Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-05 / 36. szám
IV. évfolyam, Ó6. szám. Aranyosmarót, 1914. szeptember 5. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSA DA LH I HETILAP. Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények és küldemények, az előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkeaztősége címére Nagy- börzsönybe (Hontmegye) küldendők. — Hiányzó lapszámokat a nyomda pótol. — Főszerkesztő: SZTEHLO KORNÉL Felelős szerkesztő és kiadó: SZIHONIDESZ LAJOS Fömunkatarsak: HOHN YANSZK Y A LADA k LIC. IMZHl.Y ÖDÖN im SZÜLÉNYI ÖDÖN dr. Az előfizetőn ára : Egész évre 12 K., Fél évre 6 K., Egyes szám ára 30 fill. Hirdetés dijaF.gész oldal 2b K.t (élőidal 4 K., negyedoldal " K. Ki. ebb hirdetések (pályázatok) minden szava »i fill. 1 dbbször megjelenő hirdetésnél árengedés. Tartalom: Jhinker A vallí s és a tények. — Schall; Aladár: Nyílt levél a szerkesztőit gálát kérdésihez. — Józan szabályok azok részére, akik otthon maradtak. — Szerkesztő közlései. — Hirdetések. öz. — Raffay Sándor: A katonai szol- Különíéie. — Szilánkok. — Külföld. — A vallás és a tények. — Idóiicrti gonJoliitok. — A vallás értékének legjobb fokmérője mindenkor az élet volt. Az élet igazolta vagy könyörtelenül megcáfolta a vallási igazságokat vagy hazugságokat. Az élet folytonosságában sok igazság vall si szankciót nyert, sok vallási cégér alatt árult bornirtság kellő értékére szálhttatott le. A mai keresztyénségben is sok olyan elem van még, amit az élet tényei nem igazoltak, nem szentesítettek, de mégis a vallás kategóriájában vitézkednek, holott ott semmi helyük. Amit az élet a vallásból nem igazol, az nem vallás. Az élének, különösen a világtörténelem nagy lényeinek mindenkor volt szentesítő vagy biráló szava a valláshoz: ez vallás, ez nem vallás. Hogy mégis a vallásban van ma is sok „nem-valF s“, az a kegyeletben, konzer- vatizmusban, sok esetben azonban a gyávaságban leli gyökerét, mely fél a konzekvenciák Őszinte levonásától; azt hiszi, ha nyíltan kimondja a vallásban rejlő „nem vallás“ elvét, több kárt okoz a hitben gyengék között, mint hasznot . . . Pedig a jövő érdekében sokszor nyersen őszintéknek kell lennünk. A élet fejlődése ezt sürgetve követeli tőlünk. A világ előre megy, ha konzezvativek vagyunk is. Faképnél hagy, s megy a maga utján. Kár tőle elválnunk, mert mi bánjuk meg. Koldus tarisznyát akaszt a nyakunkba, mint Petőfi kő-szentjére a gúnyolódás, aztán fel is ut, alá is ut ! Amerre tetszik! . . . Vallás azonban mindig kell az Életnek. Ezután szomjuhozott a primitiv nép tabujában és fétisében, a japán ősmithologiában, Buddhában a sál fák berkében, de legistenibben a keresztben, mert in cruce salus. Az Élet akar vallást, csak azt nem tűri, hogy becsapják s vallás helyett ókort, naivságot, csendes butaságot, egyszóval „nem vallást“ kínáljanak fel neki. Az élet anyaméhe a szemtelen idegen előtt bezárul s nem akar tőle megtermékenyülve őrültséget a világra szülni. Az élet nem perverz, hanem józan. Szigorúan megrostál évezredeiben minden anyagi, természeti, poli ikai, diplomáciai, történeti, filozófiai s egyel) szellemi produktumot. Bíráskodása előtt meg kell hajolni, mert perspektívája az örökkévalóság, ítélete a kipróbált és megtapasztalt igazság. A világtörténelem tényei 1914-ben is beszédesek. A vallásból sokat, épp a tiszta vallást magát piedesz- tálra emelik, joggal is, mert ott a helye, — s megbélyegzik mind azt, ami az évszázadok szigorú intései dacára csökönyösen a XX-ik században is vallásként akar élni. Csökönyösen, mert rz élet mérföldkövei, a történelem és tudomány tényei kétséget kizáró módon megállapították, hogy a jelenkor kulturéletében nem állampolgár többé . . . , de ó mégis csak marad. Mint ha joga volna hozzá, úgy mint hajdanában. Mióta ez a földgolyó kering a világűrben, histori kus nem talált annyi följegyezni valót mint ma. Telegramm stílusban úgy lehetne formulázni azt a sokat, amivel ma mindenki lázas izgalommal foglalkozik, hogy 1914 megérte a világháborút. Miért tört ki a háború? „Szerbia bűnös toleranciája . . .“ Az ős ellenség, a bűn, az emberek megrontója kisért . . . A bűn nemcsak rége” lökött el Istentől cs közeléből a paradicsomból, \ele együtt az igazság utaitól, — nemcsak régen vont büntetési maga után, hanem ma is. „Minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs,“ Jahve eltörölte a föld sziliéről azokat az országokat, melyek az ö nevét hiába vettek. Az élő Isten belenyúl a koszmosz életébe 1914-ben is . . . Nietzsche azt mesélte mint Zarathustra próféta az erdőben lakó aggastyán remetének, hogy az Isten meghalt, az emberfölötti ember ölte meg — s csodálkozott rajta, hogy a vén ember ezt még nem tudta . . . 1914-ben megszólal valami bűvös hang, mely úgy hat a mámoros, borgőzös világra, minta hajnalban hazabotorkálókra a kijózanító hideg északi szél: Nem haltam meg: vagyok, aki vagyok ! . . . Élek! ... A bűnt megbüntetem ma is! . . .
