Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-10 / 41. szám
6. oldal. Evangélikus Lap. 41. sz. 1914. október lö. Igaz, hogy belőlük a történeti valóságot nem lehet egyszerűen kiolvasni. Elbeszéléseiket össze kell hasonlítani s történeti kritikával kell őket mérlegelni. Mert bizony már az evangéliumokban is szóhoz jut az a csodahit és csodaéhes naiv gondolkozás, amely teljesen az apokrifus evangéliumokban jut kifejezésre. Laikusoknak természetesen vezetőre van szükségük az igazság és a történeti valóság kihüvelyezésére irányuló munkában. Ez a vezető azonban inkább az önmagát megtagadó, kedvenc gondolataival, meggyőződésével ellentétes valóságokat is respektáló, történet-kritikai theol. tudomány legyen, mint egy pár szenzációéhségre spekuláló plagizátor, „regényíró“ és kiadó, aki az igazság után való vágyakozást hitvány, költői és történeti érték nélkül való hamisításokkal tudja csak kielégíteni. Hogy egy ilyen hamisítványt egy különben képzett theologus komolyan vesz és könyvet mer Írni róla, hogy ezt a könyvet lapok és theologusok kerülgetik, mint macska a forró kását s „ismertetik“ anélkül, hogy az „ismeretlen evangélium“ értékével és jelentőségével tisztában lennének, az igazán az idők jele s bizonyítéka annak az ijesztő felületességnek és depressziónak, melyben a magyar theol. tudomány ezidőszerint sínylődik! Ezért volt szükség arra, hogy az „ismeretlen evangéliummal“ egy kicsit mi is foglalkozzunk. Szimonidesz Lajos. Wi-* *i^i- ai,iV<‘i—iAl*‘i*i*iin\i-inv*»*,Ti*nV>AnAriiTiy Kevés a tábori lelkész. A ref. egyetemes konvent elnöksége előtt 20 lelkésznek egy fontos beadványa fekszik. A beadvány azt panaszolja, hogy kevés a tábori lelkész: „Az egyre nagyobb számba hazaérkező református sebesült és lábadozó katonáinktól értesülünk, hogy úgy a harctéren, mint a monarchia különösen északi részén levő tartalék tábori sőt csapatkórházakban is ref. tábori lelkésszel egyáltalán nem találkoznak. Ez annál fájóbban esik nekik, mert a róm. kath. tábori lelkészek fáradhatatlanul a legszentebb lelkesedéssel ott forgolódnak saját, sokszor más vallásu, de különösen prot. sebesültek között, velük imádkoznak, hozzátartozóiknak írnak, szóval hivatásuk igazi magaslatán állva, a hit, a vallás igazával igyekeznek enyhíteni testük súlyos, égető sebét, fájdalmát. Hogy a ref. tábori lelkészek miért nem tesznek így, annak a magyarázata egyszerűen az, hogy nekik ezt tenni fizikai lehetetlenség. A tényleges s a részben behívott tartalékos tábori lelkészek százfelé szakadni nem tudnak s igy esik meg az, hogy számtalan beteg katonánk lelki vigaszért a kath. tábori lelkészhez fordul. Erre buzdítja őket egy kath. irat is, melynek egyik része igy hangzik: „Protestáns bajtársaid is beszéld rá, hogy , ,, jelenjenek meg veled együtt a kath. lelkész előtt, ki őket is a többiekkel együtt feloldozza.“ A megsebesült s a többi hős katonáink nevében arra kérjük a főtiszt, és mélt. elnökséget, hogy a közös hadügy és honvédelmi minisztérium utján a legsürgősebben hassanak oda, hogy a még itthon levő tart. tábori lelkészek haladéktalanal behivassanak s ha ez is kevés lenne, akkor azokat a lelkészeket is, kik a honvédelmi miniszter felszólítására az elmúlt hetekben adták be kérvényüket a háború tartamára tart. tábori lelkésszé való kineveztetésük tárgyában, azonnal rendeljék be szolgálattételre. Ez a legkevesebb, amit sebesült harcos hive érdekében az a ref. papság kérhet, mely önként százszámra lép aktiv szolgálatba is.“ Ezt a beadványt mi bizvást benyujthatnók az egyetemes felügyelő ur Öméltóságának, hogy elnöktársával ő is tegye meg a szükséges lépéseket. A mi hitsorso- saink sem sokat látják az evang. tábori lelkészeket Sőt tudunk oly eseteket is, amikor evang. katonák kath. tábori lelkészeknek gyóntak — ki lévén rendelve gyónásra s ki is kaptak a feldpátertől azért, mert a gyónást bevezető formulát szegények nem tudták elmondani ! Sátoraljaújhelyen pedig, dacára annak, hogy ott egyházunk és lelkészünk van, az evang katonák mégis a ref. templomban vettek úrvacsorát, mit mint a kálvinista liberálizmus bizonyságát emlegetnek a ref. egyházi lapok, megírván azt is, hogy „ urvacsoráztak két szín alatt, de térdepelve.“ Ilyen körülmények között igazán nem ártana, hogyha mi sem néznők ölhetett kézzel a dolgok folyását, hanem behatóbb lelki gondozásról gondoskodnánk! r. m. KÜLÖNFÉLE. Az tutim pénzű bizottsái én adóalapi bizottság hözös filése. A hadi állapotra való tekintettel az egyetemes elnökség az idei egyetemes közgyűlés megtartását bizonytalan időre elhalasztotta. Ennek folytán szükségessé vált az iránt intézkedni, mikép rendezkedjék be az egyetemes egyház háztartása az 1915. évre. Szorosan összefügg ezzel az adóalapból teljesítendő segélyezés. Az adóalapi bizottság tudvalevőleg a felosztási tervet már elkészítette, de megfelebbezett határozatainak felsőbb fokon való elintézése és a megszavazott összegek kiutalása az egyetemes gyűlés határozatára vár. Az elnökség nem akarván ezen fontos kérdésekben egymaga intézkedni, folyó hó 2-ára összehívta a pénzügyi és adóalapi bizottság tagjait. Az együttes ülésen, amely báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő ur lakásán tartatott, 23 tag jelent meg és beható tanácskozás után következőkben állapodtak meg.
