Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-07 / 10. szám

6. oldal.

Evangélikus Lap. 10. sz

1914. márczius 7.

mány, amelyben egy misszioniárius sincsen, más tartományban egy-két misszionárius működik. Az evangélikus keresztyének 75—80%-a hat nagy városban lakik. (Tokió, Kioto, Osaka, Kobe, Yokohama, Sendai). E?ért a nép maga alig tud valamit a keresztyénségről.

Ilyen* körülmények között igazán nem lehet azt állítani, hogy a misszió Japánban már elvégezte volna a dolgát A munka egy csekély hányadával is alig birkózott még meg. .Az igaz, hogy ezeket az eredményeket* rövid idő alatt érte el. Hanem azért a misszió valamenni barátjának energikus munkájára van szükség, hogy a misszió a jövőbe ilyen eredményeket tudjon elérni. Ebből a munkából veszi ki a részét az „Allgemeiner Evangelisch-Protestantischer-Missionsverein“ is, melynek szintén szüksége van támogatásra s amely meg is érdemli azt. Elég, ha egy dologra hivatkozunk. Ennek a missziónak a szolgálatában áll egy japán prédikátor, Aoki, ki a chibai tanítóképző intézet tanítványai közt ért el nagy eredményeket. Már több fiatal tanítót meg is keresztelt. Ezek a tanítók különböző •tartományokban és falvakban nyernek majd alkalmazást s a keresztyénség képviselői és terjesztői lesznek majd a pogányok között. És terjeszteni fogják az evangélium világosságát. *•

V -Japánnak még nagy szüksége van a misszióra, -azért a misszió munkája megérdemli az érdeklődést és az áldozatkész támogatást.

Berlin. Lie. Witte.

Ének Bábel vizeinél.

Ülünk nagy bánattal, Bábel vize mentén, hárfánkat szomorú füzekre akasztjuk. Megemlékszünk gyakran szomorú sorsunkról, Temetői kertek sírásra fakasztó 5 intő keresztjéről,

Bús keresztek alatt porladó vérünkről,

Végkép lecsukódott, megtört szempárokról: Kialudt, elhamvadt életvulkánokról S szomorú magunkról,

Kik sírunk, gyászolunk Bábel vize mentén, Csendesen zokogva.

Függnek a hárfák is,

Szomorú füzeknek lecsüngő ágain.

Jaj kinek is volna hárfázó jó kedve,

Ki is tudna mostan nótázni, kacagni,

Vigságos éneket vígan eldalolni,

Mikor, — ha felnyitjuk .mélázó szemünket Szomorú füzeknek lehajló ágai Sirhalmot takarnak;

Mikor, — ha lecsukjuk könnyes bús szemünket S aludni szeretnénk és álmodni róluk — ügy szivünkbe markol erős hanghulláma Egy nem is rég hallott — temetői dalnok.

Szomorú füzeknek nyirkos, bús árnyába Halotti torosak mindennap az esték,

Kisértetes árnyak kelnek, riadoznak,

5 egymást kergetődzve suhannak az éjbe —

Óh jaj, a mi sátrunk, Bábel vize mentén Csak föl ne keresnék.

Bábel vize mentén hideg szelek járnak.

A szomszéd nyoszolyán megremeg valaki Didergőn, vacogva —

Éji köntösöm is ő reá terítem És beszédbe kezdek, remegő lágy tetstéi Forrón átkarolva :

— Lásd, milyen az Élet. Mostoha, kegyetlen.

Nem szabadna soha nevetni, kacagni,

Mert minden kacajért meg kell robotolni,

Jaj, minden mosolyért, nászéji szent csókért Könnyekkel adózva sírásra fakadni.

— Lásd, milyen az Élet. Rút, irigy, zsugori, Romokon tobzódó, kárörvendő, kaján, nem hőköl az vissza bús arcok láttára Meg sem is indul a kesergő bús szivek Fol-föl búgó jaján.

— Lásd milyen az Élet. — Ügy remeg a tested. Simulj hozzám jobban —

Bábel vizeinél metsző szelek járnak, bogy álmod szép legyen:

Majd elsimogatom összegyúrt párnádat 5 beszélek majd másról,

Az Élet színesebb, vonzóbb sugaráról,

Gyászunkban osztozó szerető szivekről Baráti hűségről,

Sugaras lei kékről

Hegyeket mozgató örök Szeretetről.

Milyen volt az Élet?! — Mostoha, kegyetlen Rút, irigy, zsugori, kárörvendő, kaján,

Hogy megenyhült mégis ugye a bánatunk Velünk együttérző, gyászunkban osztozó Bús családi körben — a Szeretet szaván.

Milyen volt az Élet?! — S mi lett volna velünk Mikor minden, minden föltámádt ellenünk,

5 nem szállt volna felénk hivó, meleg szózat .— Szomorú füzekre akasztottam hárfám,

Jaj, nem is talátok, hogy is találhatnék E nagy lelki szépség, szivbeli gazdagság Tolmácsolására mindent visszaadó Igaz, méltó szókat.

Bábel vize mentén kezd a2 ég derülni Mintha nem járnának olyan metsző szelek.

Mintha a szivünk is kissé megenyhülne,

Mintha a szomorú füzekre akasztott Hárfa is zendülne — — —

Vagy nem is a hárfa ? —