Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-31 / 5. szám
2. oldal. Evangélikus Lap. 5. sz. 1914. január 31. házmegye sem tartja az uj eskü mintákat megfelelőknek, hanem a régieket akarja megtartani. Az evang. tanárok és tanítók országos egyesülete a tanárok eskümintájából kihagyandónak véli a „titkos vagy a vallás és az egyház érdekei ellen törő társulatokban * való részvételre vonatkozó részt. Sajátszerü, hogy csaknem mindenik esküminta szerint megesküszik az egyházi főbbtisztviselő, hogy az Isten igéjét a szentirás szerint fogja hirdetni, azt senki sem veszi észre, hogy már az eskü letétele által a szentirás ellen vét. Krisztus Urunk, amint mindnyájan tudjuk (Máté 5. 34.) egyenesen megtiltotta az eskü tevést, ezt a zsidó-pogány szokást és mégis derűre borúra esküszünk és gyártunk cifrábbnál cifrább eskümintákat, De ha már ezt a zsidó-pogány szokást annyira bevettük, hogy attól szabadulni nem tudunk: akkor legalább ne tegyünk többet a szükségesnél és egyszerűsítsünk az esküt. Ne legyen az lelket és lelkiösmereti szabadságot megkötni akaró bilincs (a megszegőt az eskü úgy sem feszélyezi) hanem egyszerűen jelzője a hivatal elvállalásának. Kihagyandó lenne belőle a Szent- háromságra való hivatkozás, mert ha a Szent- háromság az egy élő Istenben benne van, akkor mire való annnak külön kiemelése és mire jó az esküt oly dogmatikus subtilitásra letétetni, mely a modern protestáns ember gondolkodásának meg nem felel. Kihagyandó a titkos társaságra való hivatkozás is, a mely a mai felfogás szerint ósdi, túlhaladott álláspont és a szentirásban semmi támpontra nem talál. Szerintünk az esküminta megállapitása egyáltalában nem tartozik az egyházi alkotmányba. Eddig is meg voltunk nélküle. Sztehlo Kornél. A zsinati törvény készülése. A zsinati bizottságok előadói gyűjtik az anyagot, javában dolgoznak. Olvastam és helyeslem: ha a zsinat 150— 160,000 koronába kerül, ne sajnáljuk a papiros és nyomdaköltségeket; ha a zsinat tagjai az egyházak bizalmából választattak, maradjanak öszszeköttetésben küldőikkel. Ez csakis a készülő munka által lehetséges. Hogy a bizottságok előadói első sokban a bizottság tagjai elé viszik munkálatukat, az máskép sem lehet; de mégsem akkép, hogy a bizottság tagjai az elnök által egybehivatva a a bizottság ülésében először hallják az előadót. Az előadó, amint munkálata gerincét megalkotta és ehhez az elnök hozzájárult, közölje azt a bizottság valamennyi tagjával, hogy a munka folyamán nézeteiket az előadóval közölhessék és a bizottsági ülésre felfegyverkezetten jöhessenek. A mint a bizottság lehetőleg egyhangúlag vagy nagy többséggel egy szövegben megállapodott, ez kinyomandó és a zsinat valamennyi tagjával, de ezen felül valameny- nyi egyházközséggel is közlendő. Hadd szóljanak hozzá ezek is, „sok szem többet lát“, az óhaj, a szükség vajmi sokfelé szétágazó. Az igy „intra muros et extra“ megfontolt, megrostált munkák terjeszthetők a nagybizottságok közös ülése elé mint a tagok előtt és országszerte ismeretes munka. A zsinati tagok függetlenek ugyan a megítélésben, de támogat- tatnak a megnyilvánuló közkivánság által és a törvény nem csak a zsinati atyák, hanem a közegyház akaratából az egyház törvénye lesz. E nehány sort Írtam azért, hogy a bizottságok munkálatai ne a véka alatt folyjanak, hanem a nyilvánosság előtt. A zsinat világosság legyen, város a hegyen, mely a közönség szeme előtt van, mely azt hívja, melybe a közönség szívesen eljön, abban munkálkodik, munkája eredményét élvezi s magát jól is érzi. A zsinat egy tagja. „Uj koalíció“. A napilapok közül a „Világ“ foglalkozik leggyakrabban egyházi és vallásos kérdésekkel. Természetesen a maga progresszív programmja szempontjából és a maga módja szerint. A klerikalizmust gyakran a tollahegyére veszi, a katholikusok dolgaival sokat foglalkozik, nem egyszer kifejezi elégedetlenségét az egyházi népoktatás állapota és a felekezeti tanítók méltatlan helyzete felett. Azonban a protestáns egyházak ügyeit és szellemi áramlatait is figyelemmel kiséri. Nem régen épen két protestáns egyházi lapot, a „Pro
