Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-10 / 41. szám
1914. október 10. Evangélikus Lap. 41. sz. 5. oldal. c. munkái. Venturini regénye több kiadást ért el. Része volt abban a szerencsében is, hogy többször kiírták és plagizálták. Ilyen plágium az az 1849-ben megjelent munka, melynek: »Wichtige, historische Enthüllungen über die wirkliche Todesart Jesu. Nach einem alten, zu Alexandrien gefundenen Manuscripte von einem Zeitgenossen Jesu aus dem heiligen Orden der Essäer. Aus einer lateinischen Abschrift des Originals übersetzt“ a cime. Ennek a folytatása: »Historische Enthüllungen über die wirklichen Ereignisse der üeburst und Jugend Jesu. Als Fortsetzung der zu Alexandrien aufgefundenen alten Urkunden aus dem Essäer Orden." A leleplezések következményeit és alkalmazását vázolja két ugyanabból a forrásból származó füzet, az egyiknek »Jesus, der Essäer, oder die Religion der Zukunft," a másiknak „Der wahre christliche Staat, oder die Religion der Zukunft und das Ziel der Revolution. Die letzten Consequenzen der Lehre Jesus des Essäers. (Valamennyi 1849-ben jelent meg.) Az ilyen leleplezések terjesztése úgy látszik, meglehetős jó üzlet lehet, mert az Enthüllungen szintén újra meg újra feltámad. Így pl. F. Koslowsky oranienburgi könyvkiadó „Wer war /esus? Authentische Mitteilungen eines Zeitgenossen Jesu über Geburt, Jugend, Leben und Todesart, sowie über die Mutter des Nazareners. Nach einem alten zu Alexandrien aut- gefundenem Manuskripte stb.“ cim alatt újra lenyomatta; ennek előszavában a francia akadémia és a titokzatos, ilyen igaz dokumentumokat örökre eltemető vatikáni könyvtár megint szerepel. A csak mesében létező öreg alexandriai kézirat holléte iránt való kiváncsi kérdések elhallgattatására Notovics ezekben csak Szibériát tette hozzá. Egy Ferdinand Schmidt nevű theezóf is adoptálta és „Vor 1900 Jahren. Wer war Jesus Cristus? Rückblicke auf die Begebenheiten in Palästina vor 1900 Jahren“ c. könyvében hozta újra nyilvánosságra ezt a kerek száz esztendős szenzációt. Ez angolul is megjelent: 7he crucifixion by an Eye Witness. Chicago, Indo-American Book Comp. Ennek a leleplezésnek méltó párja az a levél, amit, mint Jézusnak egy Bénán nevű orvos barátjától való s Jézus életének, különösen születésének és halálának „szemtanútól“ származó, hitelt érdemlő leírását nemes Planitz Ernő (Ernst Edler von Planitz) tett közzé. (Ein Jugendfreund Jesu. Brief des ägyptischen Arztes Benan aus der Zeit Domitians. Berlin, A Piehler u. Co.) Az eddig elősorolt regények Venturini és Bahrdt munkájának a kivételével az „ismeretlen evang.-mal“ mind azt a látszatot akarják kelteni, mintha a bennük elmondott csodamentes történet hitelesebb forrásból származnék, mint a kanonikus evangéliumok. Pedig valamennyiről nyilvánvaló, hogy semmi közük sem Jézushoz sem Jézus korához. Konstrukciók és költemények, (Reimarus) Bahrdt és Venturini munkáinak a mentségére fel lehet hozni, hogy ezek Jézus életét a maguk racionalista látószögén át nézték s az evangéliumok elbeszéléseinek a racionalista kiszinezésével akarták megérteni és megértetni. Aki plagizál, annál a racionalista rögeszmére nincs mentség. Ezek az urak egyszerűen csalnak s azzal, hogy plágiumaikat és költeményeiket Alexandriában talált kéziratokra vagy Benanra, Krisztus barátjára való hivatkozással próbálják elhelyezni, visszaélnek a gyenge szivű és theologiai tekintetben tudatlan és könnyenhivö közönség jóhiszeműségével. „Irodalmi szempontból ezek a regények“ silány fércmunkák. Tóth bétának „A mi Urunk J. K. gyermekségéről“ írott bájos kis könyvével, Lagcrlöf Zelma legendáival vagy l/ascg^er I. N. R. l.-jével egy napon említeni sem lehet őket. Ezek igazi virágszálak, a költészet és az áhitat adományai, melyeket ihletett lelkek raknak az Ur lábai elé. Notovics, Férd. Schmidt és a többiek Jézus regényei pedig otromba hamisítványok, melyeknek csupán a világ hiszékenysége, a kereslet ad némi létjogosultságot. Vannak emberek, akik nem érzik jól magukat az igazság éles levegőjében, akik inkább csalatják magukat és keresik az ilyen szenzációkat. Legyenek boldogok ezzel a szellemi táplálékkal! Azon azonban, hogy György János dr., akinek több testes munkája („Jézus és az Újszövetség,“ — „Az Újszövetség hittana“) hivatalos állásán kivül is bizonyítja, hogy különösen az újszövetségi tlieol. terén nem közönséges ismeretekkel es olvasottsággal bir, Notovics misztifikációjának felült s azt mint az evangéliumok forrás értékét lerontó uj felfedezést akarja bevetetni a magyar közönséggel nem lehet eléggé csodálkozni. Igaz, hogy nem vakon hisz, hanem az ismeretlen evangélium közzétételével egyidejűleg kifejezi azt a szándékát, hogy Notovics forrásainak Tibetben és Indiában utána jár. Az eredmény előrelátható. Az „ismeretlen evangélium“ annyira magán hordja a mondvacsináltság bélyegét, hogy az eredetijét alighanem nehéz lesz feltalálni . . . Aki Jézushoz közel akar jutni s aki életéről, eszméiről, reménységeiről meg akarja tudni azt, ami a rendelkezésünkre álló forrásokból megtudható, annak nem Egyptomba, Indiába, vagy az annyit emlegetett vatikáni könyvtárba kell mennie, a mivel hiszékeny és az egyház ellen bizalmatlan szabadgondolkozó, okkultista vagy theozóf lelkeket rémitgetnek, hanem elő kell vennie az Újszövetséget, különösen pedig az evángéliumokat. Ezek Pál apostol levelein kivül a mi legrégibb forrásaink Jézus életére vonatkozólag.* * Aki pedig azt akarja tudni, hogy a keresztyénseget milyen szálak fűzik Indiához, az ne Notovics meséiből és apokrif apostollegendákból alkosson magának az érintkezésről képet, hanem olvassa el Richard Garbe: „Indien und das Christentum [.] Eine Untersuchung der religionsgeschichtlichen Zusammenhänge.“ c. fontos és a viszon>t minden oldalról megvilágító könyvét, (Tübingen, l. C. B. Mohr kiadása 1914.)
