Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-29 / 35. szám

1014. augusztus 29.

Evangélikus Lap. 35. sz.

3. oldal.

A vallásos krízis.*

Valósággal útszéli igazsággá kopott már az az állítás, hogy a vallás kritikus helyzetben van. Ha a vallásosságot az egyes felekezetek által ápolt vallásos- sággal azonosítjuk, akkor tényleg sok tünet igazolja ezt az állítást. Még a katholicizmus imponáló s a rendelkezésre álló sok-sok eszközzel és emberrel céltudatosan, sőt valóságos genialitással támogatott óriási épületcomplexumában is a bomlás jelei mutatkoznak. A müveit hívek egy része nem sokat törődik nz egyházzal. Vannak olyanok, akik kath. létökre egyenesen ellenszenvvel viseltetnek iránta. A vallásos kérdésekkel hivatásszerüleg foglalkozók körében megszületett egy hatalmas mozgalom: a modernizmus, melyet a pápaság csak a legszigorúbb eszközökkel volt képes elnyomni, illetve elhallgattatni, vagy kiszorítani az egyházból. A protestáns egyházakban sem dühöng az egyetértés. Ahol vallásos kérdések iránt meg van az érdeklődés és az emberek szellemi életet is élnek s nem csupán vegetálnak, nagyok az ellentétek. Különösen a német egyházban áll két hatalmas tábor egymás mellett, sokszor egymással szemben. Az egyik a korral, tudománnyal lépést tartó liberális, a másik pedig a biblikus és az ó-protestáns igazhitüséghez feltétlenül ragaszkodó theologiai irány. A két irány közt levő ellentét nemcsak egyházpolitikai, hanem vallásos okokban is gyökerezik. Nem hiányzanak azonban a külső ellenségek sem, akik kívülről bontogatják az egyház ódon falait: szabadgondolkodók, monisták, dissziden- sek, a szocialista tömegkitérési mozgalom mindmegannyi bizonyságai annak, hogy nemcsak az egyház szervezetével, hanem a tanításával is vannak elégedetlenkedők, kiket nem elégítenek ki a régi egyházi igazságok, hanem az egyházon kívül keresik a vallásos megnyugvást.

Ennek az elégedetlenségnek a forrására, az egyes megnyilvánulásaira, uj, csirában levő, fejlődésre kepes vahásos gondolatokra mutat rá Bonus Arthur a iui/ldsos krízisről írott fontos munkájában.

A keresztyénség történeti vallás, mely évszázadokkal ezelőtt ránk nézve idegen földön született. Hóditó útjában a görög és a római szellemnek tett engedményeket, azokhoz alkalmazkodott a mi korunk mint befejezett tényt örökölte, melyet meg kell őrizni, melyet hinni és ápolni kell. Ez minden keresztyén konzervativizmus álláspontja. Ezzel szemben egy igazán vallásos kor és lélek a vallásban nem ereklyét és örökséget lát csupán, hanem azt kívánja, hogy a vallás mindennapi táplálék, az élet bajaiban vigasztalás, a küzdelmekben diadalt biztositó erő és a kétségekre megnyugvást nyújtó felelet legyen. A keresztyénség élő vallás, mely a legtöbbs/ör alkalmazkodott az élet

•Arthur Bonus: „Zur religiösen Krisis. Négy kötőt. I. Zur (jermanisierung des Christen.ums 1911. 3 Mk. II/IH. Religiöse Spannungen 1912. 4 80 Mk. IV Vom neuen Mythos. Eine Prognose. 1911. 3 Mk. E Diederichs kiadása, Jena.

szükségleteihez. A mai gyorsan élő kor azonban nem elégszik meg a lassú, óvatos alkalmazkodással, hanem nagy elhatározásokat követel. A keresztyénség naiv, christocentrikus formáját nem tudja összeegyeztetni a természettudományos és filozófiai megismerés mai álláspontjával és a modern lélek sem találja meg benne feltétlen megnyugvását. Az ok egyszerű : az élet rohanó áradatába került emberek nem érnek rá a múlttal foglalkozni, nem tudják magukat beleélni a keresztyénség igazi szellemébe, melyet régi írásokból kell feltámasztani, hanem torkig vannak a maguk bajával. „Minden napnak megvan a maga gondja.“ Ezért az egyházak, a theologusok, lelkészek, vallástanitás, óriási erőfeszítése dacára is megdöbbentő a vallási téren lépten- nyomon megnyilvánuló tudatlanság és fogalomzavar. A keresztyénség nem csupán hitet, elmélyedést, áhítatot vagyis igazi vallásos érzéseket kíván híveitől, hanem egy csomó történeti tudást, ismeretet, olvasottságot is. Ezek ellen a különleges egyházi követelmények ellen védekeznek sokan az által, hogy a saját foglalkozásuk látszószögéből megalkotják a maguk természettudományi, vagy filozófiai vagy esztétikai világnézetét és elkészítik a maguk mondva csinált, retortákban összekevert vallását. Emellett az alsóbb neprétegekben ősrégi, a keresztyénség által régen ki- pusztitottnak hitt babonás és varázslatokban hivő vallásosság éli a maga földalatti, de azért sokszor megdöbbentően intenziven lüktető életét. A keresztyénség ugyan állítólag legyőzte és megalázta az emberiség legrégibb hitét, a rabszolga azonban kis hijja, hogy nem uraskodik az egész világ szemeláttára a gazdája házában. A keresztyén máz alatt a legtöbb helyen ott a pogányság, a babona, a legegyügyübb hiszékenység. A nép egyes rétegeiben eleven babona, ráolvasás, amulett, skapuláré stb. ennek ékesen szóló bizonyítéka.

Bajok és ellenségek vannak szép számmal. Akadnak olyanok is, akik mindenáron, a legnagyobb erőfeszítéssel is rá akarják nyomni a halottnak hitt keresztyén- ségre a koporsófedelet. A „halott“ azonban térden áll és védekezik a leszegeztetés ellen!

A korszellem ellen a keresztyénségnek védekeznie kell. Ha a felvilágosodás száguldó vonata elé áll, csak elgázoltatja, szétroncsoltatja magát. Fel kell a vonatra szállnia s ellengőzzel kell megállifania rohanásában. Vagyis alkalmazkodnia kell a körülményekhez, számolnia kell a követelményekkel, úgy tartalmilag, mint szervezete tekintetében ki kell elégítenie a mai kor gyermekét is. Ez nem történhetik máskép, mint ha a keresztyénség felszívja, koncentrálja magában a különböző szellemi törekvéseket, engedi érvényesülni a haladás által napfényre hozott uj igazságokat. Ezzel az alkalmazkodási képességgel megtarthatja a keresztyénség állásainak nagy részét s a diadal reményével bocsájtkozhatik küzdelembe a kor szellemi irányzataival.