Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-11-21 / 47. szám

1914. november 21.

Evangélikus Lap. 47. sz.

3. oldal.

látókörű értelem felfogni, átérzeni nem képes. Azért tehát a gondviselés a szülőkre bizta a hivatást, hogy a gyermeket az Isten törvényei iránti engedelmességre, az erkölcsi fegyelemre szoktassák. Ebből következik, hogy a gyermek és szülő közt ugyanazon viszonynak kell fenmillani. mint a mi van szülő és a mennyei atya közt. Ellenmondást nem tűrő szigorúság és vaskövetkezetesség egy részről, más részről feltétlen de bizalomteljes engedelmesség. És miként az ember egész lelki s testi életét kérlelhetlen törvények határozzák meg, melyeket senki büntetlenül meg nem szeghet, hasonlókép kell a gyermek életét is szülői törvényekkel szabályozni. De valamint példaadás és szoktatás által vezettük be a gyermeket az imádkozásba, úgy a törvény sztrinti életmódra is nem parancsszavakkal, annál kevésbé felvilágosítással vagy épen magyarázatokkal, hanem szoktatás és példaadással kell nevelni. A felkelés, étkezés, lefekvés stb. ideje házi törvény által legyen megállapítva s annak pontos követésére lehetőleg kényszerítés nélkül kiváló gondot kell fordítani. Így szoktatjuk a gyermeket az élet törvényei iránti feltétlen engedelmességre. A ki korán megtanult engedelmeskedni, az képes lesz annak idején önmagának is, másoknak is parancsolni.

Túl lőnénk azonban a célon, ha a fegyelem korlátáit a gyermek foglalkozására is kiterjesztenénk. Ellenkezőleg, gondosan ki kell jelölni a halatokat, melyeken belül a gyermek egészen önállóan, saját kívánságai, saját ötletei szerint munkálkodhatik A gyermek játékát szabályokkal korlátozni nem helyes. Itt a szülő csak az irányitó, tanitó, segítő szerepet vegye át és azon őrködjék, hogy a tapasztalatlan lélek kárt ne tegyen, veszélybe ne kerüljön. Az a gyermek, kinek semmi szabadságot nem engednek, nem lesz az élet körülményei közt se önálló. A szülői gond azonban egy pillanatig se feledkezzék meg a gyermekről. Miként a Mindenható tudta nélkül egy hajszálunk segörbülhet meg, hasonlókép a szülőnek mindig tudnia kell, hogy gyermeke hol, mivel foglalkozik. így szokik a gyermek ahoz a gondolathoz, hogy szülője előtt semmit eltitkolni nem lehet, valamint a mennyei atya belát szivünk legrejtettebb titkaiba. Viszont feltétlenül szükséges, hogy a szülő részéről a gyermek hamiskodást, ámítást, Ígéret megszegést soha ne tapasztaljon. A gyermeket bármi módon megcsalni valósággal bűn. Őszinte szülök, kiknek szavában feltétlenül meg lehet bízni, nevelhetnek csak nyílt szivii, őszinte gyermeket.

A kis csemete, a mint önálló mozgásra fejlődik, bele kerül az emberi társaságba s meg kell tanulnia a keresztyénség szerinti társas erényeket és kötelességeket. Miként hálát ad Istennek imájában az éjjeli nyugalomért, az élvezett táplálékért, hasonlókép el ne mulassza megköszönni szüleinek, ismerőseinek a kapót; ajándékot, vagy bármely jótéteményt. Testvéreivel, dajtásaival egyetértve, közös akarattal végezze szokott

foglalkozásait és igy tanulja meg a társas élet követelményeit, egymás véleményének megbecsülését és az alkalmazkodást egymás akaratához. A szülő ezen a téren is csak a legfelső gondviselés feladatának feleljen meg, bizonyos korlátok közt a gyermektársaságnak szabad mozgást kell engedni. Ha összekülönböznek, nem szükséges, hogy a szülő bíráskodjék Békül- jenek ki minden külső beavatkozás nélkül lehetőleg önmaguk ; de feltétlenül kibéküljenek. Haraggal folytatni a játékot, vagy asztalhoz ülni, éjjeli nyugalomra térni szigorúan tilos. „Haragudjatok, de ne vétkezzetek és a nap le ne menjen haragtartástokon.“ A bosszú- állás pedig határozottan büntetést vonjon maga után.

A vallásos nevelés tehát az első gyermekkorban tulajdonkép erkölcsi nevelés, szoktatás és példaadás által, melynek zománcát adja meg a rendes imádkozás és az ez által előidézett áhitatos hangulat. Az életkormányzó hatalmat a szülök gyakorolják. Épen azért elengedhetlen házi törvény legyen, hogy a szülök egyikének kimondott Ígéretét a másik meg nem szegheti, az egjik parancsától, vagy bármiféle rendelkezésétől a másikhoz felebbezni semmi esetben se lehetséges. így szokik a gyermek a mennyei atya iránti rendithetlen bizalomhoz és az ő törvényei iránti feliétien engedelmességhez.

Hathatósan elősegíti a gyermeki lélek irányítását akár költött, akár az életből merített történetkék előadása, vagyis a mesélés. Nemcsak azért, mivel mesék elmondása által a gyermek képzelő tehetségét gyakoroljuk és fejlesztjük, hanem azért is, mivel a gyermek életében előforduló esetek rendszerint nem elégségesek az ő lelkének minden húrját megrezditeni, pótolni kell azokat az érzelmi világnak gazdagítása, a gondolkodás és ítélő képesség fejlesztése s az akaraterő izmo- sitása céljából alkalmas történetek elkeszélésevel. E történeteket azonban úgy kell megválasztani, hogy azokban a főhős mindig valamely erény mintaképe legyen és határozottan kitűnjék bilölük a jóság, becsületesség illő jutalmazása, a tisztességes munka sikere, a gonoszságnak pedig méltó büntetése, szóval szemlélhető, úgyszólván [kézzelfogható legyen az erkölcsi világrend.

A nevelők gyakran foglalkoztak már azzal a kérdéssel, hogy bevezessük-e a gyermeket a csudák világába, vagy gondosan kerüljünk minden oly eseményt, oly személyek szerepeltetését, a minők az életben nem fordulnak elő. Röviden mondva: alkalmasak-e a tündérmesék a gyermek erkölcsi világának kiművelésére ? Ha szem előtt tartjuk azt, hogy a nevelés célja mindenekelőtt a gyermeket oly egyénné fejleszteni, a ki az élet minden körülményei között megállja helyét, úgy legfőbb elvként kell követnünk a természet szerinti nevelést. Már pedig az ember veleszületett természetében fekszik a törekvés az érzék feletti, megnia- gyarázhatlan, örök titku világgal való viszony megal-