fizetett vért és életet. Nem értitek: vért és életet? Nem félmunkát, fél szivet, sok hazug szót, képmutatást és alá valóságot, — hanem vért és életet áldozzatok a haza oltárán. Ne csak lelkesedjetek, hanem cselekedjetek. Lássatok magatokon túl, hogy megtudjátok, kik vagytok. Nem csak magatokért vagytok. Kell lenni valami nagyobbnak, amiért vagytok. Sirattok bennünket néma halottakat? Csak sírjatok, boldpgok akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. De ne panaszkodjatok másoknak fájdalmatok miatt. Fájdalmatokat csak nekünk adjátok Ne önzésből sírjatok. Ez hidegen hagyja elszállt lelkünket. Szép a szülői, hitvesi, fiúi, testvéri szeretet, de legszebb az áldozó szeretet. Fájdalmatokban ne az önző, hanem az áldozó szeretet zokogjon föl. Ez a tiszta fájdalom. Ne vigyétek a piacra keservetek, hogy a dongó és mérges legyek raja be ne szennyezze. Úgy nemes a fájdalom, ha mélyen lent a szív lágy redői között piheg. Ha kikerül onnan, nem igazi fájdalom többé. Ne azért sirassatok, hogy valamit vesztettetek velünk, hanem hogy bennünket vesztettetek el. De nemcsak vesztettetek, hanem adtatok is bennünket a hazának. Ezt éreznetek kell állandóan bensőtökben. így fogja tisztítani lelketeket a szenvedés. A fájdalom mélyít, nemesit, jobbít. Tartós szerencse könnyen felületessé tesz. Szenvednünk kell, hogy bensőnkben gazdagodjék, rendeződjék, nemesedjék az élet. Ne feledjétek, ti élők, hogy mi a jövő halottai vagyunk. A ti munkátok, életetek is az örökkévalóság felé siet. A kis folyók is a védtelen tenger felé hullám- zanak. Sírdombunk a mérhetetlen Óceán kis buborékja csak, mely fölbukik, hogy újból lemerüljön. Elvittük vérünket messze idegenbe, hogy kicsurgassuk a ti jövőtökért s azért a drága rögért, mely talpatok alatt van. Becsüljétek meg azt a földet, melyért most mérjük a köteles árt. Szeressétek, imádjátok a szegény, nyomorult, megvetett, — édes magyar hazát. S ha a mi havas mezőn szétpiroslott vérünk nem elég vált- sága hazánk szabadságának, jöjjenek utánunk az ősz, öreg, reszketős aggastyánok s gyenge pihés arcú ifjak a tüzbe, a vészbe, a halálba — a jövő étetéért. S ha ez sem elég, feljövünk újra sírjainkból s csontkezekkel a halál kaszájával taroljuk le, ki bántani meri drága hazánk! . . . Csöndesen föltérdepelünk a hősök sírjai mellől, letöröljük könnyeinket s áment mondunk arra, amit a halottaK beszélnek . . . E. J. ■*- --------------------------------------—~i~ ; iinnnj-ij-ri-i—ivri.rTij-ij-i~r—"ri.r»~iriL-j— —— H itoktatás a családban. Ez a szó: hitoktatás tulajdonképen nem helyes, nem megfelelő. A hitoktatás célja ugyanis az embert a végtelenséghez való viszonyában oly álláspontra emelni, a hol minden körülmények közt képes megőrizni lelki összhangzatos nyugalmát. Abban a munkában pedig, a mellyel ezt a célt elérni igyekezünk, sokkai kisebb hatásköre van az oktatásnak, mint a nevelésnek. Szükséges ugyan ahoz a gondolkodó erő fejlesztése, a felvilágosítás is, de sokkal nagyobb szerepe van ott a szív nemesítésének és az akaraterő meg- acélozásának. Helyesebben tehát vallásos nevelésnek kellene neveznünk azt a működést, a mellyel az emberben a vallásosságot megalapítani akarjuk. A vallásos nevelést már akkor kell megkezdeni, a midőn a gyermek értelmi világa még szuny- nyadó állapotban lappang. A mint az édes anya elvégzi a reggeli öltöztetést, összefogja csecsemője parányi kezecskéit és áhítattal szemébe nézve elrebeg egy rövidke -fohászt. Ha a gyermek lelki erői már annyira fejlődtek, hogy a tegnapi események megjelennek emlékezetében, az öltöztetés után már előre összeilleszt- geti pici ujjacskáit és az anyai szív hangulatához tapadva szinte várja az előtte még értelmetlen szavak zengedelmét. A zsenge lélek, még mielőtt öntudatának világa hajnalodnék, a példaadás és szoktatás által már vallásos hangulatra gerjedt és a hitélet kertjében helyezkedett el. Lassanként kijegecedik a gyermek lelkében eleinte csak sejtelemszerüen, utóbb az öntudat ébredése s az értelem fejlődése folytán mindig határozottabban a felsőbb lény képzete, kitől minden jó adomány származik és a ki iránt az élet minden jelenségeinek hálával tartozunk. A mennyei atya világkormányzásának tényei azonban rendesen nagy vonásokban mutatkoznak. Például mikor az apa bűneiért a fiák bűnhődnek. Az ok és okozat közti összefüggést a gyenge,, parányi __ __ j
