Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-31 / 5. szám

1914. január 31. Evangélikus Lap. 5. sz. meg nem hajlik és a kultúra és civilizáció védelme­zője a barbárság ellen. Bármennyire utópisztikus ízűek legyenek ezek a gondolatok és törekvések a mai ro- gyásig való fegyverkezés közepette, azt az egyet nem lehet megtagadni tőlük, hogy Krisztus szelleméből fa­kadtak, hogy bizonyos le nem kicsinyelhető eredmé­nyeket is érték el. Keresztyén egyházi részről tehát a békemozgal­mat a leghathatósabban kellene támogatni. Ámde mit látunk? Az egyházak a békemozgalommal szemben határozottan nem teljesítik úgy a kötelessége két, mint ahogy azt teljesíteniük kellene. A társadalom megindult, a parlamentek tárgyalnak, a döntőbíróság félreérté­seket oszlat el, háborúk csiráit pusztítja ki, nálunk a vármegyék hat rozatokat hoznak a békemozgalom tá­mogatására. Egyh zaink azonban nem igen vesznek tudomást sem hivatalosan, sem vezérembereink akcióba lépése útján a békemozgalomról. A lapunk múlt szántában közölt felhívás alkalmat nyújt arra, hogy egyházunk ezt a mulasztását jóvá- tegye s hogy a maga gyenge, de keresztyén meggyő­ződéstől áthatott szavát szintén fölemelje a túlzásba menő s a barbárság ököljogának uralmát visszaállító, a népek békés fejlődését, gazdasági megerősödését lehetetlenné tevő folyton nagyobb mérvű nemzetközi fegyverkezések ellen. Gyűléseink nincsenek, ahol hivatalos kepviselte- tésünkröl gondoskodhatnánk. Lapjaink hasábjain azon­ban megbeszélhetnek az európai egyházak hivatalos kiküldötteiből összeülő kongresszuson való képvisel- tetésünk kérdését s felkérhetnek egyházkerületi elnök­ségeket, püspökeinket, hogy egy conferenciájukon foglalkozzanak ők is ezzel a kérdéssel és gondoskod­janak arról, hogy ez a megrázó felhívás válasz nélkül ne maradjon. Hiszem, hogy annak is feltétlenül módját lehetne ejteni, hogy ez a püspöki konferencia egye­temes egyházunk utólagos jóváhagyásának a remé­nyében hivatalos kiküldöttről s a küldetés költségeinek a fedezéséről gondoskodjék. Igaz, hogy itthon van nekünk elég apró-cseprő és nagy bajunk is. Azonban ezekkel való küzködésünk közben ne feledkezzünk meg a nagyobbakról sem Szomorú keresztyénség, gyenge egyház az, amely nem lát tovább, mint amennyire a maga tornyából szét­tekinthet. Nekünk is kell, hogy jusson még erőnk egyetemes kultúrfeladatok végzésére, a világbéke ügyé­nek a szolgálatára is. S/. I.. IRODALOn. Az athéni demokrácia. Irta dr. Maiéter István eperjesi jogakadémiai m. tanár. Az e napokban meg­jelent könyv kapható Jaschkó Géza könyvkiadónál vagy a szerzőnél Kassán. Ára 5 korona. 5. oldal. A jelzett mű egy politikai tanulmányt foglal ma­gában, a melyben a tudós szerző a jelen zavaros po­litikai s gazdasági viszonyaiból kiragad és harmad félezer évvel visszavisz bennünket a hellenek közé. Elvezet bennünket arra a földre, ahol Hellas népe élt, elkíséri e népet hosszú vándorutján, míg itt letelep­szik, elkalauzol bennünket közéjük s néhány nagy, de jellegzetes vonással elénk állítja állami életük kialaku­lását, — látjuk azon nép fejlődésének különböző fá­zisait, amely ami modern kultúránk alapjait teremtette meg. A szerző előszavában azt mondja, hogy áttekint­hető nagy vonásokban elénk akarja tárni az athéni demokrácia kialakulásának fő okait és étapjait. — Fel­adatát készülő nagyobb müvének ezen első 190 oldalra terjedő kötetében, kitünően oldotta meg, — színes és mégis komoly hangon, a tárgy iránti meleg érzéssel es mégis teljes objektivitással, az egymásra kölcsönösen ható komplet tényezők szövevényébe be­hatolva, világosan, áttekinthető és tiszta logikával tárja elénk egy nagy nemzetnek rég lefolyt küzdelmeit. A maga elé tűzött probléma vizsgálatánál a szerző magyar, német,, francia s angol irodalom e tárgyú leg­újabb forrás müveiből,— hogy a régi klassikusokat ne is említsük — merít s azokat bőven idézi. Egy rég múlt kornak kihűlt s élettelen emlékeit új életre kelti, pezsgő mozgással, az élet lüktető friss vérével telíti és élő. küzdő s emberi valóságában állítja elénk. Nagy okulással s élvezettel olvastuk s olvashatja nem­csak jogász, de bárki ezt a könyvet, mert Hellas né­peinek dolgai mindig tanulságosak és érdekesek. Üdvözöljük a tudós szerzőt érdekes, szép tanul­mányaiért, ki azon müvével is teljes rátermettségét mu­tatta be, hogy méltó az egyházkerület bizalmára, méltó az eperjesi jogakadémiai rendes tanárságra, melyet három év óta mint magán tanár tölt be. De szívélyesen üdvözöljük az eperjesi jogakadé­miát is, melynek érdemes, tudós tanárai, a reájuk bí­zott jogáz ifjúságnak hazafias és egyházias szellemben való nevelői végzése mellett, irodalmi tevékenységük­kel is nemcsak gazdagítj k a magok érdemeit, hanem széleskörű tiszteletet és elismerést szereznek a hazai ev. egyháznak és egyetlen jogakadémiájának. Egykor, még nem is oly.m régen, a tudomány és irodalom terein, a hazai protestánsok, különösen papjai és tanárai haladtak és tündököltek az elsők között. — Vajha ezt a döntő és tiszteletreméltó pozíciót hazai közéletünkben újból vissza szerezhetnők! Az ismerte­tett mű méltán sorolható ide, melynek folytatását s következő kötetének megjelenését az európai müvelt- ségü, gazdag nyelvismeretekkel biró s egyebként is kedvező körülmények között levő tudós szerzőtől nagy reménységgel várjuk. Kassa. Homola István ev. lelkész.

Next

/
Thumbnails
Contents