Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-31 / 44. szám

4. oldal. 1914. október 31. Evangélikus Lap. 44. sz. arra a látszólagos vádra valóban felesleges válaszolni. Aki a maga életéért’ küzd, az nem igen kérdi, hogy eltöri-e a szomszédnak rácsos kapuját. Hogy mennyire sértették meg mások ezt a semlegességet, ki fogja deríteni egykoron a történelem. De ki kell jelentenünk azt, hogy az angol politikusokkal szemben a haragnak és erkölcsi megvetésnek mélységes érzetével vagyunk eltelve. Megakadályozhatták volna ezt a háborút. Minden látszólagos ok nélkül orgyilkosok módjára tisztán csak a guruló pennyk kedvéért hátba támadták a fajában, hitében és kultúrában rokon német nem­zetet s erkölcsi méltóságukat annyira lábbal tapodták, hogy még a pogány japánokat is feltüzelték e rabló hadjáratra s az afrikai négereket az ellenünk való támadásra. Hogy ami német keresztyéneink miként ítélik meg ez eljárást, a misszió barátjainak mellékelt nyilatkozata is bizonyítja. Ha nekünk német férfiaknak a francia deklarátiót alá kellene Írnunk, úgy az csak akkor volna lehetséges, ha előbb az angol, francia és orosz keresztyének leáicáznak annak az égbe kiáltó bűnös támadásnak az elvetemültségét, amely egyedül tette lehetővé e háborút. S még egyet említünk meg. Hogy az ellenségek egész világától nem félünk, azt bebizonyítottuk. De egy ellenséggel szemben mégis teljesen védtelenek vagyunk ez annak a hallatlan hazugságnak: Harnack szerint „a mélységek állatjának" az a rettenetes hatalma, mely az ellenséges kormányok által inspirálva az egész világsajtót ellenünk mobilizálta s hol nevetséges, hol roszakaratu formáival bennünket szemérmetlenül folyton rágalmaz és megbecstelenit. S ha már nekünk keresztyéneknek szent üdvözítőnk irgalmassága nevében szavunkat kell fölemelnünk, úgy előbb azt kell követelnünk, hogy kér. testvéreink ugyan­annak az urnák a nevében lépjenek föl az igazság mellett s a hazugság ellen s erélyesen protestáljanak ama szégyenletes igaztalanság ellen, a mellyel a kü­lönböző országok közvéleményét félrevezetik s Német­ország ellen gyűlölettel betöltik. Ki kell tehát jelen­tenünk, hogy ilyen előző energikus protestálás nélkül reánk nézve a deklarátió aláírása keresztyén becsü­letünknek és személyes erkölcsi méltóságunknak meg­tagadásával volna azonos.“ E hatalmas német főpapi szózat méltó dokumentuma e világháború belső tör­téneteinek i sz. Az erdélyi katholikusok uj zsinati törvénye. Tavaly zsinatolt az erdélyi katholikus egyház. Ezen a zsinaton 159. §-ból álló, 1914. január l.-e óta érvény­nyel biró törvényt hoztak. E törvény rendelkezései közül egy párral érdemes nekünk is megismerkednünk. E törvény elrendeli, hogy a püspök egyházmegyéjének nagyobb városait kél évenként meglátogassa. A többi plébániákat nyolc évenként kell felülvizsgálnia. A fő­esperesek kerületük minden plébániáját évenként kö­telesek meglátogatni, jelentésökben a kultuszról, a plébánia adminisztrálásáról, az iskoláról és a hívekről tartoznak a püspöknek beszámolni. Be kell jelenteniük, hogy mennyi a húsvéti áldozok száma, hányán hunytak el a halotti szentségek felvétele nélkül, kik élnek vad­házasságban, vagy polgári házasságban, vannak-e a plébánia területén vallásos és egyházellenes társulatok? Nagyszerű következetességgel vezetteti a kath. egyház az anyakönyveket. Minden plébánián van: kereszteltek, házasultak, halottak, jegyesek, bérmáltak, konvertiták és apostaták, vegyes házasságok, polgári házasságok anyakönyve és beteglátogatási jegyzék. Az anyakönyvi másolatokat az egyházmegyéhez mind fel kell terjeszteni. Jegyzéket kell vezetnie minden plébánosnak arról is, hogy ki mikor és miről prédikált. Havonkint egyszer nem elég, ha prédikál. Érdekesek a stólára vonatkozó intézkedések. Keresztelés, avatás, esketés után stóla nem jár; ön­kéntes adományok elfogadhatók. A temetési stóla minden plébánián a helyi szokásoknak megfelelően a püspök által fog jóváhagyatni. A csendes temetés stólája 2/3 részben a plébánost, ‘/;! részben a káplánokat, az énekes temetés stólája V,, részben a plébánost, :,/9 részben a kántort, 2/0 részben a káplánokat illeti. Vegyes, reverzálist nem adó házasulandók tud­valevőleg passzív asszisztenciával adandók össze. „A passzív assziszíentiát a felek magánlakásán is lehet szolgáltatni (arról, hogy a sekrestyében, vagy magán­kápolnában, lehet-e, a zsinat nem szol) a plébános a jegyesek tanuk előtt tett következő nyilatkozatát hallgatván meg: „Én N. N. házastársu! veszem az itt jelenlevő N. N.-t és őt semminemű szükségében el nem hagyom, holtomig és holtáig. Isten engem úgy segélyjen!“ E nyilatkozatok meghallgatása után jelentse ki a lelkész, hogy ezzel érvényes és felbonthatatlan házasságot kötöttek, tehát házasságkötés céljából a katholikus lelkészhez menniök nem szabad.“ A tanuló ifjúságot évente négyszer kell meggyón­tatni, az első áldozásra már a második elemista gye­rekeknek el kell menniök ! A törvény ajánlja jó célú profán társulatok tá­mogatását, Kath. Népszövetség megalakítását és plé­bániai könyvtár berendezését pedig elrendeli s meg­hagyja azt is, hogy minden könyvet a Szent-István társulattól kell venni. (Religio. 1914. Vili. füzet.) A mennoniták és a háború. Németországban van egy másik szekta is, amely valamikor elvi ellen­sége volt minden fegyverfogásnak: ez a mennonita felekezet. A mennoniták 1867-ig fel voltak mentve mindennemű katonai kötelezettség alól. Az általános védkötelezettség behozatala következtében egyre ne­hezebb lett a helyzetük és tarthatatlanabb a privilégi­umuk. Az országgyűlés 1867-ben törülte az előjogukat. Emiatt egy pár család Oroszországba vándorolt. A nagy részük azonban Poroszországban maradt s meg­elégedett azzal a kedvezménnyel, melyet I. Vilmos 1868. márc. 3-án kelt kabineti parancsával adott. E

Next

/
Thumbnails
Contents