Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-26 / 52. szám
2 oldal. Evangélikus Lap. 52. sz. Mindegy ha sikerül is az egy napos fegyver- szünet nyélbeütése, akkor sem egész- istenes a dolog. Nem istentelen és krisztustalan farizeusság volna az a hadviselő felektől, nem volna-e az a békesség ünnepének a megcsúfolása, hogyha előtte és utána véres hekatombákat áldoznak a háború molochjának, karácsony napjára azonban lemossák kezükről a vért és a háború s?ennyét és hozsannákat zengedeznek a békesség fejedelmének . .. Nem, ne legyünk szenti- mentáliskodók. Dörögjenek tehát karácsony napján is az ágyúk — mondja a véres kezű békecár . . . Lehet, a harcok rémes zajában igazán, szívből karácsonyt ünnepelni ?! . . . Mikor a jászolban első álmát alvó édes csecsemő helyett csatatéri víziók kisértenek, angyalok mennyei szava helyett csatazajt hallunk ? ! . . . Lehet-e olyan napon ünnepelni, amelyre nem illik egyik karácsonyi énekünk se ? Vagy illik ? Melyik ? Az talán, hogy: „Boldog örömnap derült ránk“, — vagy az a másik: „Mennyből jövök most hozzátok“ ? . . . Vagy illik talán a karácsonyi történet ? . . . Az, amelynek végén angyalok hirdetik a bethíehemi pásztoroknak az emberiség számára felvirradt treuga Deit ? Erre a fekete-karácsonyra Jeremiás és Ezékiel próféták sz-avai vannak inkább a helyükön. Azok a komor szavak, melyek egynémely hamis prófétáról szólnak, aki mindig békét, békét prédikál holott nincs béke, csak a háborúság'teljes ! .. . A mi sok békességprédikálásunk mellől is hiányzott valami. Ez a fekete karácsony most tetemre hiv bennünket. Sehol nincs béke, lángban áz egész világ. Mennyi ebből a bennünket terhelő felelősség? A mienk, akik büszke öntudattal a béke és a szeretet letéteményeseinek hittük magunkat s ahban a hitben éltünk, hogy csakugyan mi vagyunk e világ világossága, e poshadt világban minden jónak a kovásza ? ! Ne hallgassunk azokra, akik lelkiismeretüket azzal altatgatják, hogy a-keresztyénség sehol nem Ígért híveinek külső békességet. Valóban igaz. A keresztyénség harc. De csak a bűn ellen. Már a bűnöst is szeretettel keblére öleli, ha megtér és uj emberré lesz. A szervezett tőmeggyi'ikossághoz igazán nincs a keresztyénség szellemének semmi köze. Ez lehet számunkra kifürkészhetetlen isteni akarat folyarriánya, vagy a világ és az emberiség fejlődésének egy mozzanata, vagy az emberek bűnös-éS‘Istentől való elrugaszkodásának a gyümölcse;- de -Jézus; szellemével tökéletesen ellenkező dólog. És mégis? •. . Hol volt e háborúban a keresztyén egyházak jótékony, fékező hatalma és befolyása?... Keserves számadás lesz ezekre és más hasonló kérdésekre a felelet, mert az derül majd ki a pontos leszámolásból, hogy a majdnem kétezer éves békesség pré- dikálásának tulajdonképeh édes-kevés volt az eredménye. A vallásosság, a keresztyén eszmények'hangoztatása nem égő, perzselő tűz, hanem sokszor csak 1914, december 26. szalmaláng, eredménytelen erőlködés, pusztába elhangzó szózat csupán. Keresztyén köntösben megbúvik minden pogányság, az ó ember hatalomvágya, haszonlesése, gyűlölete és egyéb indulatai. Elég eredmény ez? Megnyugodhatunk rajta ?!. . . Nem baj . . . dűljön össze az egész világ, a belső békesség, a menyország mégis a miénk marad! Ez a szomorú vigasztalás marad meg számunkra a leszámolás után. Mert mi van ebben a benső jbékességben? A férjed, kicsiny gyermekeid apja ? Nem. Őt a háború egy hulláma úgy elsodorhatja, hogy sohasem látod többé. A vagyonod, házad, lakályos otthonod ? Nem, mert az ellenség hordái kipusztíthatnak ... A gyermekeidtől menekülés közben szakíthatnak . .. Jöhet egyéb átok és istenverés s ott állhatunk ahol Jób: Meztelen jöttünk a világra s nem maradt semmink, csak a jó Isten. Ö majd megsegít, beheggeszti sebeinket, meggyógyít bennünket, addig azonban sok keser- gés és könnyhullatás lesz részünk . . . Így fonódnak, szövődnek, kapcsolódnak egymásba a gondolatok. Fekete karácsonyra szomorú kilátást nyújtó lehetőségek. Bizony nem az angyalok éneke adja meg most karácsonyi hangulatunk számára a hangot. A béke csak mint nagyon erős, de nagyon valószinűtlenül kielégítést találó vágy él bennünk. Ha ünnepi érzéseinknek reális kifejezést akarunk adni s összhangzásba akarjuk hozni a háború borzalmaival, akkor az idén nem az angyali szózat újjongó hangoztatása fogja betölteni a világot, mert hiába mondjuk, hogy béke, béke — nincs béke, amelynek örülhetnénk! Szeretteinkért, hazánkért, jövendőnkért való gyötrődéssel lesz teljes mindnyájunk karácsonya. Ennek a textusa, nem az angyalok érvek: „Dicsőség mennyben Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat“ —- hanem a sorssal viaskodó Jézusnak getse- mané-kertbéli mondása: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár!. ..“ -J Igen. Fekete karácsony napján mi is ezt kérjük a mi jó atyánktól .... „Ne nézd, hogy mennyi a mí részünk benne! Hozd fel gyászbaborult egünkre, hozd1 fel a békesség napját! . . sk l. — —— — - — ** —■*—*** * *■ ——*** ■■ 1 — —'‘ . ■ ■ — — ■ ■ — KARÁCSONY ÜNNEPÉN, Sohasem volt a karácsony, Temető lett a magyar föld, Soha még ily szomorú.-, 'j Csupa gyász és sirhalom Minden szívben a búbanát; '! - Hány sir itthon s idegenb en Minden arcon a'bofú: -Hány jeltelen sírhálóm! : v Nem száll ma aregi sóhaj: Megsiratott vértanúink, - ' ' ‘ '' „Sírva vigad a magyáru; "Kik a honért haltatok ’. • - ‘ Sírni tud csak ä magyar most, új>a légy en -mindörökké S csak imára nyúl a kar,. A .ti szentelt hamvatok! ( Hamvatokból új élet kél, : •. ..... re . S míg milliók könnye hull: - .. ■,.? . ‘ Mosolyog már szép jövendőnk — Magyarország feívirul! , '• - • Sántbá Károly, •
