Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-17 / 42. szám
1914. c!öJ?»o MPl október 17. S' -í>4 ciL.J 2y)ifli»$nßv3 Evangélikus Lap. 42. sz. Jí'.blí fi 5. oldal. gyűlése nem Kovácsi Kálmán azon, nem elég erélyesen hangoztatott álláspontjára helyezkedett, hogy a mai viszonyok közepette a Luther-társaság folyóiratai nem nyújtanak annyit, ami a reájuk fordított költséggel arányban állana. (Istenem, mit lehetne 7200 koronából csinálni! . . .) s nem redukálta még jobban a költségvetésüket. Aki csak égy kicsit ismeri a viszonyokat, az nagyon jól tudja, hogy pl. a Belmissióra, ami ez évben tizenkét ivén jelenik meg s nem is túlságosan nagy péld inyszámban: 3200 korona horribilis pénz. A társaságnak nem csak az iveken kellene takarékoskodnia, hanem a nyomdaköltségen és esetleg az irói tiszteletdijakon is. Ha Kovácsira hallgat a közgyűlés, akkor a Luther-társaság folyóiratai helyett vagy esetleg mellettük mégajándékozta volna közegyházunkat egy imádságos könyvvel, melyben katonák, eggyel melyben a hadbavonultak hozzátartozói találták volna meg szavakba foglalva érzéseiket, e nehéz idők különböző viszonyaiban mondandó imádságaikat és készíttethetett volna egy, a mostani viszonyokra alkalmazott agendát is. A háború ma mindenre rányomja a maga bélyegét. Nemcsak a liadbavonultakért, fegyvereink győzelméért, a békességért kell ma imádkoznunk, nemcsak katonákat kell gyóntatnunk, vagy temetnünk, hanem minden egyéb teendőnk alkalmával is keresztelésnél, esküvőnél, temetésnél, ünnepeinken kifejezést kell adnunk beszédünkben, imádságunkban annak a különleges helyzetnek, amiben élünk, azoknak az érzéseknek: az aggodalomnak, a szerető gondoskodásnak, az istenbe vetett bizodalomnak, mellyel most mindig csordultig a szivünk! A gyűlés könnyen végzett ezzel a kérdéssel. Hisszük, hogy a Belmissióba utalt agenda nem csupán egy pár háborús imádság lesz, hanem a komoly és nagy időkhöz méltó alapos, ihletett és hasznavehetö munka. Még egy fontos, nemcsak a mi egyházunkat, hanem az egész magyarhoni protestantizmust élénken érdeklő terv foglalkoztatta a közgyűlést. Ez a Hor- nyánszky Aladár theol. tanár által propagált magyar bibliatürsulut eszméje. Majba Vilmos főtitkár előterjesztette az irodalmi bizottság javaslatát. E szerint a társaság felszólította volna a bibliatársulat ügyének a megbeszélésére és megalapításának az előkészítéseié a Magyar Protestáns Irodalmi társulatot, a ref. egyház és a mi egyházunk hatóságait és tanintézeteit s e felszólítás megszerkesztésével megbízta volna Kovács Sándor theol. tanárt és a főtitkárt. Kéler Zoltán dr. és Jánossy Lajos felszólalására a közgyűlés e tárgyban nem hozott érdemleges hat rozatot, hanem azt elhalasztotta jobb időkre/ Most nem szólunk hozzá ehhez a kérdéshez, mert nemsokára módunkban lesz az eszme megpendilőjének, Hornyánszky Aladárnak egy cikkét olvasni, mely a bibliatársulatról fog szólni. Akkor majd beszélünk róla. Az agitneionális bizottság buzgóbb taggyüjtéshez akar hozzálátni. Ez volt a gyűlés utolsó akkordja. Mi is kívánjuk a társaságnak, hogy gyarapodjék és virágozzék, mert nagy szükség van reá s most igazán áld isos működést van módjában kifejteni. Körültekintő, erélyes és az igényekkel lépést tartó vezetés mellett hisszük, hogy a társaság be fogja tudni tölteni fontos hivatását. Csak arra kérjük a vezetőket, hogy türelmüket el ne veszítsék és minden kis előnyt igyekezzenek a társaság javára kihasználni. A társaságtól távolabb állókban nem jó vért szül pl. a Luther-társa- ságnak azon eljárása, hogy a könyvtártípusok megrendelésénél mindenáron 100 rendelés összegyűjtésére és együttes elintézésére törekszik. Bölcsen tudjuk, hogy a nagyobb százalék több jövedelmet hoz, mint a kisebb, — azonban a Luther-társas ig igyekezzék egyelőre — ha már a könyvtártípusokkal alaposan elkésett — pontosan és előzékenyen kiszolgálni; magához szoktatni az egyházakat. Később azután maguktól jönnek majd a csoportos és nagyobb hasznot nyújtó rendelések. Az is felesleges, bár igen egyszerű dolog, hogy a Luther-társaság a kerületek közbenjárása utján akar az egyházakra hatni, hogy a könyvtártípusok rendelésében nagyobb buzgóságot és pontosságot tanúsítsanak. Itt se a kényelmes megoldás a legjobb. írjon a társaság — ha kell — háromszor-négyszer a késedéi meskedő egyház nyakára, sürgesse, ne hagyjon neki békét . . . így talán hamarább mozgósítja azokat az egyházakat, amelyek nem nagyon sietnek a társaság jövedelmi forrásait gyarapítani. Ne akarjon a Luther-társaság újabb egyházi hatóság lenni és egyházi hatóságokon keresztül intézkedni, mert akkor talán meg lesz a haszna, de az igazi irodalom alighanem kerülni fogja berkeit. A jövedelmező vállalkozások a társaság ideális céljainak az előmozdítására szolgáljanak. E téren a társaság az idén egy igen fontos lépést tett. Ingyen kiosztott könyvei bizonyára mindenfelé nemcsak hálás és szives fogadtatásra, hanem fogékony olvasókra is fognak találni. Emellett fordítson a társaság kiadványainak a minőségére is nagy gondot. Akkor aztán nemcsak áldozatkészségéért, hanem kiadványainak a jóságáért és belső értékéért is meg fogja érdemelni a leghathatósabb támogatást. K. n. KÜLÖNFÉLE. Gyászrovíit. Nádassy János nyugalmazott felső- sajoi ev. lelkész meghalt Nyíregyházán október hó 5-én és ugyanott nagy részvét mellett temettetett el. Temetésén megjelent Geduly Henrik püspök is. Nádassy már régebb idő óta betegeskedett, a miatt kellett fiatalon nyugdíjba vonulnia. Egészségi állapota később kedvezőbbre fordult, több helyen kisegítőként
