Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-12 / 37. szám
1914. szeptember 12. Evangélikus Lap. 37. sz. 5. oldal. agitáció, a hatóságoknak rendelkezésére állott kilenc évi megfontolási idő után, mikor kész krematórium tervek állanak rendelkezésre, van telek, van pénz, — igazán nem lehet azt mondani, hogy ez a kérdés nem aktuális s hogy 'lörtcli Lajos ceglédi s. lelkész, fögyrnn. hitoktató a hajánál fogva ráncigálta volna elő a kérdést, mikor a halotthamvasztás jogosultságáról irt egy tanulmányt * Nem tudom, hogy a félszázados és a horatiusi kilenc éves jubileumra irta-e, azonban azt állithatom, hogy ez a füzet jubileumi kiadványkép is állja a sarat. Komoly és értékes, meggyőződésből fakadó munka, mely feltétlenül megérdemelné, hogy mindenki, ki a halotthamvasztás kérdésével akár rokon- szenvből, akár ellenséges indulattal foglalkozik, megvegye és elolvassa. Törteli egy pár vonással a halott- 'hamvasztás múltját és jelenét vázolja, leirja a ham- vasztást magát és körülményeit, azután pedig sorra- veszi mindazokat a szempontokat, melyek a fakultativ, vagyis a nem kötetezö, de bizonyos feltételek mellett megengedett halotthamvasztás mellett és ellen szólanak. Meggyőződése szerint „a hamvasztás nem egy fölkapott eszme, hanem már az ősnépek köztudatában s kultúrájában megfogamzott temetkezési szokásnak a modern tudomány által való tovább fejlesztése“ (11. lap), melynek közegészségügyi szempontból a fölényes jogosultsága „kétségtelen." (18. I.) „Jogi szempontból is nyilvánvaló a jogosultsága." (21.1.) „Aestetikai és pietas szempontjából is feltétlenül jogosult." (23. 1.) „A fakultativ halotthamvasztás eszméje vallási szempontból is jogosult." (33. I.) Vizsgálódásának az a végső eredménye, hogy a fakultativ halotthamvasztás behozatala az összes felvehető szempontok szerint jogosult és igazságos, (36. I.) csupán „közgazdasági szempontból nem illik sem a földbetemetésiől, sem a hamvasztásról beszélnünk, mert kedves halottaink pihenő helyével való kalmárkodás nem ethikus dolog." (24. lap.) Erre az eredményre Törteli komoly megfontolás, az érvek lelkiismeretes mérlegelése után jut. Alaposan utána jár a dolognak, felhasználja az irodalmat, sok adatot, tényt és számot közöl, ezért müve még azok számára is okulás forrása lehet, kik álláspontját nem osztják. Munkájának egy hiánya van s ebben sem ő maga a hibás; ez az, hogy túlságosan rövidre kellett mondanivalóját fognia. Ez nagy kár, mert a füzetből Ítélve a halotthamvasztás kérdésének kimerítő tárgyalására s az összes tudnivalóknak az összefoglalására Törteiméi alkalmasabb feldolgozót nálunk keresve sem lehetne találni, úgy hogy irodalmunkra nézve nyereségnek tarthatnók azt, hogyha ez a kis füzet nemcsak a megérdemelt elismerésben részesülne, hanem vevőkre is találna, hogy ennek a helyébe azután megírhassa * A halotthamvasztás jogosuliságáról. Irta: Törteli Lajos. 40 lap. Budapest, 1914 Scholtz testvérek kiadása. Ára 80 fill. Kapható a Luthertarsaság könyvkereskedésében. Törteli a halotthamvasztás történetének és problémájának a kézikönyvét. Ezzel az őszinte elismeréssel tartozunk Törteli Lajos értékes munkájának. Foglalkoznunk kell azonban vele nemcsak azért, mert jó munka. Tanulmányának végén Törteli a ref. és az evang. lelkészegyesületekre appelál, hogy a kérdést kisérjék figyelemmel s ügyeljenek. hogy a fakultativ halotthamvasztás készületlenül ne találja egyházaikat. Ezt a felszólitást szeretnők mi is a magunk részéről is aláhúzni. A kérdés előbb- utóbb meg lesz oldva hazánkban is. Akkor állást kell foglalnunk. De nem ártana, ha nem várnók meg a kényszerítő helyzet beköszöntését, hanem előre tisztába jönnénk azzal, hogy milyen álláspontot foglaljunk el. A kérdés nem olyan egyszerű, aminőnek első pillanatra látszik. A döntés csak abban a nem remélt esetben volna és lehetne végleges, hogyha mondjuk a mi egyházunk minden fenntartás nélkül a fakultativ halotthamvasztás behozatala mellett foglalva állást, illetve a hamvasztás behozata esetén arra utasítaná a lelkészeket, hogy az elhamvasztandók végtisztességénél éppen úgy járjanak el, mint a rendes temetéseknél. Bármely más irányú döntés esetén ki leszünk téve annak a nem éppen kecsegtető eshetőségnek, hogy sok — nem dicsőségünkre váló — csetlés-botlás után arra kényszerit majd az események logikája, hogy ezt a fenntartás nélkül való állásponton foglaljuk el. E tekintetben roppant tanulságos az egyházak halotthamvasztással szemben elfoglalt álláspontjának a története. Ennek Törteli füzetében különösen kevés hely jutott. Minket viszont elsősorban és különösen a halotthamvasztás egyházi vonatkozásai érdekelnek, azért egy régi, még theologus koromban tartott felolvasásom alapján és azóta gyűjtött anyagom egy részének felhasználásával egy pár vonással ezt az érdekes és változatos történetet vázolni fogom. Szlmonidcáz Lajos. SZEHLE. A pozsonyi egyetem theologiai fakultása. A pozsonyi egyetem megnyílik evang. theol. fakultás nélkül. Hogy miért így, arra a választ megadja a pozsonyi theol. akadémia évkönyve, melyben a theol. fakultás kérdéséről a következő sorokat olvashatjuk: „A theol. fakultás felállítása, az állam szükkeblüsége (nyíltan szólva, inkább a róm. kath. klérus titkos ellenállása) következtében bizonytalan időkre el lesz napolva, mert annak felállítását, ugylátszik, komolyan mi magunk sem akarjuk. Mert ha akarnók, a kultusz- miniszternek ama kijelentésére, hogy az evang. fakultás felállításának nincs elvi, hanem csakis pénzügyi aka- dálva, nekünk illetőleg a fakultás ügyében kiküldött, de máig egyetlenegyszer egybe nem hivott egyetemes
