Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-07 / 10. szám

1914. márczius 7.

Evangélikus Lap. 10. sz.

5. oldal

lés utólagos jóváhagyásának bizonyára biztos reményében a képviseletről idején gondoskodni; igy ejthető szerény véleményünk szerint, a legalmasabb módja annak, hogy f. évi ápr. 15-ig való bejelentéssel 1915. évben Bern városában mi is elmulasztha- tatlanul hozzájáruljunk ahhoz, hogy istenteremtette földünk gyöngyén : ragyogó Helvétiában az áldásos és állandó emberi békéhez s általa az égbe vezérlő szellemi utakról való világtörténelmi jelentőségűvé válható keresztyén közegyházi tanácskozásokból a mi Sionunk is kivegye a maga részét.

S hisszük legvégül még azt, hogy a beke jegyében utazó testvéreket, úgy a hivatalosan kiküldötteket, mint az ügy iránti lelkesedésből hozzájuk csatlakozott férfi vagy női hitsorsosainkat a honmaradottak hő imáj i útjokon kisérni, erősíteni s lelkesíteni fogja azon szent feladat megoldásának szándékában, hogy „pax nobiscum“ meg „ora et labora“ jelszavakkal ostromolhassák az eget s az égi Gondviselést a földi békesség adományáért a béke fejedelmének: a Jézus Krisztusnak mindörökkön örökké áldott nevében!

krupec István.

Van e értelme Japánban a missziónak?

Azt, hogy Afrikában, a Csendesoceán szigetein, Indiában és Chinában szükség van misszionár usokra, sokan belátják. Mert köztudomású, hogy ezek a népek milyen nagy nyomorúságban élnek. Kő szive van annak, aki ezt a nyomorúságot ismeri és nem igyekszik rajta segiteni. Hanem mire való Japánba misszionáriusokat küldeni, mikor ez az ország bámulatos rátermettséggel mindössze negyven esztendő alatt elsajátította, sőt — amint némelyek hiszik, — bizonyos dolgokban tűi is .haladta a nyugati műveltséget? Nem hiába való pénz és erő pazarlás ez? Nem azt bizonyitja-e ennek az országnak a virágzó fejlődése, hogy ez a nép megél Jézus vallása nélkül is? Nem érnek-e többet ezen nép számára a régi nemes vallások, mint a keresztyénség?

Az, aki Japánban missziót teljesít, sokszor hall ilyen kérdéseket. Ezekre a kérdésekre azonban könnyű a felelet. Japán gyors átváltozása örvendetes tény, mely előtt a legnagyobb tisztelettel kell meghajolnunk. De az még nagy kérdés, hogy Japán tényleg elsajátí- totta-e a nyugati műveltséget. A másik feladat pedig az, hogy a mi műveltségünket a japán nép és föld jellemével összhangzásba hozzuk. Ezen feladat teljesítése még a kezdet kezdetének a stádiumában van. Mert ami műveltségünk nemcsak a mütőkés és a villamos drót, az ágyuk és repülőgépek, óriási gyárak és áruházak ismeretéből és tulajdonából áll, ezt az anyagi kultúrát ami szellemi és erkölcsi kultúránk hozta létre és látja el folytonosan uj életerővel. A mi szellemi műveltségünkről még Japán nem sokat tud. De hogyha Japán csakugyan a müveit népek sorába akarja

magát felküzdeni, tovább akar versenyezni a többi kulturnéppel, akkor azt az erkölcsi kultúrát kell saját élete alapjául vennie, amely a mi kultúránk alapjául szolgál: a keresztyénségét.

Az anyagi kultúra erkölcsi előfeltételei nélkül való elsajátításának a sajnálatos következményei már most is konstatálhatok Japánban. Sok a panasz az erkölcsi sülyedésre, a fiatalság hiába tanul jó iskolákban, a szabadosság, szerénytelenség és engedetlenség szelleme terjed közöttük s ez nem biztató jel a jövőre nézve. A régi vallások képtelenek arra, hogy a népet erkölcsileg ujjáteremtsék és vallásos szükségleteit kielégítsék. A shintoizmust az állam azért dédelgeti, mert azt tanítja, hogy Japán császárai istenektől származnak s ezzel az alattvalói hűség biztos támaszának látszik. Azonban ez a vallás teljesen gépies, babonás bálványimádássá s üres szertartások végzésévé vált. A buddhizmus pedig soha sem lesz a haladás előmozdítója, mely az embert bátor küzdelemre, a természeten való győzelemre sarkalja, mert, ámbár Japánban sok keresztyén tant és keresztyén szokást átvett (gyermekistentiszteletek, ifjúsági egyletek), minden tana lemondás, panasz és ettől a bajokkal terhes élettől való szabadulást prédikál.

Ezért van Japánnak a keresztyénségr.e nagy szüksége s ezért végeztek jó és áldott njunkát azok, akik Japánban a keresztyénséget terjesztették, Nem is hiába dolgoztak, mert japánban már 70,000, evangélikus keresztyén van. Egy ideig a Japánok azt hitték, hogy csupa illendőségből, ahogy az európai ruhákat hordták, úgy át kell venniök a keresztyénséget is. Ezalatt a rövid idő alatt sokan lettek keresztyénekké, de csak külsőleg, azért örülnünk kell annak, hogy ennek az időnek vége. A keresztyénség most is gyarapszik, azonban most már lassúbb és egészségesebb a gyarapodása. Aki most keresztyén lesz, az meggyőződésből csatlakozik a keresztyénséghez. Sok fiatal, komoly hivő tagja van a keresztyén egyházaknak és van sok derék japán pap is már.

Azonban az az óra még nem érkezett el, hogy azt mondhassuk a japánoknak: most már gondoskodjatok a magatok emberségéből arról, hogy országotok keresztyén legyen. Van ugyan már Japánban olyan keresztyén egyház, melynek csupa benszüJött tagja van, ez a kumai-egyház. Azonban a keresztyénség még mindig nem vert elég szilárdan gyökeret, a meglévő egyházak is igen kicsinyek még ahhoz, hogy magokat is fenntartsák és az egész ország evangelizálásáról is gondoskodhassanak. 70,000 keresztény l Ez szép szám ugyan, azonban Japánnak 50 millió a lakossága. Ha ezekhez a katholikusokat is hozzászámítjuk, kiknek a száma 60,000 még akkor is kicsiny szám ez az egész nép számához viszonyítva — 30 millió japánnak csak felületes ismeretei vannak a keresztyénségről, vagy egyáltalán fogalma sincs róla. Van három olyan tartó-