Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-17 / 42. szám

4. oldal

Evangélikus Lap. 42. sz.

1914. október 17.

templom meggyalázását a zsidók egy ideig tűrték. Mikor azonban a király megbízottai faluról-falura jártak és Modeinba kerültek, hogy a lakosságot ott is pogány módon való áldozásra kényszerítsék, Mattathias, a Makkabeusok atyja, leütötte az áldozni készülőt, a király hivatalnokát s feldúlta az oltárt. Az ezzel meginduló hősies ellenállás és forradalom elején, melyet a Makkabeusok felkelésének a neve alatt ismer a tör- . ténelem, megtörtént, hogy a király boszuja elől menekülő zsidókat a katonák szombatnapon támadták meg: 1. Makk. 232—38. „ . . . egy szombatnapon készültek harcra ellenük s azt mondták: „Most már elég legyen! Jertek elő, teljesítsétek a király parancsát és életben maradtok.“ Ők azt felelték : Nem megyünk ki, se a király parancsának nem teszünk eleget, hogy meg ne szentségíeleniisiik a szombatot.“ Erre sietve harcra készültek (a katonák) ellenök, ők azonban se nem feleltek nekik, se követ nem dobtak rájuk, se a barlangokat el nem torlaszolták, hanem azt mondták: „A magunk ártatlanságában inkább mindnyájan meghalunk : az ég és a föld a bizonyságunk, hogy igaz- talanul pusztítottak el bennünket.“ Szombatnapon támadták meg őket és meghaltak mindnyájan az asszonyaikkal és a gyermekeikkel és a marháikkal együtt — mintegy ezer lélek.“

Mattathias társai azonban nem hagyták magukat kardélre hányatni, hanem elhatározták, hogy ha valaki őket szombatnapon megtámadja, akkor ők fel vés ók a harcot, hogy az ne történjék velők, ami a hegyek közé menekültekkel történt.

A szombatnapi munkaszünetet a hadvezérek máskor is kihasználták a zsidók ellen. Pompejus római irók állítása szerint egy szombaton (Kr. e. 63.) vonult be Jeruzsálembe, Nagy Herodes és Sosius szintén szombaton vették be a várost. A rabbinikus tradíció szeiint Jeruzsálem végleges elpusztítása, a jeruzsálemi szentély felgyujtása és felduiása (Kr. u. 70.) szintén szombatnapra esett. Ezeket a sorscsapásokat azonban a zsidók már nem várták ölbe tett kézzel. Az abszolút szombati munkaszünet helyett adott annak a belátásnak, hogyha támadni nem szabad is, védekezni azonban szombaton is lehet és kell. Azért a szombati treuga dei mégis annyira a vérükben maradt, hogy a rómaiak kénytelenek voltak őket a katonáskodás alól felmenteni, mert „a zsidó szombati munkaszünet és a római fegyelem egymást kizáró ellentétek voltak.“

Önkéntelenül is ezek a történeti párhuzamok jutnak az ember eszébe, mikor a fegyvercsörgés és ágyu- dörej rémes hangzavarában egy pár ezer tagból álló szekta nyilatkozatát olvassa, mely látva elveinek a keresztülvihetetlenségét egy jól kiválasztott szentirási hellyel igyekszik fedezni magát. Ez az esemény a maga jelentéktelen voltában (hiszen mindössze 6400 német, 68 osztrák, 153 holland és belga, 320 magyar, 2558 orosz és 202 francia adventistát érint komolyan),

csak törpe semmiség amellett a katasztrófa mellett, amivel a háború például a világbéke híveit sújtotta. Azonban azoknak, akiket közelről érint, mégis tragikusan keserves beismerés az, hogy ez a gonosz világ még az Istenimádás szent napját sem respektálja s az áldozati tüzek gyújtását sem engedi meg, hanem harcba, vérontásra készti azokat, akik szivük szerint inkább Krisztus eljövetelére készítenék elő magukat a „törvénybe“ és a próféciákba való csendes elmerüléssel, az idők jeleinek figyelésével . . .

Sz. L.

Szemle.

A Luther-társaság körülbelül ötven tag jelenlétében tartotta meg ez évi közgyűlését október 8-án a deáktéri egyh. épület nagytermében. Scholtz Gusztáv püspök buzgó imája után Osztroluczky Miklós dr. világi elnök nyitotta meg pár szóval a közgyűlést. A közgyűlés első cselekedete a kegyeletének kifejezése: Veres József esperes a Luther-íársaságnak is oszlopos tagja volt; az ő emlékét a társaság is hálás kegyelet-. tel őrzi. Részvétét fejezte ki a közgyűlés Zsilinszky Mihálynak fia halála alkalmából. (Egy pár tag megemlékezett egyházunk közkatonáinak a veszteségeiről is, dé csak közbeszólásképen!) Szentiványi Géza volt titkárnak működéséért és buzgóságáért a közgyűlés köszönetét szavazott. A megüresedett alelnöki és fit- kári állás betöltése elhalasztatott. Minden egyéb érdemben való határozattól különben is tartózkodott a közgyűlés. Tudomásul vette a Majba Vilmos főtitkár által előterjesztett jelentéseket, elhatározta, hogy a jövő évtől kezdve a könyvkereskedést házi kezelésbe veszi, abban egy segédet, egy kisasszonyt és egy szolgát fog alkalmazni. A társaság lehetőleg redukálja a kiadásait, mivel a kapott segélyek és egyéb jövedelmi források előreláthatólag vékonyabban fognak csergedezni.

Az Ösvényre 4000, a Belmisszióra pedig (12 iv terjedelemre) 3200 koronát irányoztak elő. Elhatározta a társaság, hogy a katonák közt kétezer korona értékű „Lelkifegyvert“ fog ingyen kiosztani. E pontnál Kovácsi Kálmán felszólalt s annak a kívánságnak adott kifejezést, hogy ne csak a katonáknak és ne csak a katonák hozzátartozóinak nyújtson a társaság lelki táplálékot, hanem egy a mai speciális viszonyokra alkalmas háborús agendáí is adjon ki. Nem mindenki van az imádság leikével megáldva, néhol az alkalom is több, mint a lelkész termékenysége, úgy hogy nagyon sokan hálával vennék, ha e tekintetben valami segítségre támaszkodhatnának. Felszólalása a közember tagokban élénk visszhangot és helyeslést váltott ki. Eredménye az volt, hogy most ily tárgyú dolgozatok a Behnissiób.an fognak majd közzététetni. A Belmissió ilyenformán programmja ellenére a „Mädchen für alles“ szerepére vállalkozik. Kár hogy a társaság köz-