Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-19 / 38. szám

1914. szeptember 19.

Evangélikus Lap. 38. sz.

3. oldal.

Leó pápa 1884-ben adta ki „Humánum genus“ kezdetű enciklikáját, melyben az egész szabadkőművességet a „Sátán zsinagógájából“ valónak mondotta. Hogy ez. mennyire szószerint értette, annak klasszikus és legendába illő bizonyítéka a Taxii eset, melynek szálai ebben az időben szövődtek. Taxii Leó, polgári nevén Gabriel Jogand-Pages megengedte magának azt a páratlan mulatságot, hogy a leghazugabb mesékkel 12 éven át orránál fogva vezette a magas klérust. Mesélt arról, hogy a szabadkőművesek ördögimádók, hogy összejöveteleiken az ördög személyesen megjelenik. Ezt az ördögöt Bitrunak hívják. A klerikálisok buzgón hitték a meséket s Taxii annyira kézzelfoghatóvá tette a maga leleplezéseit, hogy még Bitru ördögnek a sajátkezű aláírását is mutogatta. Tempi passati. Azóta Taxii saját maga kijelentette, hogy az egész leleplezési hadjárat az ördöggel, az ördögimádással etc. svindli. Legfeljebb népies irat- kákban kisértenek még az ö hiteles „leleplezései.“ Az ellenszenvből fakadó intézkedések egy része azonban még mindig érvényes, ezek közt a halotthamvasztás ellen hozott decretum is. Tökéletesen ennek az álláspontján áll Csernoch János,* ki azóta esztergomi érsek lett, ki igy nyilatkozik:

„A régi pogány szellemnek fe éledése. a keresztény szokások és erkölcsök ellen intézett támadás, a keresztény temetőknek mint az egyház áltál különösen tiszteletben tartott szent helyeknek célba vett eltörlése, a hullaégett knek az egyházzal szemben tanúsított magatartása s maga a mozgalomnak megindítója: a szabadkőművesség elég indokot szolgáltatnak arra, hogy a katholikus egyház s az egész kereszténység ellenezzen egy oly mozga.mat, melynek valóban sem egészst gügyi, sem szépészeti, sem pedig takarékossági céljai nincsenek, hanem valódi célja a pogány világnézetnek terjesztés, a társadalom elkereszténytelenitése “

E mellett mindjárt azon reményének is kifejezést adott, hogy noha a pápai decrétum kiadásáig kilenc éven át összesen 444 halottat égettek el Olaszországban, ezután ez a szám csökkeni fog Ez a remény azonban egyáltalán nem vált valóra, a pápai decrétum után következő kilenc éven át kétezernél több ham- vasztási eset volt Olaszországban.

A S. congregatio Romanae et universalis inquisitionis — seu sancti officii decrétumának nem volt nagy hatosa, mert az a meggyőződés uralkodott, hogy a halohhamvaszlást nem vallási, hanem egészségügyi szempontból kell elbírálni. Ennek a meggyőződésének kifejezés* adott Schell würzburgi theol. tanár is, azonban a curia átokkal való fenyegetésére meghajolt, nézeteit az anynszciitegyház Ítélete alá bocsájtotia s ha valamit szavában vétett, azt visszavonta. Maguk a katholikus egyházi körök is tudtak azonban a decrétum ellenére cseleked i. Ennek klasszikus példája a bécsi irgalmas- rend e! á nsa. Gróf Silva Taroncca Jenő 1889-ben meghalt Penzingben, Bécs mellett. Egész, körülbelül

* á llottéi élésről. Esztergom. 1887.

kétszázezer koronányi vagyonát az irgalmasok kon- ventjére hagyta azzal a kikötéssel, hogy holttestét katholikus ritus szerint búcsúztassák el, egy barát kísérete mellett szállítsák Góthába s ott hamvasztassák el. És a konvent elfogadta az örökséget és elbucsuz- tatta a halottat és egy barát elkísérte Oóíhába és ott elhamvasztatta a gróf hulláját és a maradványait visz- szahozta és a rend bécsi templomában helyezte el az urnát! . . .

1892-ben az egyház engedett merev álláspontjából, azonban a bajor püspökök és érsekek még 1913-ban is a következő négy pontban foglaltak állást a halotthamvasztás ellen:

1. Halotthamvasztó egyletbe Katolikusnak nem szabad

belépnie s sem a saját, sem mások holttestét nem szabad elégettetnie. i

2. Ilamvasztás esetén a halott nem részesülhet egyház temetésben.

3. Aki tehát holttestét clhamvasztatja, az az egyházi temetés áldásában nem részesülhet.

4. Aki végre ndeletileg meghagyja, hogy holttestét ciháim asszák s emellett a szándéka mellett állhatatosan megmarad, az utolsó kenetben sem részesíthető.

Ezzel a merev elutasító álláspontjával a katholi- cizmus nem áll egyedül. Az orthodox zsidó és a protestáns lelkészek között is sokan vannak, kik lelkiismeretűkkel nem tudják összeegyeztetni a hamvasztás- nál való egyházi szolgálatot A Schleswig, holsíei.ni „Lutherisches Verein“ 1913-ban is a pogányságba való visszaesésnek mondotta a halotthamvasztást. Mások szintén minden kételyt kizárólag nyilatkoznak: „A halotthamvasztás tudatos és szándékos megsemmisítése a keresztyén hitnek, kigúnyolása a feltámadástannak, a keresztyén egyház megsértése, a nép hitetlenné tétele és durva materialismus.“ Ez azonban véglet, melyben az ultramontánok és a túl konzervativek találkoznak. Az evangélikus egyház álláspontja türelmesebb.

Mikor a góthai krematóriumban az első ham- vasztást végezték (1876.), Stier mérnök koporsójánál Seydel superintendens tartott emlékbeszédet. Ebben a beszédében rámutatott arra, hogy a halotthamvasz- tásban nem lát semmit, ami a keresztyén vallással ellentétben állna vagy azt éppen megsértené. Ellenkezőleg, ő ezt a folyton erősödő uj szokást a kér. vallás igazságaival teljesen összeegyeztethetőuek tartja. A német egyházak hivatalos álláspontja az 1898. évi eisenachi konferencia határozata. Az eisenachi konferencián tudvalevőleg az összes német prot. egyházak főhatóságai képviselve vannak. A halotthamvasztásról Voigt, porosz főegyháztanácsos, a hannoveri konsistorium elnöke referált. Az ő javaslatát 28 szavazattal 4 ellenében elfogadták. Az elfogadott javaslat négy pontból áll s igy hangzik:

„1 A hatotlhanivníztás nincs ugyan ellentétben sem az Isten parancsaival, sem a kér. hit valamelyik tételével, az evangélikus egyház hitvallásai sem ítélik e! sehol, azonban a