Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-17 / 42. szám

2. oidal.

Evangélikus Lap. 42. sz.

1914. október 17.

miért türelmetlenkedjünk ? Számunkra jót vagy rosszat hozzon (ez nem azonos mindig a közjóval vagy rosszall), bele fogunk nyugodni, mert előre tudjuk, hogy az is az isteni gondviselés munkája. A türelemnek, szemben a türelmetlenség vakságával, van jövőbe látó szeme, bele tudja magát képzelni eljövendő helyzetekbe s azoktól nem borzadoz. Sem a mai, sem a jövő időben nem fog Isten vállainkra mérni többet, mint amit elviselhetnénk. Biztosan tudjuk, hogy úgy lesz! Ez már kipróbált igazság. Aki kétkednék benne, annak azt ajánljuk megfontolásra, hogy gyakorlati igazságokat elméleti érvek meg nem dönthetnek 1 . . . Nem beszélni, nem kritizálni, nem elmélkedni a vallásról — ez csak annyit ér, mint ha a Kalevalát tanulmányozzuk — hanem megpróbálni ! Aki nem próbálta meg a vallást és ellene beszél, — arra nem adunk semmit. Próbáld meg, aztán beszélj! Mikor bétheli diakónus voltam (bei Bielefeld, Westphalen), a Hausvater fölhívta figyelmemet arra a körülményre, hogy a szeretelintéz- ményben a vallást élni lehet. „Tegye föl magában már korán reggel, hogy ma egész nap türelmes lesz. Az epileptikus gyermekek a nap folyamán ezerszer föl fogják boszantani, úgy hogy ökölcsapással szeretne közibük bunkózni. Ne tegye. Legyen ezerszer türelmes. Először nehezen fog menni, később könnyebben. Ha megpróbálta igy átszenvedni a türelmet, csak akkor fog megvilágosodni ön előtt, hogy mi is az a türelem ?í Regényből nem érti meg az ember a türelmet, ezt meg kell próbálni. A második héten egy lépéssel tovább lehet menni: gyakorolja egy hétig a szeretetet stb. így éli az ember a vallást. Ez a vallás.“

Jó türelmesnek lenni és az Úr szabaditására várni. Jeremiás és népe a szent város miatt aggódott. Bennünket a világháború fájdalma foglalkoztat. Türelmünk nagy próbára van téve. Egyesek miatt is, sokak miatt is. Most mutassuk meg, mily erő van bennünk a váláskor. Tudunk-e türelmesen mindent kivárni, mindent elviselni s az Úr szabaditásában bízni ?! Az Úr szabaditása az igaz ügy diadala. Az igaz ügy a poklák kapuin is diadalmaskodni fog! Ez erős hitben türelmesen várunk. Türelmünket, hogy ne csökkenjen, imával tápláljuk. Hogy szabad-e a hadiszerencséért imádkoznunk, azt szépen megmondotta sok évvel ez előtt az amerikai elnök, Lincoln. Valaki azt kérdezte tőle: „Hiszi-e, hogy Isten a mi oldalunkon van?“ Lincoln igy felelt: „Azt nem tudom. Sokkal inkább türödöm azzal, hogy mi az Isten oldalán vagyunk 1“ Ahol a jog és az igazság, ott van az Isten. Mi az ö oldalán harcolunk, vérzünk. Az ő szabaditásAra várunk — türelmesen. Endreffy János

Vitás kérdés a reversalisok dolgában.

A tényállás a következő: A gyermek törvénytelen ágyból származik és mint ilyen az 1914. évi 32. t.-c.

5. §-a értelmében az anya vallását követi. A más val- lásu természetes apa utóbb a gyermek születése után nőül veszi az anyát és a szülők a házasság megkötése előtt megegyeznek abban, hogy a gyermekek az apa vallását kövessék.

Kérdés, kihat-e ez az egyezség (a reversalis) a házasság megkötése előtt született gyermekek vallására?

Akik azon a nézeten vannak, hogy kihat, azok utalnak arra, hogy a törvény nem distingvál már megszületett vagy születendő gyermekek között, az idézett törvénycikk csak gyermekekről szól, s igy az teljesen mindegy élnek-e már a gyermekek a házasság megkötésekor vagy csak utóbb fognak megszületni. Ezen nézet szerint a megegyezés a már korábban született és az utólagos házasság által törvényesitett gyermekekre is kihat.

Ezzel szemben helyesnek látszik az az ellenvetés, hogy a törvényhozó midőn a házasságkötés előtti megegyezést kívánta a gyermekek vallására nézve, nem vallás változtatást hanem még nem létező személyek vallásának előzetes megállapítását tartotta szem előtt, a már megszületett élő gyermekek vallására tehát a törvény 1. §-a nem vonatkozhatik. Figyelembe veendő továbbá, hogy a törvény 3. 4. és 5. §§-ai meghatározzák azokat az eseteket, amelyekben a gyermekek vallása inegváltozhatik. Ezen esetek között a szülők megegyezése általi vallásváltpztatás .nin^s. meg ..és az

5-ik §. harmadik bekezdése is csak a 7-ik életévöket be nem töltött törvénytelen fiúgyermekekre nézve intézkedik, hogy azok, ha az apa azokat elösmerte és az elösmerést követő hat hó alatt azon kívánságát, hogy a fiúgyermek apja vallását kövesse, az apa vallását kövessék. Igaz, hogy itt a törvény oly esetet tart szem előtt, ahol a szülők között megegyezés nincs, de ha a törvényhozó azt akarta volna, hogy megegyezéssel a gyermekek vallását meg lehessen változtatni, azt mégis világosan ki kellett volna jelentenie.

Az a nézet, hogy a megegyezéssel minden már előbb született gyermek vallása megváltoztatható, oda vezetne, hogy még a 7 évestől a 18 évet meghaladott gyermek vallása is megváltoztatható, ha a szülők a gyermek születése után 7 vagy 18 év elteltével kötnek házasságot. Ha a törvény 1. §-át úgy magarázzuk, hogy a megegyezés visszahaló erővel bir, akkor megfelelő törvény intézkedés hiányában nincsen semmi korlátja annak, hogy a megegyezés fejlett sőt nagykorú gyermekek vallására is kihatónak tekintessék.

Kétségtelen, hogy a törvény nem vallásváltoztatásra, hanem csak még születendő gyermekek vallásának előzetes megállapítására akart engedélyt adni és igy az a nézet, hogy a megegyezés ily esetben visszaható erővel bir, helytelen.

Erkölcsi szempontból sem lenne helyes ilyen esetben a reversalisadás kicsikarhatását elősegiteni. Az a nő, aki a gyermek atyjával törvénytelen viszonyt