Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-19 / 51. szám

1914, december 19.

Evangélikus Lap. 51. sz.

2 oldal.

A háború és vallási problémák,

ui.

A legelemibb kérdés, mely elénk áll az, hogy szentesithető-e a háború vallásilag ? Általánosabban szólva: milyen álláspontot foglaljon el a vallás a háborúval szemben ? A kérdés kényes és a helyzetre való tekintettel sokszor kellemetlen is. Es mégis fele-, letet kell rá adnunk, akár kényes, akár kellemetlen is. Sokan a kellemetlen kérdést úgy oldják még, hogy körüljárják a problémát, és vallási színezetű dolgokat mondanak erről is, arról is, — aztán egy lendületes kitétellel elnapolják örökre. Nem adnak pozitív feleletet. Akik a kérdést komolyan veszik s őszintén akarnak nyilatkozni, vagy hallgatnak vagy pedig a „vagy — vagy“ áiiásponjára állnak. Szentesíthető-e a háború vallásilag ? A német teológusok majdnem mind igennel feleinek a kérdésre. D. Wilh. Walther rostocki professzor Luther háborús nézeteinek tanulmányozása közben egyenesen azt hirdeti, hogy a jogos háború — istentisztelet! Ezzel kapcsolatban csak arra szeretnénk kielégítő feleletet kapni, hogy kik állapítják meg a háború igazságát ? Mi legyen avval a régi elvvel, hogy audiatur et altera pars ?

Úgy hisszük, hogy a német teológusok állásfoglalása erős nemzeti érzésükben leli magyarázatát. Mióta VII. Edward angol király kimondotta azt a kalmár szót, hogy „Németországot be kell keríteni“, elvágni ipari, kereskedelmi. összeköttetéseit, gazdasági és összes fejlődési lehetőségeit tönkre kell tenni — és midőn a német nemzet Sír Eduard Greynek, az angol királyi programm engedelmes és következetes keresztülvivőjének a politikájában tényleg bebizonyi- tottnak látta az angolok üzérkedő törekvéseit, azóta a német megbocsáthatatlan érzéssel van Anglia iránt s jogos nemzetvédő háborújának igazát oly mértékben átérzi, hogy még a vallási szankciót is megadja háborújának. A német szimpátia csak az angol belügyminiszter, John Burns-el szemben maradt meg, ki kezdettől fogva élesen támadta a kalmár háborút kezdeményezőket, mert azt elvakult őrületnek tartotta s a háború okát Edw^ard Greyben fedezte föl. Hogy mennyire teljesen átjárta a német köztudatot az angol- ellenes gyűlölet (és méltán !), mutatja Werner Sombart, a kiváló szociológusnak a „Berliner Tageblatt“-ban közzétett szellemes cikke Németország ellenségeiről. Kit gyűlölünk mi ellenségeink közül? — kérdi az iró. Belgiumot nem. Az csak a politika torzszülötte. Nacionalizmusa is inkább komikus, mint bosszantó. Ismerjük az egérfogó szerbeket és diákokat és ismerjük őket lehetetlenül ocsmány trónváltozási történelmükből. A japánokat csak rendkívül tanulékony félmajmoknak tekintem. Emberien érezni tehát nem is lehet irányukban, A franciákkal nekünk nincs bajunk, csak nekik van velünk sok bajuk. Az oroszt sem

gyűlöljük. Csak az angolt. Miért? „A kérdésre nehéz feleletet adni. Egy ok sem elegendő annyi gyűlöletre, amennyi most fakad a német szívekből. Sem az árulás, amit a „sógor“ követ el ellenünk, sem az angol politika hazugságai, sem az angol sajtó üres nagyképűsködése, sem a „szegény rokon“ lekicsinylése. A gyűlölet oka valahol mélyebben rejtőzik. Az angolokban a mi legbensőbb és legmagasabb eszményünkre nézve ellenséges elvet gyűlöljük.“ (A „Világ“ 1914. nov. 5-iki száma ismertette e cikket.)

Hogy mi lehet ez az „ellenséges elv“, azt megmondja Wundt, a nagy pszichológus „Ober den wahrhaften Krig“ c. füzetének 24-ik oldalán, midőn Jakob Böhme szavaiból citálva szembeállítja az angol utilitarizmust ( hasznosság szerint való értékelés) a német idealizmussal ( nemesség szerint* való értékelés). Az ellenséges elv tehát végső gyökerében világnézeti elv, mely forrása összes élettevékenységünknek. Lie. Witte missziói felügyelő (Kína, japán) még a japán beavatkozási is angol utilitarizmusra vezeti vissza, mert Japán Angliától anyagilag erősen függ („pekuniä'' stark abhängig ist“.) A japánok szerinte nem mások, mint angol előőrsök, hogy nekik maguknak ne kelljen vérezniök. Ez is csak „kseft“ 1

Beszélhetnénk még azokról a bizonyításokról is, melyek szerint az egészségtelen pánszláv eszmével Oroszországot mérgezték háborúra az angolok; hogy a háború kitörése előtt Londonban beketárgyalásokaf akartak tartani a nagyhatalmak képviselőivel, de csak azért, hogy időt nyerjenek a puskatöltésre — a franciák és oroszok! - Ebből is nyilvánvaló azonban az a tény, hogy a német háború honvédelmi jogosságához szó nem fér s e közhangulattá és közvéleménnyé fejlett nézetek befolyása alól nem vonhatták ki magokat a német teológusok sem. Hogy visszatérjünk fölvetett problémánkhoz: szentesíthető e a háború vallásilag? A mondottak alapján megértjük, hogy a német teológusok e kérdésre majdnem mind igennel felelnek. Igenis szentesíthető. A haza szabadsága és önállóságáért (e két jelző a háború igazságosságának kritériuma) folytatott jogos harc vallásilag is szentesitek harc. Ez az oka annak, hogy a svéd püspök békét sürgető felhívását a német főpapok nem írták alá; bizalommal várják a háború folytatását. Ezért mondottuk, hogy a német teoiogusok vallási állásfoglalását hazafias érzésük erősen befolyásolta. A háború vallási szankcióját nem is vallási, hanem hazafias okból adták meg. Endreffy János.

Hitoktatás a közéletben.

A társadalmi jólét megteremtésének és előmozdításának főtényezői ugyan a bölcs állami törvények, de legszilárdabb alapja mégis a polgárok közszelleme. Nem tudunk mi, gyarló emberek, oly tökéletes törvé-