Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-24 / 4. szám
1914. január 24. Evangélikus Lap. 4. sz. 4. oldal. szent könyvünknek, a kereszténység keletkezéséről szóló legrégibb források megbecsülhetetlen gyűjteményének legrégibb s az eredetihez legközelebb álló szövege megállapitassék. Az írók által Írott eredeti példányok elvesztek. Az újtestamentum szövegét tehát másolatokból, kritikai eljárás utján lehet és kell megállapítani. A szöveg másfélezer éven át kéziratos másolatokban maradt ránk, változtatások történtek rajta; az újszövetség is osztozott a könyvek sorsában. Másolat sok maradt, ezek közt rengeteg az eltérés, melyik nyújtja az igazi szöveget?! A legrégibb codex is csak legfeljebb a negyedik századból való. Minek adjuk az előnyt: a régiségnek, vagy a többségnek? Ez a szövegkritika sarkalatos kérdése. Két évszázadon át küz- ködtek ezzel a kérdéssel a tudósok, mig végre a nagy Tischendorf, Gregory, Westcott és Hort után Soden báró az előbbiek úttörő munkája nyomán egy bőkezű pártfogónö (Elise Roenigs) anyagi támogatásával hozzáfogott a kérdés gyökeres megoldásához. Felkutatta a bárhol található és hozzáférhető újszövetségi codexeket, megállapította összehasonlítások révén a szövegüket s az eltérések alapján az újtestamentumi szöveg történetét, egyes formáit, a codexekrokonságát. Amit Westcott és Hort — hiányosak lévén az eszközeik és a rendelkezésükre álló anyag — nem tudtak megoldani, azt Soden báró eldöntötte: családokba, typusokba és kiadásokba osztotta a codexeket s megállapította az egyes kiadások, typusok és családok jellegzetes tulajdonságait, egyezéseit és eltéréseit. Az egyhá i irók munkáiban található újszövetségi idézetek segítségével pedig lokalizálta a szövegeket és meghatározta, hogy mikor és hol használták az egyes szövegformákat s lépésről-lépésre menve megállapította a legrégibb szöveget, melyre a rendelkezésére álló eszközökkel a tudomány eljuthat. Soden báró munkájának a főérdeme az, hogy ő nem egyes codexekkel dolgozott, mint pl. Tischendorf vagy Bernhard Weiss, hanem a tudomány rendelkezésére álló egész apparátust felhasználta, a szövegvariánsok szédítő tömegében rendet teremtett. Ez pedig nem kicsiny dolog. Hiszen a codexek száma maga közel négyezer (3829), variáns pedig már 1707-ben vagy harmincezer volt feljegyezve a John Mill féle kiadásban. Ma körülbelül minden újtestamentumi szóra jut egy variáns. Hogy milyen rettenetes számot ad ez a becslés, arról fogalmat alkothatunk magunknak, ha idejegyezzük azt a három első evangélium szavainak az összegét, amit buzgó amerikaiak állapítottak meg: Máté evang.-ában 18222, Márkéban 11158, Lukácséban pedig 19209 görög szó van . . . Soden báró egy jegyzékbe foglalta az összes ismeretes újszövetségi codexeket, csoportosította, beosztotta családokba őket, megállapította az újszövetség szövege történetének a főbb eseményeit s az újtest. szövegek családfáját. Erre a kritikai munkára pedig rátette a koronát azzal, hogy ezzel az óriási apparátussal megállapiiotta és kiadta az újszövetség legrégibb szövegét. Mi itt ezt a munkát, ennek a munkának a tudományos értékét nem részletezhetjük. Még szaklapunk is alig van, ahol ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozhatnánk s ezt a munkát érdeme szerint méltathatnék. Azonban már ebből a pár vonásból is világos, hogy báró Soden Hermann munkája nem német munka, hanem egy német embernek az egész keresztyénség számára készített világraszóló és kot szakalkotó tudományos müve A keresztyénség napjainkban mind jobban kezdi respektálni a tudományt. Vége már annak a naiv időnek, amikor tudós theologusok szó nélkül elfogadták és inspiráltnak vették azt a bibliai szöveget, amit egyik nyomdász a másik után „utánnyomott“, amely szöveg egypár évszázadon át hiteles, megdönthetetlen szövegként szerepelt. A „textus receptus“ uralmának teljesen bealkonyodott. A tudományos szövegeké a jövő. Maguk a bibliatársulatok, a protestáns konzervativizmus utolsó mentsvárai is szakítottak a textus receptussal. A württembergi bibliai társulat Nestle Eberhard „modern vulgatáját“ terjeszti, mely a különböző kritikai szövegkiadások egyezésének az elve segélyével állapítja meg az újtest.-i szöveget. A „Preussische Haupt-Bibelgesellschaft“ D W/eiss Bernhard szintén kiritikai elvek segélyével készült szövegét nyomtatja, a brit és külföldi bibliatársulat pedig szintén utat nyitott a kritikának: 1911-ben lenyomatta a Wordsworth-White féle latin újtest.-i szöveget, mely a Hieronymus féle vul- gatát próbálja meg rekonstruálni. Ezek mellett a kísérletek mellett remélni lehet, hogy Soden Hermann báró szövegmegállapítási kísérlete sem lesz eltemetve abban a hatalmas több ezer oldalas munkában s hogy arról nemcsak a tudomány vesz tudomást, hanem ez a szöveg elfoglalja a helyét az iskolában, a theologiai akadémiákon és fakultásokon is* s nemcsak a bibliai szöveg tudományos megértésére és boncolgatására fog alapul szolgálni, hanem a gyakorlatban és általánosan is érvényesülni fog s közkincse lesz a keresztyénségnek, még pedig az által, hogy a különböző bibliafordítások ezen tudományos elvek szerint készült, legjobb szöveg fordításai lesznek. Ez a reménység teszi indokolttá, hogy Soden Hermann báró nagy koncepciójú és kivitelében is nagyszabású munkájára irányítjuk ami közönségünk figyelmét is. E sorok írója hozzá is fogott ahhoz a munkához, hogy a Soden báró által kiadott, igazán „legrégibb szöveget“ lefordítsa s kedves emlékkép őrzi a megboldogultnak 1913. junius 6.-áról Berlinből *A drága munkának van már egy kézi kiadása is, melyet görögül tudó olvasóink figyelmébe ajánlunk. Ebben megvan a szöveg, az apparatus fontosabb része és egy bevezetés, mely áttekintést nyújt a görög újtest.-i szöveg történetéről. Ennek a kézi kiadásnak kötve 5 Márka az ára. Ez is Vanderhoeck és Ruprechtnél jelent meg Göttingenben.
