Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-29 / 35. szám
IV. évfolyam. 55. szám. Aranyesmarót, 1914. augusztus 29. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALHI HETILAP. Szombatonként jelenik meg. ! A lapot illeti» közlemények és küldemények, az előfizetési es hirdetési dijak a lap szerkesztősébe címére Nagybörzsönybe (Hontniegye) küldendők. — Hiányzó lapszámokat a nyomda pótol. — Főszerkesztő: SZTEHLO KORNÉL Felelős szerkesztő is kiadó: SZIflONIDESZ LAJOS I f-munkatársak: HORNTAKSZKYALADAK LIC. PIZÉLY ÖDÖN éa 8XHLÄNYI ÖDÖN dr. : Az előfizetés ára : Egész évre 12 K , Fél évre <> K., Egyes szám ara 30 fill. Ilirdctéa dijaE|ém oldal es K., (óloldat i K.. necyedoldal » K.k. cbbhirdetOsek (pályázatok) minden szava Ö fiit. 't ábbszdr megjelenő hinictésncl árengedes. Tartalom: Thinker. A megújhodás. — Sz. L.: A vallásos krízis. — Különfeie. — Szerkesztő közlései — Hirdetések. Hegújhodás. Többször olvastam egyházi lapjainkban oly közleményt, melyre az volt az első benyomásom, hogy ez nem probléma. Elvitatkozgatunk, néha el is civakodunk oly kérdések fölött, melyek akár jobbra, akár balra dőlnek el, fontossággal, következményekkel, kihatásokkal nem bírnak. Sokszor egyéni hiúság az alapjuk, a tetejük meg — nagy semmi. Ilyen álproblémák fölött kár vitatkozni, kár a tollért. papirosért, nyomdafestékért, szemért. De nemcsak csendes elégedetlenséggel tölti el az egyházát szerelő ember szivét, ha ily egyházi szalma — és idöcséplést lát, de bosszan- kodással is, mert hát nem volna elég probléma, ami megoldásra vár? Nem volna elég komoly és égető kérdés, amit őszintén, nyíltan és mielőbb tisztázni kellene? Olyan időben, mikor ég a ház, nem a tűz lokalizálásáról tárgyalni és azt tettleg előmozdítani — bolondság! A veszélyes problémát pedig tudatosan elkerülni még ennél is több: lelkiismeretlenség! Tegyük csak bátran a kor ütőerére kezünket s próbáljuk kiérezni pulzusveréséből, hogy miről van szó? mi az egyház problémája a huszadik században? miről kell beszélni és miről luxus ezidőszerint beszélni ? — Az egyház diagnózis ;t komolyan kell venni. A betegségié nem tartozó kérdések feszegetését jobb időkre ktll hagyni, ha a krízisen szerencsésen túl vagyunk. Krízis előtt minden elvesztett idő, másra pocsékolt energia, tudás és szeretet — a beteg sorsát súlyosbilja. Hányszor, de hányszor sejteti ki egy-egy egyházáért remegve aggódó lélek meglátásaiban a vallás pangásának igazi okát, jövőjének biztosithatását s a felelet rá siri csend .. . csend! Visszhangot nem kell. Nincs érzék a problémák iránt. Kényelmesebb, hát persze sokkal kényelmesebb a szfinksz ránk meredő tekintete elől kitérni, szigorúan követelő feleletét Pató Pál ur módjára következetesen elnapolni, mert hej rá érünk arra még! De nem oda Buda! Tessék a problémákon gondolkodni! Az egyház „lenni vagy nem lenni“-je nem az egyházpolitikán, hanem a jézusi programúi folytatásán fordul meg. Tesszük-e azt, amit jézus tett a földön? Prédikáljuk-e azt, amit Jézus prédikált a földön ? Biztos vagyok benne, ha úgy beszélnénk szószékeinken, ahogy Jézus beszélt a hegyen, nem tömeges kitérésekről hozna hirt a statisztika, hanem tömeges betelésekről az anyaszentegyházba. Hogyha mégis tömeges kitérésekről érkező hírek sebzik sziveinket, az annak a jele, hogy oly messze esett a történetileg lett egyház Jézus programújától, mint Makó Jeruzsálemtől, világosabban szólva, mint azorthodoxia — a liberalizmustól. Jézus sohasem tett, szólt olyat, ami nem ;.z emberiség javát célozta volna. Univerzális öntudata mindig átfogta az egész emberiséget. Átérezte, átszenv dte az egész emberiség bűnét, nyomorát, istennélküli boldogtalanságát. Célja az emberiséggel ez volt: a bűntől Isten felé. A történeti igazi Jézus, aki átérezte az egész emberiséget, sohasem fogja kifüstölni a templomból és egyházból az embereket, hanem minden időkben vonzani azon elemi lélektani törvénynél fogva, hogy a szimpátia szimpátiát vált ki. Az, ami a tömeges kitéréseket előidézi, egyházelleni közönyt és gyűlöletet szítja lángra, az nem az evangéliumok Úr Jézus Krisztusa, aki a földön járt, — hanem egészen más Krisztus, valami dogmatikus szellemi képzet, aminek nevében ki lehet dobálni az egyházból azokat a prédikátorokat, akik a történeti Jézust nagyon szerelik, érte dolgozni akarnak. A dogmatikus Krisztus fogalmával minden lehetséges, még őszülő egszisztenciák tünkretevése is (magyar példát is tudnék mondani), a történeti Jézus jelenléte még a házasságtörő asszony inegkövezését sem tűri meg, kit pedig nem csak a Spruch-kollegium, de az egész világ minden igazhitű írástudója bizonyára megkövezett volna. Hiszen az Írásban van, hogy agyon kel! kövezni. Tiszta munka! Kiváncsi volnék, hogy ugyan mit szólna Jézus, ha egy igazhitű prédikációt a huszadik században végighallgatna? Vájjon ráismerne-e az ö tanítására? Alig hiszem. Ö életet prédikált, személyét adta, cselekedett,
