Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-19 / 38. szám
2. oldal Evangélikus Lap. 38. sz. 1914. szeptember 19. sokat védelmezni és a szomszéd házát felgyújtani és rabolni. Ahol a közvélemény ingadozik és ahol az egyház közbelépése a közvélemény átalakulására befolyással lehetne az Anglia. Angliát a mostani liberalis kormány sodorta be a háborúba, sőt ha a jelek nem csalnak Anglia volt az egész bonyodalom tervezője és előkészitője. Az angol államférfiakat csupa irigység, hatalomvágy és kapzsiság vezették. Az angol high Church papjai közül többen rosszalták a háborút. Ők a conservativ párthoz tartoznak és ha ez jönne uralomra, elkergetik Greyt és Asquithot és Anglia leszerel. A római pápa tehát, ha eredményt akar elérni, ezekhez forduljon. Belgium erősen klerikális ország. Ott követte el a nép a legtöbb kegyetlenséget. Alvó katonákat öltek meg, a harctéren fekvő sebesültek szemeit szúrták ki. Asszonyok és fiatal leányok megsebesült katonákat csonkítottak meg. Talán ott is tehetne valamit a római pápa, ha ugyanazon klérus tagjaival rendelkezik, a mely maga is a nép lázitásában résztvett. Mi magyarok szivesen kibékülünk csak hagyjanak bennünket békében és legyenek meg a garanciák arra, hogy legalább száz esztendeig ne juthasson eszébe muszkának, rácnak minket bántani. A mig ez nem lesz biztosítva — tisztelet becsület a római pápa jóindulatának — nem tehetjük le a fegyvert, a melyet az ellenség markunkba szorított. sztehio Koméi. •*r~—~ii~«i-* *»-■-! ---i‘i~i F öljegyzések a háború idején. 1914. aug. 11. A harcba menő katona mindenre elszánta magát. Ki is van téve ezer és ezer veszélynek. Békés, nyugodt időkben az ember úgy, a hogy csak tudja irányítani élete folyását. Az ok és okozati törvény alapján előreláthat, óvakodhatik sok mindentől, ami, hogyha nem lenne elővigyázatos, betegséget, szerencsétlenséget s halált is okozhatna. De mi az ember a háború viharában ? A mi a porszem, vagy vizcsep a végtelen tengerben, mit a vihar s a hullámok oda-visznek, a hová akarnak. Lehet, hogy visszajövök a háborúból, talán meghalok a csatatéren, gondolják a legtöbben, akiket a kötelesség hivó szava oda-vitt. A bizonytalanság érzése fogja el az ilyenek szivét. Ebben az érzésben pedig inkább félelem van, mint reménység, több köny- nyehnüség és nemtörődömség, mint bátor, elszánt odaadás. A bizonytalanság ingatag területéről szilírd talajra vezet az Isten akaratának az élet bármely változásában való fölismerése. Akkor nem arról van szó, hogy lehet, arról sem, hogy talán, hanem arról, hogyha a háború viharába, a golyózáporba, a tűzbe is kell mennem, akkor sem engedem el az Isten kezét. Nem lehet, vagy talán történik életemben, hanem az Isten akarata. E nélkül egy veréb sem esik le a háztetőről, egy hajszál sem a fejünkről. Isten nevében mentek el azok a katonák, akik ily érzéssel mentek el. Bárha mentül többen mentek volna el igy. Nemcsak nekik jobb úgy, de a hazának is. Válságos időkben, veszedelmes percekben nyugodt lélekre, biztos kézre van mindenkinek szüksége. Nagy fölény, akinek ez birtokában van. A nyugalom és a biztos kéz sok veszélyt elháríthat, amit a kapkodó ember csak akkor vesz észre, amikor már megtörtént a baj, a szerencsétlenség. Mily nyugalmat és határozottságot adhat annak az érzése, hogy nem véletlen, szerencse van velem a harctéren, hanem az Isten, s az ő akarata történik meg. Az isteni akarat pedig, hogy győzedelmeskedjék az- igazság a hazugság felett, a becsület a tisztesség az álnok farizeiz- mus felett. Mennyi megnyugvás, az erőnek, a bátorságnak, a rendíthetetlen kitartásnak mily kimeríthetetlen forrása van abban, hogy igaz szent ügyért folyik a küzdelem és az Isten van velünk a csatatéren és el nem hagy tűzben és ezer s ezer veszély közt. Bátor, igaz, szenvedést tűrő, bizó, fáradságra kész katona csak az lehet, aki predestinálva érzi magát, hogy amiért küzd, az az Isten ügye, hogy az egész világnál is többet ér az igazság, a tisztesség és a becsület. Boldog ország, melynek katonái érzik, hogy erre vannak predestinálva. Ott csak győzni lehet. —y—n A halotthamvasztás. ii. A katholikus egyház egyelőre hallani sem akar a halotthamvasztásról. Az ok igen egyszerű: a halotthamvasztás behozataláért küzdők sorában sok volt a szabadkőműves, tehát az egyház az egész mozgalmat a szabadkőművesek és materialisták ördögi praktikájára vezette vissza. Hivatalosan a kath. egyház 1886- ban foglalt állást a halotthamvasztás ellen. Abban az. időben történt ez, mikor a kath. egyházban roppant nagy volt az ellenszenv a szabadkőművesek ellen. XIIL
