Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-12 / 37. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 37. sz. 1914. szeptember 12. azt is rebegni: Isten ne úgy legyen amint mi akarjuk, hanem amint Te akarod. Aki igy tud imádkozni, annak az imádság az erő, a kitartás forrása lesz a szerencsétlenségben a bajok között. Megismeri Istent nem csak a győzelem idején, hanem őt el nem ereszti a veszteség, a gyászos megpróbáltatások közt sem. Tanuljunk meg igy imádkozni. Ebben is különbek legyünk az ellenségeinknél. A halotthamvasztás. i. A halotthamvasztás megengedéséért való propagandának nálunk éppen huszonötéves múltja van. Légrády Károly 1886-ban toborozta össze az első halotthamvasztó egyesületet, amely azonban eredmény nélkül volt kénytelen feloszlani. 1905-ben szervezkedett az „Országos Halotthamvasztó Egyesület,“ mely a halotthamvasztás eszméjének a propagálását, az eszme megvalósítását tűzte ki célul. Ennek is kilenc esztendeje már. Ez a kilenc esztendő azonban nem volt elég arra, hogy az illetékes hatóságok fiókjában megérjen az egyesület alapszabályainak a jóváhagyó záradéka és az egyesület működésének az engedélyezése. Pedig kilenc esztendő Horatius szerint is elegendő egy irásmü publikálása felett való gondolkodásra. Közben a világ halad. Az első modern halott- égetö kemence Dresdenben, Siemens Frigyes üveghutájában volt felállítva, ez azonban csak kísérleti célokat szolgált. Ebben égették el elsőnek Dilke angol államtitkár feleségét 1874. október 9-én. Azóta Németországban 1913. végéig 40 halottégető készülék épült, most építik a 41-et Strassburgban egy újonnan nyitott temető közepére. Olaszországban 34 krematórium van. Svájcban 8, Angliában 14, Franciaországban 4, most épül Lyonban az ötödik. Hollandiában Velsenben 1913. április 1-én nyílt meg az első. „Ezzel Oroszországon, a Balkánon és rajtunk kívül már Európa minden országa befogadtaahamvasztást. Szép társaságba kerültünk. Büszkék lehetünk rá“ — igy kesereg a Hamvasztás, a fakultativ halotthamvasztás eszméjét terjesztő folyóirat. Ebbe a társaságba tartozik még Belgium is, ahol a kormány nem engedélyezi krematórium felállítását. A krematóriumok igénybevétele is elég gyakori. Ott még nem tartunk ugyan, ahol India és Japán. „Japánban minden városban van krematórium. Tokióban éjjel százanként égetik el a halottakat. Egy első osztályú halottégetés 5 Yenbe (= 11 kor.), másod oszt 2 Yenbe, harmad oszt. pedig 1 Yenbe (== 230 kor.) kerül.“ Nyugaton, ahol minden talpalatnyi földet meg kell hódítani az eszmének, 1912. év végéig csak tiz ezrekre megy a körülbelül 30 év alatt elhamvasztott halottak száma. Angliában 11,000, Németországban 62,500, az amerikai Egyesült Államokban 65,000 hamvasztásról számol be a statisztika. A hamvasztás költségei is nagyobbak. Berlinben a költségek koporsóval, orgonaszóval, 42 gyertyalánggal (stóla nélkül) 50 márkára rúgnak. Az európai modern találékonyság azonban a költségkérdésen könnyen tulteszi magát. Vannak egyesületek, melyek a tagsági díjjal előre megfizettetik, ill a tagság fejében biztositják a tagok számára a hamvasztást. Karlsruhe város tanácsa pedig a katholikusok erélyes tiltakozása dacára egyszerűen elhatározta, hogy a szegényebb néposztály halottainak a hamvasztási költségeit elengedi. „A tanács ezzel a határozattal népszerűvé akarja tenni a halottham- vasztást, mert úgy véli, hogy a szegényebb népet anyagi okokkal szinte kényszerítheti a barbár és kegyeletsértő aktusra“ — irja a határozatról a mi katho- likusaink „Egyházi Közlönye“ (1914. 24. sz.). Nekünk még nincs krematóriumunk. A bécsi halotthamvasztó egyesület kérelmére 1889-ben Pozsony városa ugyan hajlandónak nyilatkozott egy építendő krematórium számára telket is adni. Budapest székes- főváros meg 1912. május 13-án határozta el, hogy krematóriumot állít. Több vidéki város, pl. Brassó, Debrecen, Arad, rokonszenvezik az eszmével. Debrecen a felveendő hatmilliós kölcsön terhére krematóriumot is akart felállítani. A halotthamvasztásra vonatkozó határozatok azonban felebbezés révén mind a belügyminisztériumhoz kerülnek, mely nem rokonszenvezik a kérdéssel s a határozatok jóváhagyásával éppen úgy nem siet, mint az „Országos Halotthamvasztó Egyesület“ alapszabályainak a láttamozásával. Nem viszi az ügyet az sem előre, hogy a magyar mérnök és építész egylet 1905. évi krematórium tervpályázata sikerrel járt, azon Pogány Móric műépítész pályadijat nyert, tehát a krematórium tervek csak megvalósításra várnak. Nem okoz gondot már a pénzkérdés se. Kemény Dezső dr. gálszécsi ügyvéd ugyanis, ki ez év áprilisában halt meg, negyedmillió koronányi összeget hagyott vég- rendeletileg különféle közcélokra. Ebben az összegben benn foglaltatik 150,000 korona egy Budapesten felállítandó krematóriumra. „Arra az esetre, ha Budapestet a krematórium megépítésével más város megelőzné, ez a hagyomány azt a várost fogja illetni. Amennyiben ezt az összeget az örökhagyó testvérhuga elhalálozásától számítva tiz év alatt fel nem használták, illetve ez idő alatt krematóriumot Magyarországon nem építenének, ez esetben ezt a 150,000 koronát a szabadkőművesek magyarországi szimbolikus nagypáholya örökli.“ („Világ“ 1914. május 5.) Tekintve azt, hogy ebből a hagyományból nemcsak egy, hanem szükség esetén akár két, sőt három krematóriumot is fel lehet építeni, a kérdés végleges megoldása igazán csak a kormányhatósági jóváhagyástól függ. A kérdés szóval teljesen megérett arra, hogy foglalkozni érdemes legyen vele s hogy megoldhatő is legyen. Huszonöt éves hazai múltra visszatekintő
