Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-03 / 40. szám
1914. október 3. Evangélikus Lap. 40. sz. 3. oldal. A keresztyén egyházak úgy tanítják, hogy a ke- resztyénség keletkezéséi e vonatkozó történeti források az Újszövetségben vannak összegyűjtve. Ha valaki Jézust, az Ó életét, müvét meg akarja ismerni, az egyház az evangéliumokra, az apostolok cselekedeteiről Írott könyve, Pál és a többi apostolok leveleire mutat: vedd és olvasd ! A theologiai tudomány tényleg ezekből próbálja a történeti igazságot és a valóságot kihüvelyezni. Természetesen a legtöbb egyház theologiája bizonyos alapigazságokból kiindulva kutat és keres. Az orthodox irányok kettőről vannak sziklaszilárdan meggyőződve: az egyik a szentirásban elmondott és leirt dolgok feltétlen igazsága, a másik pedig az a hit, hogy az irás és az egyház tana egymással teljesen megegyeznek. A kritikai irány minden elfogultság nélkül, a józan emberi boncoló ésszel kutatja az Írást is s úgy próbál a megirt dolgok mögött rejlő valósághoz közelebb férkőzni. A keresztyén theologia és a történetkutatás sarkalatos problémája még most is az a kérdés: Mi tetszik néktek a Krisztus felől? Erre a kérdésre eddig mindenki az újszövetség elején található négy evangéliumban kereste a megbízható, történeti igazságot nyújtó feleletet. Az egyházi hagyomány szerint ez a négy evangélium az egyedüli forrás, melyből Jézus életét, tanítását és megváltói munkáját meg lehet ismerni. A négy evangélium közül kettőt állítólag Jézus közvetlen tanítványai (Máté és János), kettőt pedig apostoli tanítványok Írtak (Márk és Lukács). E szerint az evangéliumok eredete a leghatározottabb biztosítéka annak, hogy bennök Jézusról csak a valóság foglaltatik. A theologiai kritika hosszú és fáradságos munka után kimutatta ugyan, hogy ez a hagyomány nem minden pontjáb: n megbízható s az evangéliumokról bebizonyította, hogy azok egyike sem származik Jézus közvetlen tanítványától. Megállapította, hogy nem Máté és János evangéliumai állnak legközelebb az általok leirt dolgokhoz, hanem Márk evangéliuma. Az evangéliumokat nem szem és fültanuk Írták, hanem Írott forrásokból és a szájhagyományból állították össze, még pedig legkorábban az első század hetvenes éveiben, vagyis Jézus halála után harminc—negyven esztendővel. Tüzetes összehasonlítás után rájött a tudomány arra is. hogy az evangéliumokból egy már eredeti formában ránk nem maradt, de Máté és Lukács evangéliumából töredékesen rekonstruálható roppant értékes és becses forrás, mely Jézus beszédeinek a feljegyzését tartalmazza, Márk evangéliumának méltó párja. Ez és a Márk evangélium nyújtják a legrégibb és legmegbízhatóbb adatokat Jézus életéről. — Az evangéliumokon és Pál apostol levelein kivül azonban más megbízható, történeti forrásszámba menő munka nem áll a tudományos kutatás rendelkezésére. Ez az egyházi és a tudományos theologia közös meggyőződése. Ezen történeti források felhasználása és a belőlük kiolvasott tények tekintetében ég és föld különbség lehet köztök, de abban megegyeznek, hogy Jézust a négy evangéliumból lehet csupán megismerni. Ezen a ponton fegyverszünet van köztük. Ezt a labilis békességet akarja az „ismeretlen evangéliummalu < iyörgy János feldönteni. Amit ő állít és elébünk tálal, az nem kevesebb mint az, hogy se az egyházi hagyománynak, se a tudománynak nincs igaza. Az újszövetséget a keresztyénség a maga szükségleteinek megíelelöleg maga alkotta. Abban és különösen az evangéliumokban nem a történeti valóság és az igazság van, hanem az mind a keresztyénség bűneinek leplezésére szolgáló hamisilvány. A keresztyénség Nagy Konstantinus császár idejében elkövette a „világtörténelem legnagyobb bűnét“ — szövetkezett a császárral vérontásra, — „a császár kegyeiért véres, vérengző harcot vívnak. S aztán elveszik és élvezik a vérontások gyümölcsét: a Jézus megtagadása árán szerzett hatalmat és méltóságot.“ E hatalom megtartása érdekében az igazi Krisztust, ki ember volt és színlelés nélkül való kegyességet és szerzetet — az ö követését kívánta híveitől — ki kellett tagadni s hogy az ő követésének a parancsolatától és eszményeitől szabaduljanak — Istent csináltak belőle, akit halandó ember babonás tisztelettel, térden-állva imádhat, de többé nem követhet. A ke- resztyénseg kitagadott Krisztusának az igazi sorsát egy eddig ismeretlen evangéliumból lehet megismerni. Ezt az evangéliumot az orosz Notovics Miklós fedezte fel a nyolcvanas évek végén egy indiai útja alkalmával Tibetben. Mielőtt kiadta volna, járt vele Kievben, Kómában és Párisban. Oroszországban Szibériába akarták deportáltatni miatta, Kómában megakarták vásárolni tőle, hogy a Vatikán többi titkos okmányával együtt örökre elrejtsék az emberek szeme elöl, Párisban pedig Renan Ernő a publikálás dicsőségét akarta elhalászni Notovics orra elől. Post tot discrimina rerun végül Kenan halála után Notovics kiadta 1894-ben La vie inconnue de Jésus-Christ cim alatt, mely munkája németül mindjárt harmadik kiadásban jelent meg 1894-ben Die Lücke im Leben Jesu cimen. Ebben a munkában van az igazi, a hamisítatlan igazság Jézusról György János szerint. Notovics „ismeretlen evangéliuma“ Mózesnél kezdi Jézus életének az elbeszélését. Mózes természetesen a Faraó fiatalabbik fia volt (racionalista bócherek szintén ilyen előkelő származásúnak mondják s hunyorítanak a szemükkel, mikor arról beszélnek, hogy a Fáraó leánya véletlenül mentette öt meg), aki királyi atyja tudatával alapította meg a maga secundageni- turáját Izrael népe fölött. Utána egy ideig derűs napok, majd megint nagy nyomorúság köszöntött a zsidóságra. „Ebben az időben következett be a pillanat, hogy a kegyelemmel teljes biró jónak látta egy emberi lérnyben testet ölteni. És az örök szellem, aki teljes nyugalomban és legfőbb boldogságban lakozott, felébredett s az örök lénytől határozatlan időre elsza
