Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-03 / 40. szám

Evangélikus Lap. 40. sz.

1914. október 3.

4. oldal

kadott, hogy emberi arculatot véve magára az istenséggel való egyesülésnek és az örök boldogságra jutásnak az eszközeit megmutassa és hogy saját példájával tanúsítsa, miként lehet eljutni az erkölcsi tisztasághoz és miként lehet elválasztani a lelket durva burkától, hogy elérje azt a tökéletességet, mely szükséges a változatlan és az örök boldogság uralma alatt álló menyországba való bejutáshoz.“ Ez egy mondat! — Az örök szellem Jézusban öltött emberi arculatot magára, ki „bámulatos gyermek“ volt s már legfiatalabb éveiben is „az egyedülvaló és oszthatatlan istenről“ beszélt, „intve az eltévelyedett lelkeket megbánásra és azon bűneiktől való megtisztulásra, melyekért felelősek voltak.“ Mikor tizenhárom éves lett és zsidó szokás szerint nősülnie kellett volna, lakása „ama gazdag és nemes emberek találkozó helyévé kezdett lenni, akik a mindenható nevében tartott beszédeiről máris hires fiatal Jézust vejökül óhajtották.“ Jézus azonban titkon otthagyta a szülői házat, elutazott Jeruzsálemből—Indiába „abból a célból, hogy az isteni kijelentésben teljesen kiképezze magát és hogy a nagy budhák törvényeit tanulmányozza.“

„Brahma fehér papjai“ Dsaggernában beavatták őt „a vedák olvasásába és ismeretébe, az imákkal való gyógyításba, a szent iratoknak a nép számára való tanításába és magyarázatába, gonosz szellemeknek az emberből való kiűzésére az emberi ábrázat visszaállítása végett.“

Jézus Dsaggernában, Radsagrihaban, Benaresz- ben és más szent városokban hat évet töltött. Már itt összeütközött a bramákkal és ksatriákkal, mert ő az alsóbb kasztok tagjaival is szívesen érintkezett és „keményen kikelt az ellen, hogy egyes emberek a hozzá hasonlóknak emberi jogaikból való kivetkőzését követelik. Lényegében azt mondta: Isten, az Atya nem tett semmi különbséget gyermekei között, akik neki mindannyian kedvesek.“ Jézus tagadta a védák és a puranák isteni eredetét és a Trimurtit. A vejszeket és szudrákat arra tanította : „Ne imádjátok a bálványokat, mert azok titeket meg nem értenek. Ne hallgassátok a védákat, amelyekben az igazság meg van hamisítva. Ne tartsátok magatokat elsőknek és ne alázzátok meg felebarátotokat. Segítsétek a szegényeket, gyámolitsátok a gyöngéket, ne tegyetek rosszat senkinek, ne kívánjátok azt, amit másoknál láttok és nem a tiétek.“ A fehér papok és harcosok ezért „elhatározták a halálát.“

Jézus erre elment a Gotamidák országába, ott megtanulta a páli nyelvet és a szent szutra irattekercsek tanulmányozására szánta magát. Ezzel is hat évet töltött. Mikor a szent tekercseket tökéletesen magyarázni tudta, elment Nepálból Radsiputan völgyébe s ott „az ember legfőbb tökéletességét prédikálta és a jót, minek tevésére felebarátjáért köteles — ez lévén legbiztosabb eszköze az örök szellemben való gyors önmegsemmisítésnek.“

A pogányoknak azt tanította, hogy „a látható istenek tisztelete a természeti törvénnyel ellenkezik.“ Beszélt a lélekvándorlás ellen: „Amint egy atya cselekednék gyermekeivel, úgy isten az embereket haláluk után könyörületes törvényei szerint fogja megítélni. Soha sem fogja arra alázni gyermekét, hogy lelkét — mintegy tisztulásra, állat testébe vándorol- tassa.“ Azt prédikálta: „Hagyjátok el bálványaitokat és ne végezzetek olyan szertartásokat, amelyek elválasztanak titeket Atyátoktól és odacsatolnak a papokhoz, akiktől az ég elfordult. Mert ezek azok, akik titeket az igaz istentől elzártak és akiknek babonája s lelketlen- sége a szellem megrontására és minden erkölcsi érzék elvesztésére vezetett.“ A papok azt követelik Jézustól, hogy csodával igazolja tanainak igazságát. A válasz: „A mi istenünk csodái a mindenség teremtésének első napjától kezdődtek létrejönni; ezek minden nap és minden pillanatban történnek. Aki nem látja őket, az az élet egyik legszebb ajándékától van megfosztva.“ Azután arra tanitotta a pogányokat, hogy „ne akarják az örök Szellemet szemeikkel látni, hanem törekedjenek azt szivökkel megérezni.“

Útjában Perzsiába jut, ahol a napimádás ellen prédikál: „Ne imádjátok a napot, mert ez csak egy része a világnak, amelyet én az emberért teremtettem.“ Beszél megint a papok ellen; „Amig a népeknek papjaik nem voltak, a természeti törvény kormányozta őket és lelkök őszinteségét megőrizték. Leikök istennel volt és az atyával való társalkodás végett nem fordultak sem szoborhoz, sem állathoz, sem tűzhöz, sem semminemű olyan közvetítéshez, amilyenek nálatok gyakorlatban vannak.“ A mágusok Jézust nem bántották. Éjszaka útnak engedték abban a reményben, hogy majd — a fenevadak végeznek vele.

Jézus 29 éves volt, mikor Izráel országába érkezett. A pogányok ekkor borzalmasan sanyargatják az izraelitákat úgy, hogy nagy szükség volt Jézus buzdítására, vigasztalására. Jézus buzdította is honfitársait, hogy „el ne csüggedjenek, mert a bűnök megváltásának a napja közel van és azonkívül megerősítette őket az ő atyáik istenébe vetett hitökben.“ A nép hallgatja őt, a városok elöljárói jelentéseket tesznek azokról a csődületekről, miket megjelenése okoz. Lázitónak hiresztelik. Jézusnak ez a válasza: „Mit sem ér az embernek fellázadnia a földi hatalom ellen, mert egyik hatalmat mindig a másik követi és ez így lesz az emberi lét kivesztéig.“ A tanítása iránt érdeklődő vének előtt kijelenti, hogy ő nem prédikált a templom ellen, hanem „azt ajánlottam, hogy tisztítsák meg minden szennytől szivöket, mert ez az isten igazi temploma.“ Mózes törvényeit is igazi érvényükre akarta emelni, mert ő nem a bosszút, hanem a bocsánatot tanítja.“ Pilátus Jézust el akarja Ítéltetni, a zsidók azonban nem engedelmeskednek az ő akaratának. Jézus tovább tanít: „Ne higyjetek ember keze által végzett csodákban,