Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-31 / 5. szám
1914. január 31. Evangélikus Lap. 5. sz. meg nem hajlik és a kultúra és civilizáció védelmezője a barbárság ellen. Bármennyire utópisztikus ízűek legyenek ezek a gondolatok és törekvések a mai ro- gyásig való fegyverkezés közepette, azt az egyet nem lehet megtagadni tőlük, hogy Krisztus szelleméből fakadtak, hogy bizonyos le nem kicsinyelhető eredményeket is érték el. Keresztyén egyházi részről tehát a békemozgalmat a leghathatósabban kellene támogatni. Ámde mit látunk? Az egyházak a békemozgalommal szemben határozottan nem teljesítik úgy a kötelessége két, mint ahogy azt teljesíteniük kellene. A társadalom megindult, a parlamentek tárgyalnak, a döntőbíróság félreértéseket oszlat el, háborúk csiráit pusztítja ki, nálunk a vármegyék hat rozatokat hoznak a békemozgalom támogatására. Egyh zaink azonban nem igen vesznek tudomást sem hivatalosan, sem vezérembereink akcióba lépése útján a békemozgalomról. A lapunk múlt szántában közölt felhívás alkalmat nyújt arra, hogy egyházunk ezt a mulasztását jóvá- tegye s hogy a maga gyenge, de keresztyén meggyőződéstől áthatott szavát szintén fölemelje a túlzásba menő s a barbárság ököljogának uralmát visszaállító, a népek békés fejlődését, gazdasági megerősödését lehetetlenné tevő folyton nagyobb mérvű nemzetközi fegyverkezések ellen. Gyűléseink nincsenek, ahol hivatalos kepviselte- tésünkröl gondoskodhatnánk. Lapjaink hasábjain azonban megbeszélhetnek az európai egyházak hivatalos kiküldötteiből összeülő kongresszuson való képvisel- tetésünk kérdését s felkérhetnek egyházkerületi elnökségeket, püspökeinket, hogy egy conferenciájukon foglalkozzanak ők is ezzel a kérdéssel és gondoskodjanak arról, hogy ez a megrázó felhívás válasz nélkül ne maradjon. Hiszem, hogy annak is feltétlenül módját lehetne ejteni, hogy ez a püspöki konferencia egyetemes egyházunk utólagos jóváhagyásának a reményében hivatalos kiküldöttről s a küldetés költségeinek a fedezéséről gondoskodjék. Igaz, hogy itthon van nekünk elég apró-cseprő és nagy bajunk is. Azonban ezekkel való küzködésünk közben ne feledkezzünk meg a nagyobbakról sem Szomorú keresztyénség, gyenge egyház az, amely nem lát tovább, mint amennyire a maga tornyából széttekinthet. Nekünk is kell, hogy jusson még erőnk egyetemes kultúrfeladatok végzésére, a világbéke ügyének a szolgálatára is. S/. I.. IRODALOn. Az athéni demokrácia. Irta dr. Maiéter István eperjesi jogakadémiai m. tanár. Az e napokban megjelent könyv kapható Jaschkó Géza könyvkiadónál vagy a szerzőnél Kassán. Ára 5 korona. 5. oldal. A jelzett mű egy politikai tanulmányt foglal magában, a melyben a tudós szerző a jelen zavaros politikai s gazdasági viszonyaiból kiragad és harmad félezer évvel visszavisz bennünket a hellenek közé. Elvezet bennünket arra a földre, ahol Hellas népe élt, elkíséri e népet hosszú vándorutján, míg itt letelepszik, elkalauzol bennünket közéjük s néhány nagy, de jellegzetes vonással elénk állítja állami életük kialakulását, — látjuk azon nép fejlődésének különböző fázisait, amely ami modern kultúránk alapjait teremtette meg. A szerző előszavában azt mondja, hogy áttekinthető nagy vonásokban elénk akarja tárni az athéni demokrácia kialakulásának fő okait és étapjait. — Feladatát készülő nagyobb müvének ezen első 190 oldalra terjedő kötetében, kitünően oldotta meg, — színes és mégis komoly hangon, a tárgy iránti meleg érzéssel es mégis teljes objektivitással, az egymásra kölcsönösen ható komplet tényezők szövevényébe behatolva, világosan, áttekinthető és tiszta logikával tárja elénk egy nagy nemzetnek rég lefolyt küzdelmeit. A maga elé tűzött probléma vizsgálatánál a szerző magyar, német,, francia s angol irodalom e tárgyú legújabb forrás müveiből,— hogy a régi klassikusokat ne is említsük — merít s azokat bőven idézi. Egy rég múlt kornak kihűlt s élettelen emlékeit új életre kelti, pezsgő mozgással, az élet lüktető friss vérével telíti és élő. küzdő s emberi valóságában állítja elénk. Nagy okulással s élvezettel olvastuk s olvashatja nemcsak jogász, de bárki ezt a könyvet, mert Hellas népeinek dolgai mindig tanulságosak és érdekesek. Üdvözöljük a tudós szerzőt érdekes, szép tanulmányaiért, ki azon müvével is teljes rátermettségét mutatta be, hogy méltó az egyházkerület bizalmára, méltó az eperjesi jogakadémiai rendes tanárságra, melyet három év óta mint magán tanár tölt be. De szívélyesen üdvözöljük az eperjesi jogakadémiát is, melynek érdemes, tudós tanárai, a reájuk bízott jogáz ifjúságnak hazafias és egyházias szellemben való nevelői végzése mellett, irodalmi tevékenységükkel is nemcsak gazdagítj k a magok érdemeit, hanem széleskörű tiszteletet és elismerést szereznek a hazai ev. egyháznak és egyetlen jogakadémiájának. Egykor, még nem is oly.m régen, a tudomány és irodalom terein, a hazai protestánsok, különösen papjai és tanárai haladtak és tündököltek az elsők között. — Vajha ezt a döntő és tiszteletreméltó pozíciót hazai közéletünkben újból vissza szerezhetnők! Az ismertetett mű méltán sorolható ide, melynek folytatását s következő kötetének megjelenését az európai müvelt- ségü, gazdag nyelvismeretekkel biró s egyebként is kedvező körülmények között levő tudós szerzőtől nagy reménységgel várjuk. Kassa. Homola István ev. lelkész.
