Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-17 / 42. szám

1914. c!öJ?»o MPl október 17. S' -í>4 ciL.J 2y)ifli»$nßv3 Evangélikus Lap. 42. sz. Jí'.blí fi 5. oldal. gyűlése nem Kovácsi Kálmán azon, nem elég erélye­sen hangoztatott álláspontjára helyezkedett, hogy a mai viszonyok közepette a Luther-társaság folyóiratai nem nyújtanak annyit, ami a reájuk fordított költség­gel arányban állana. (Istenem, mit lehetne 7200 koro­nából csinálni! . . .) s nem redukálta még jobban a költségvetésüket. Aki csak égy kicsit ismeri a viszo­nyokat, az nagyon jól tudja, hogy pl. a Belmissióra, ami ez évben tizenkét ivén jelenik meg s nem is túl­ságosan nagy péld inyszámban: 3200 korona horribilis pénz. A társaságnak nem csak az iveken kellene taka­rékoskodnia, hanem a nyomdaköltségen és esetleg az irói tiszteletdijakon is. Ha Kovácsira hallgat a közgyű­lés, akkor a Luther-társaság folyóiratai helyett vagy esetleg mellettük mégajándékozta volna közegyházun­kat egy imádságos könyvvel, melyben katonák, eggyel melyben a hadbavonultak hozzátartozói találták volna meg szavakba foglalva érzéseiket, e nehéz idők külön­böző viszonyaiban mondandó imádságaikat és készít­tethetett volna egy, a mostani viszonyokra alkalmazott agendát is. A háború ma mindenre rányomja a maga bélye­gét. Nemcsak a liadbavonultakért, fegyvereink győzel­méért, a békességért kell ma imádkoznunk, nemcsak katonákat kell gyóntatnunk, vagy temetnünk, hanem minden egyéb teendőnk alkalmával is keresztelésnél, esküvőnél, temetésnél, ünnepeinken kifejezést kell ad­nunk beszédünkben, imádságunkban annak a külön­leges helyzetnek, amiben élünk, azoknak az érzések­nek: az aggodalomnak, a szerető gondoskodásnak, az istenbe vetett bizodalomnak, mellyel most mindig csordultig a szivünk! A gyűlés könnyen végzett ezzel a kérdéssel. Hisszük, hogy a Belmissióba utalt agenda nem csupán egy pár háborús imádság lesz, hanem a komoly és nagy időkhöz méltó alapos, ihletett és hasznavehetö munka. Még egy fontos, nemcsak a mi egyházunkat, ha­nem az egész magyarhoni protestantizmust élénken érdeklő terv foglalkoztatta a közgyűlést. Ez a Hor- nyánszky Aladár theol. tanár által propagált magyar bibliatürsulut eszméje. Majba Vilmos főtitkár előter­jesztette az irodalmi bizottság javaslatát. E szerint a társaság felszólította volna a bibliatársulat ügyének a megbeszélésére és megalapításának az előkészítéseié a Magyar Protestáns Irodalmi társulatot, a ref. egyház és a mi egyházunk hatóságait és tanintézeteit s e fel­szólítás megszerkesztésével megbízta volna Kovács Sándor theol. tanárt és a főtitkárt. Kéler Zoltán dr. és Jánossy Lajos felszólalására a közgyűlés e tárgyban nem hozott érdemleges hat rozatot, hanem azt elha­lasztotta jobb időkre/ Most nem szólunk hozzá ehhez a kérdéshez, mert nemsokára módunkban lesz az eszme megpendilőjének, Hornyánszky Aladárnak egy cikkét olvasni, mely a bibliatársulatról fog szólni. Ak­kor majd beszélünk róla. Az agitneionális bizottság buzgóbb taggyüjtéshez akar hozzálátni. Ez volt a gyűlés utolsó akkordja. Mi is kívánjuk a társaságnak, hogy gyarapodjék és virá­gozzék, mert nagy szükség van reá s most igazán áld isos működést van módjában kifejteni. Körültekintő, erélyes és az igényekkel lépést tartó vezetés mellett hisszük, hogy a társaság be fogja tudni tölteni fontos hivatását. Csak arra kérjük a vezetőket, hogy türel­müket el ne veszítsék és minden kis előnyt igyekez­zenek a társaság javára kihasználni. A társaságtól távolabb állókban nem jó vért szül pl. a Luther-társa- ságnak azon eljárása, hogy a könyvtártípusok meg­rendelésénél mindenáron 100 rendelés összegyűjtésére és együttes elintézésére törekszik. Bölcsen tudjuk, hogy a nagyobb százalék több jövedelmet hoz, mint a kisebb, — azonban a Luther-társas ig igyekezzék egy­előre — ha már a könyvtártípusokkal alaposan elké­sett — pontosan és előzékenyen kiszolgálni; magához szoktatni az egyházakat. Később azután maguktól jön­nek majd a csoportos és nagyobb hasznot nyújtó rendelések. Az is felesleges, bár igen egyszerű dolog, hogy a Luther-társaság a kerületek közbenjárása utján akar az egyházakra hatni, hogy a könyvtártípusok ren­delésében nagyobb buzgóságot és pontosságot tanú­sítsanak. Itt se a kényelmes megoldás a legjobb. írjon a társaság — ha kell — háromszor-négyszer a kése­déi meskedő egyház nyakára, sürgesse, ne hagyjon neki békét . . . így talán hamarább mozgósítja azokat az egyházakat, amelyek nem nagyon sietnek a társa­ság jövedelmi forrásait gyarapítani. Ne akarjon a Lut­her-társaság újabb egyházi hatóság lenni és egyházi hatóságokon keresztül intézkedni, mert akkor talán meg lesz a haszna, de az igazi irodalom alighanem kerülni fogja berkeit. A jövedelmező vállalkozások a társaság ideális céljainak az előmozdítására szolgáljanak. E téren a társaság az idén egy igen fontos lépést tett. Ingyen kiosztott könyvei bizonyára mindenfelé nemcsak hálás és szives fogadtatásra, hanem fogékony olvasókra is fognak találni. Emellett fordítson a társaság kiadvá­nyainak a minőségére is nagy gondot. Akkor aztán nemcsak áldozatkészségéért, hanem kiadványainak a jóságáért és belső értékéért is meg fogja érdemelni a leghathatósabb támogatást. K. n. KÜLÖNFÉLE. Gyászrovíit. Nádassy János nyugalmazott felső- sajoi ev. lelkész meghalt Nyíregyházán október hó 5-én és ugyanott nagy részvét mellett temettetett el. Temetésén megjelent Geduly Henrik püspök is. Ná­dassy már régebb idő óta betegeskedett, a miatt kel­lett fiatalon nyugdíjba vonulnia. Egészségi állapota később kedvezőbbre fordult, több helyen kisegítőként

Next

/
Thumbnails
Contents