Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-31 / 44. szám
IV. évfolyam. szám. Aranycsmarót, 19M. október 51. V ÉS TÁRSADA EGYHÁZI, ISKOLAI Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények es küldemények, az előfizetési és hirdetési dijak rí lap szerkesztősébe címére Nagybörzsöny be (Hontmcgye) küldendők. — Hiányzó lapszámokat a nyomda pótol. — Főszerkesztő: SZÍ EH 1.0 KORNÉL Felelős szerkeszti és kiadó: SZiriONIDESZ l.AJOS Az előfizetés ára : F.gész évre 12 K., Fél évre ü K., Egyes szám ára 30 fill. Fómunkatár&ak: Itlrdcié» dija: iioknyAnnzky ai.adAn I- IC. FIZÉLY ÖDÖN tu SZIil.lJN Y I ÖDÖN d Kelsz oldal 28 K., féloldal 4 K., ncc, edoklal 7 K. Ki ebb hirdetések (pályázatok) minden szava r. 6 fill. 1 .ibhszOr mcRjcIcnft hirdetésnél árcneedés. Tartalom: Puszik Lajos: K'*re«zlyénsé» a világháborúban. — Zsiimbor Pál: l.ufher kalapácsa, — Szemle. — Külföld — Különféle. — Hirdetések. Keresztyénség a világháborúban. A viharban vil’áinok születnek, lebéklyózott erők tépik szét bilincseiket, amint szélvész alakjában végig- vágtatnak a recsegve meg-megingó erdőkön; . . . viszont a szélcsendes, langyos tavaszi éjszakákon a meleg párában gyilkos miaznnk szaporodnak, vadgombák sarjadzanak, kártékony rovarok nyüzsögnek elő petéikből. A vihar bármenny re is izgalmas, mindig tisztitó: a villámcsattanás megreszkettet, de a vihar út in fel- lélegző természetben tij, egészségesebb fejlődés indul meg: elsöprődik, beiszapolódik egy csomó élósdi, vagy kártékony növény, elpusztulnak az életre képtelen fák . . . Valami ilyen tisz'itó, megpróbáló, megmérő hatása van a háborúnak is, ennek a világiisztitó viharnak. Az ágyudörgésbén tomboló, srapnellrobbauásban villámló világvihar végigsöpri a mi élősdi kultúránknak, ennek az elbolyongó, megtevedt huszadik-századeleji kultúránknak a szérűjét. Mennyi polyvaizlés, mennyi vérszegény gondola1, mennyi sorvatag életfelfogás kerül most a szelek szárnyára . . . Szédülni van most elég okuk a sápkóros lelkeknek. Itt a válság, a világ kulturális életének válsága. Még nem is sejtjük ma: micsoda mélységeket kavar fel s micsoda messzeségekig hatol el ez a meginduló nagyszerű szellemi forradalom. Ha nem látnám azokat a feloszló hullákkal, ágyu- roucsokkal telehintett csatamezüket s ha szivembe be nem vágna a hősöket hősiesen gyászolók eltojtott s épp ezért sírni kényszerítő gyásza, lelkesedni tudnék e nagy viharos világválságon. Mert ez ennek a világháborúnak az egyetlen áldásos, de hozzámérhető arányú mellékterméke. Ezt várjuk m . Kultúra fog születni. Egy más, egy jobban szövött, egy kivül-belül egységes, egy őszinte kultúra. Kultúra, mely nem szalónok nyegleségeinek fog virágzani, hanem életek szépségében, eredményességében, tudományok áldásaiban, erények igazságaiban. Igazság ... Ez ennek a véres világleckének nagy t nulsága. Álarctépés van S a fehér cárra, az angol bibliás szabadelvüségre, a francia finomságra rásüti perzselő, miazmákat égető napsugarát az — igazság. Túl a gázos ágyufüstön, túl a temetővé vált csataterekre leereszkedő ködön egy uj világ jöttét várjuk, melyben több lesz az őszinteség, melyben győz, él az igazság. Készüljünk fogadására. Ne borzadjunk meg, ha egy kérdés zendiil már most is - mint riadó harsonabugás reánk, keresztyénekre: „Hol van a ti hitetek?“ Es e kérdés uj kérdéseket sarjaszt ki . . . Micsoda n keresztyénség ? Vájjon csak egy keleties kultúrából fejlődött intézmény, melynek inkább története van, mint programmja? . . . Micsoda a keresztyénség? Kgv kijárt iskolája az emberiségnek, mely épített gyönyörű dómokat, pompás katedrálisokat s ma a mohos kövek csak stilra tanítanak, nem kulturális gócai az uj világ uj emberiségének? Micsoda a keresztyénség? Egy idejét múlt, szerepéből kiesett paedagógusa az emberiségnek, kinek öreges, kicsinykedései mellett és között megrövidült látóképessége, nincs ereje lépést tartani az uj időkkel? . . . Valami ilyen „lenni, vagy nem lenni?“ kérdést ad fel nekünk az idő. Avagy nincs-e oka és joga megkérdezni: „Keresztyének ! ennyi az evangélium nevelő hatalma? Századokon keresztül jártatok az egyetemes szeretet krisztusi iskolájába s a vadakon, a ti megtérítésetek alatt ma már szelidebb erkölcsre pallérozódott vadak emberevő őscin tultesztek az emberpusztitásbnn. Hiszen dum dum lövegek roncsolnak, veres-keresztes kocsik ágyukat lepleznek a ti háborútokban s felhoztátok a missziók népét, a gyermeteg lelkű neofita keresztyéneket — hadd lássanak egy „keresztyén“ háborút.“
