Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-12 / 37. szám
6. oldal Evangélikus Lap. 37. sz. bizottságnak nyomban azt kellett volna felelnie, hogy a pénz megvan, aminthogy meg is van, mert hiszen e célra csupán a pozsonyi akadémiánál mintegy 42000, a soproni akedéiniánál (az egyet, egyház segélyéből) mintegy 27000, az Eőry alapból pedig 4000 vagyis összesen 71000 korona áll rendelkezésre, holott a debreceni ref. fakultás hét tanszéke után az állam csak 70000 korona évi járulékot követelt. Pénz tehát van. Ami nincs, az a lélek és a lelkesedés az eszméén. Ha ez utóbbi meg volna, akkor már e fontos ügyben nem csupán a kiküldött bizottság, hanem a rendkívüli egyetemes gyűlés is eeybe jött volna, igy azonban majd egy év múlva tudomásul vesszük a miniszteri leiratot s esetleg elhatározzuk egy újabb feliratnak felterjesztését. A pozsonyi egyetem pedig a világ csúfságára ez év őszén megnyílik egy fakultással.“ Ehhez a legilletékesebb s a kelyzetet legjobban megitélni tudó helyről származó rezignált nyilatkozathoz nincs sok hozzátenni valónk. Mindössze arra emlékeztetjük olvasóinkat, hogy az „Országos vallásegyenlőségi szövetség“ hangzatos neve s azon országos hirü nota- bilitások névsora dacára kik annak vezérkarában természetesen az összes helyeket betöltötték, később az abszolút részvétlenség miatt szép csendesen egy teljesen jelentéktelen egyesületecskévé zsugorodott össze. Még az elnökség és a választmány tagjai sem törődtek vele s gyűlést nem lehetett tartani, mert azon senki nem jelent meg. Most meg egyházunkban üti fel fejét ez a deprimáló jelenség — egy ilyen fontos kérdésben. Egy bizottság, melyet össze sem hívnak! Egy bizottság, melynek tagjai talán azt sem tudják, hogy nekik a teológiai fakultás ügyével foglalkoztok kell . . . Hogy is tudhatnák, mikor annyi bizottságnak a tagjai, hogy azt számon tartani is nehéz. Ha meghívót kaptak volna, akkor majd „tájékozódtak volna“ ... Ez egy pillanatfelvétel a mi egyházunk közigazgatásáról és dekadenciájáról. Jaj nekünk! Mit kellene a theologusoknak tudniok? A theologusok készültsége néhol meglehetős gyenge s sok panaszra ad okot. A gyakorlati követelmények mértékét alkalmazó papok rendesen a theologusok gyakorlatlanságán botránkoznak meg, a theologiai oktatással foglalkozók pedig a tudományos készültségükben fedeznek fel nagy hiányokat. Legutóbb (Julius 17-én) a bajor fökonzisztorium nyilatkozott erről a kérdésről az ez évi papi vizsgálat eredményeit közlő rendeletében. Ebben a jelöltek tudomására hozza, hogy a 33 vizsgázó közül heten megbuktak s hogy a vizsgázók legnagyobb részét alig elégséges jeggyel kellett képesíteni. Az eredmény a theologusok szorgalomhiányának a következménye. Ezt a rendeletet a következő példákkal bizonyitja: Voltak olyan kandidátusok, akik nem tudták, hol áll Krisztus „főpapi imája“ s hol van megirva az Advent első vasárnapi perikopa, akik nem ismerték a lutheri urvacsorai tant 1914. szeptember 12. s Pál apostolnak rá vonatkozó kijelentéseit nem tudták elmondani. Közönségesen ismert s rendkívül fontos bibliai helyeket mint pl. Róm 7U, 812 Jan. ev. 6^,,-at nem tudták görögből lefordítani. Héber, ótesta- mentumi történeti és írásmagyarázati tudásuk siralmas volt. A dolgozatukban, melynek thémája Krisztus istenségének vallásos és bibliai igazolása volt — csak nagyon kevesen tettek a metafizikai és erkölcsi isten- fiuság között különbséget, olyan emberekről, mint Nagy Konstantin és Francke Hermann Ágost teljesen elégtelen és helytelen feleleteket adtak. Ezért a fökonzisztorium azt követeli, hogy az evangélikus papi hivatalra való előkészület alapja megbízható Írásmagyarázati és dogmatikus tudás legyen, melyet komoly erkölcsíani, dogmatörténeti, egyházjogi és paedagogiai stúdiumnak kell kiegészitenie. „Ma minden pályán többet követelnek a jelöltektől. Az egyház sem követelhet kevesebbet, illetőleg követelményeit a feltétlenül szükséges mértéknél alább nem szállíthatja még akkor se, ha megfelelő theologus anyag nem áll is a rendelkezésére. Az evangélikus egyháznak mindig előnyére és becsületére vált, hogy tudományosan képzett papjai voltak. Amennyire tőlünk függ, ettől a követelménytől el nem állunk s reméljük, hogy a lelkészjelöltek ezen cél elérésére minden tőlük telhetőt megfognak tenni.“ (Chronik d. ehr. W. 1914. 36. sz.) — - - — —ii—■—*——‘rri.'i ~ *i—1~i’*n—»—ríj—l~rn—ivi KÜLÖNFÉLE. Esküvő. Endreffy János lajoskomáromi lelkész, lapunk munkatársa szeptember hó 9-én vezette oltárhoz Hajek Hermát, lapunk munkatársát Pozsonyban. Állandó, tartós boldogságot kívánunk az új párnak. Isten áldása legyen rajtuk. Kitüntetés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Szabó Endre tapolyhanusfalvi evang. tanítót nemzetiségi vidéken a magyar nyelv tanítása körül kifejtett buzgalma elismeréséül a Kalmár József-féle alapítványból 150 korona jutalomban részesítette. Nyitvatartott templomok. A bajor fökonzisztorium a templomok napközi nyitvatartása tárgyában a következő rendeletet adta ki: Azt a kívánságot,, hogy a templomok nappal az istentiszteleti időn túl is nyitvatartassanak, újabban mind többen és többen hangoztatják, igaz ugyan, hogy ez a kívánság nem áll összhangban a templomépület főrendeltelésével, mert a templom tulajdonképen az egész egyház gyülekezési helye» azonban mégis jogos és dicséretremélto. Azért nyomatékosan figyelmökbe ajánljuk a lelkészt hivataloknak, hogy ezen különösen komoly napokban az egyház elöljáróságával egyértelmüleg tegyenek próbát e tárgyban s legyen gondjuk rá, hogy ezen újítás is áldásthozó legyen a vallásos élet számára.
