Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-03 / 1. szám
1913. január 3. Evangélikus Lap. 1. sz. 5. oldal. lebbi egyet, gyűlés a lelkészek megnyugtatására a nyugdíjintézeti szabályrendeletet módosíthatja. Különösen módosítani kell a szabályrendelet 19. §-ának b. pontját és a 24 §-t. Első sorban a 19 §. b.) pontjában foglalt azon feltételt, mely kemény akadálykő az öreg lelkészek nyugdíjaztatásának útján, mely szerint a nyugdíj igényt tevő összeg mennyiségének kiszámítására alapul szolgál ugyan a korpótlék is, de csak azon esetben „ha annak összege után már legalább öt éven ai fizettettek a megfelelő járulékok “ Ez a feltétel tarthatatlan; ha fennmaradna, akkor a 40 évet kiszolgált öreg, munkaképtelen és n ugalomba vágyó lelkészeknek, akik természetesen kurpótlékkal akarnának nyugdíjba menni, még 5 évig várniok és szolgáltok kellene. Az ellenkezik a szabályrendelet 15. és 24. §-aival, melyek 40 évi szolgálat után az egész nyugdij igényt megállapítják. 45 évi szolgálatot jelentene ami egyetlen nyugdíjintézetnél sincs. És kényszer szolgálatot jelentene. Kényszeríteni pedig senkit sem lehet. Nem azt a lelkészt, aki dolgozni nem bír. Itt kevésbbé megnyugtató az, hogy az ilyen lelkész vegyen káplánt. Káplán nincs. Ha van is, többnyire városba megy, faluhelyre nem jut. Ringbauer volt rajkai lelkész és mosani föesperes hosszú betegsége alatt hiába keresett, nem kapott káplánt. Káplán nélkül ment siri nyugalomba. De ha a munkaképtelen lelkész kapna is káplánt, azt lakással, fizetéssel, koszttal el kell látni. Honnét is fizesse ezt a congruás lelkész, aki maga is nyomorog s gyermekeit nem bírja iskoláztatni s még megfelelő lakása sincs. Azt mondják, hogy ott van a káplán congrua. Az nein elég; a káplán ezzel meg nem elégszik. Az idők és viszonyok változtak; de mennyire! Nekem valamikor, 40 évvel ezelőtt Balassagyarmaton, meg Draskóczy Gusztáv lelkész idejében, 100 pengő forint kápláni fizetésem volt, ma harangozónak, vagy mendikusomnak van kbelül ennyije. Manapság a nagyobb városi egyházak 2—3000 korona fizetésre hirdetnek pályázatot, Legközelebb Augusztinovics Győző, nyárosdombi lelkész testvérünk 1000 koronát, lakást és teljes ellátást Ígért a káplánnak. Szerencsés lesz, ha kap. Mindezekből következik, hogy az öreg beteg munkaképtelen s 40 éves kiszolgált lelkészeket még öt évig visszatartani és 45 évi szolgálatra kényszeríteni nem lehet. Az egyház érdeke sem volna, hanem a nyugdíjintézeti szabályrendelet 19 §.-ban foglalt ezen feltételt, hogy a lelkész csak akkor mehet korpótlékkal nyugdíjba „ha annak összege után már legalább 5 éven át fizettettek a mugfelelö járulékok“ a szabályrendelet lapjairól törülni, nyugdíjba vágyó munkaképten s 40 évet kiszolgált öreg lelkészeket mindjárt korpótlékkal kell elbocsátani. Ez az egyik indítványom. Másodsorban módosítani kell a szabályrendelet 24 §.-át, mely szerint a 40 szolgálati évhez szükséges még a 70.-ik évkor. Ez sok. Ezt meg kell élni. Ami esztendeinknek napjai 70, vagy mennél feljebb 80 esztendő. (90 zsolt.) Ez a § okozza, hogy sok lelkész nyugdíjaztatása után alig 1—2 évig élvezi a nyugdijat, mert olyan korban nyugdíjaztatok már, amikor az embert lelki testi ereje már elhagyták s kimerülve sírba dől; pedig a nyugdíjintézetnek célja az nem lehet. Van a §.-ban ugyan intézkedés arra, hogy a lelkész 70 év kora előtt is mehet nyugdíjba, ha munkaképtelenségét igazolja. De ha nem igazolja és 70 éves koráig még is kidül ? Hiszen egy öreg ember is ma még bir, de holnap érzi már, hogy ereje elfogyott. Ez a § is igy tarthatatlan. A 70 év kort ki kell hagyni, 40 évet kiszolgált és nyugalomba v igyó lelkészt, korára való tekintet nélkül el kell bocsátani. Ez a másik indítványom. A 19. §. módosítására nézve ezzel nem ezt mondom, hogy a korpótlékok után járó járulékokat nem kell fizetni. Fizetni kell. Azt mondom, hogy amelyik lelkész teheti; nyugdíjba vonulásakor fizesse ki egyszerre, aki pedig egyszerre ki nem fizetheti, az mint nyugdíjas lelkész fizesse ki évi részletekben akár maga, akár pedig vonassák le nyugdijából. Sőt vonassék le az egész 5 évi járulék egyszerre, ha másként nem lehetne. Igy van ez más nyugdíjintézeteknél is. Mindenesetre tekintetbe kell venni nyugdíjintézetünk mérlegét, hogy meg ne zavartassák. Én azonban azt hiszem, hogy nyugdíjintézetünk elég erős arra, hogy mérlege a fenti értelmű módosítások eseten megzavartatni nem fog. Hitemben megerősít azon körülmény is, hogy nyugdíjintézetünk remélhetőleg, amint legutóbb kétszer részesült a felemelt államsegélyből az egyet, gyűlés által dotációban, úgy azután is részesülni fog. Nagyon kívánatos volna, ha különösen öregebb lelkész társaim ezen, már aktuálissá vált kérdéshez hozzá szólnának. Vitéz Lajos ev. lelkész TÁ R C A. A könyvről és olvasásról. Irtó és a losonci nőegylet tea-estélyén felolvasta: Wolf József. Azt szokták mondani, hogy mikor papok beszélünk, rendszerint olyan elvont dolgokkal hozakodunk elő, amelyeknek teljes méltánylásához és megértéséhez külön hangulat külön érdeklődés szükséges. Ezt a mondást akarom én most megcáfolni, amikor is egy olyan témáról beszélek, melyről azt hiszem, hogy mindannyiunkat egyformán érdekel. A könyvről, az olvasásról akarok egy pár szót mondani. Ez igazán nem elvont téma. Az is bizonyos, hogy meglepő új dolgozat ennél a témánál előhozni aligha lehetséges. — Hogy a könyv milyen érdekes, hogy az olvasás menynyire fejlesztheti erkölcsi és szép érzékünket, mennyire mélyítheti tudásunkat, azt már az elemi iskolában hal
