Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-22 / 34. szám
2. oldal Evangélikus Lap. 34. sz. Kiszáradtatok! Nem hozzám vezetitek az embereket, hanem a „szent tanhoz“! Kifüstölitek az embereket a templomból, nemhogy becsalogatnátok őket! Ezt tette Jézus, amikor közietek járt?! Mindaddig, mig őt nem követitek, sötétségben jártok, bár igazhitüeknek tartjátok is magatokat. Ébredjetek, ocsudjatOK álmaitokból, nem látjátok a tömeg közönyében az en intésemet ? !“ Azt a lelkipásztort, aki, a bergsoni intuícióval bele tudja magát helyezni a hívők helyzetébe, hogy onnan értse meg viselkedését, gondolkodását, szükségleteit, nevezem én megértő lelkipásztornak. Azt a lelkipásztort, akinek lelkiismerete nem nyugszik meg azzal, hogy hithü prédikációt mondott aztán pont, hanem mintegy utánna megy szavainak — be az emberek leikébe, hogy megnézze, mi lett sorsa az elvetett magnak? Megértették-e? Ha nem, miért ? Meg- fogamzott-e? Ha nem, miért nem? Azt a lelkipásztort, akinek kötelességtudása nem abban merül ki, hogy hallgatóit saját bölcsességével fél óráig mulattassa, hanem hogy hányán tértek meg valósággal Istenhez ? ! Megértő lelkipásztornak nevezem azt, ki nem tudja nyugodtan nézni a templomból kiebrudalt. emberek sztrájkját, égő szemeikből az isteni élet után hőn só- várgó epedést, hanem szenved az istennélküli testvérek nyomorán! Megértő lelkipásztornak nevezem, ki megérti Jézus fájdalmát, midőn az Istentől elfordult városok fölött a szeretet jajkiáltása tört ki vulkánként kebléből! . . . Óh áldott, aki egy világ Siralmát érzi nyomorában, S kétségbeesve nem kiált, Hogy a keservben társa hány van ! Mi millióknak bánata: Lelkében hordja egymaga, S úgy hal meg némán elhagyottan, Örök magasztos fájdalomban!* Sohasem fogom elfelejteni azt a példát, amit a székesfehérvári tudós püspöktől hallottam Selmecbányán tartott konferenciája alkalmával egy francia plébánosról, kihez egy hitetlen ment azzal a kéréssel, hogy tanítsa meg hinni, mert maga nem tud. A plébános azt mondotta a hitetlennek: „Kedves barátom, bánd meg bűneidet, ha nem tudod saját erődből, kérd hozzá az ismeretlen Isten megvilágositó kegyelmét, hogy őszintén fájlalhasd eddigi vigasztalan életedet. Ez az első, amit tenned kell. Aztán fogadd meg szentül, hogy ezentúl más életet élsz. Ha megfogant lelkedben a szent feltétel, erősen fikszirozd a két élet határvonalát . . . meg fog szállni valami sejtelem, valami titokzatosság . . . valami csodálatos fog átjárni . . . ez az Isten első pulzusverése életedben ... ez az Isten első fuvalma lelkedre ... ez az Isten ... ez elég, egyelőre többet ne akarj ... ez elég, a többi * Rudnyánszky Gyulának, a nemrégiben tragikus körülmények között elhunyt kiváló költőnek hagyatékából való e költemény („A fájdalom dicséneke“), mit a „Magyarország“ 1913. dec. 25-iki száma közölt tudtunkkal először. 1914 augusztus 22. majd megjön . . . Istent tapasztalni fogod szivedben !“ Ez elég! Egyelőre többet ne akarj! Ezt olyan ember mondotta, aki már sok embert vezetett, segített Istenhez. A megértő lelkipásztor nem akar ajtóstól berohanni, nem akurja egyszerre a dogmatikát és hitvallási iratokat a kereső kezébe nyomni, mert tudja, hogy a vallási élemények gyarapodtával sok minden megvilágosodik, vallási érték és igazság lesz és még az is, ami azelőtt botránykő volt szemeiben, jószivü régi baráttá szelídül. Ha növekszik és él a hitben, még a modern ember belátja, mert be kell látnia, amit Rochol mély meggyőződéssel fejtegetett „Der christliche Gottesbegriff“ című müvének előszavában : a régi hitvallások alapján nyugvó régi Concordia könyv a legmélyebb és legmagasabb (vallási) tapasztalat kifejezője, amit a keresztyénség a földön egyáltalában teremtett! Aki megizmosodott a hitben, akinek vallásában van vér és élet, az mindenhol, még a legprimitívebb megjelenési formában is (fetisizmus) fölismeri és megbecsüli a vallási értéket. A megértő lelkipásztor azonban fanatikusan küzd minden oly botor áramlattal szemben, ami a tant a vallásos élet fölé helyezi. A tan másodrendű dolog. Jézus nem tant, haüem istenben való életet akart. Tanra csak annyiban van szükség, hogy evvel fejezzük ki a vallásos életet. A dogmatika csak képlet. „Az anyatejről is van képlet, de a képlet nem az anyatej; a napsugárról is van képlet, de a képlet nem napsugár; a vallásról is van képlet (dogmatika), de a képlet nem vallás“ (Prohászka). Az istenben való élet a maga csodás szépségével, gazdagságával, titokzatosságával nem is foglalható képletbe, ezt átélni lehet, de definiálni, íormulázni, tant belőle csinálni nem lehet. Jézus is csak analógiákkal, példázatokkal akarta fölértetni Isten országát. Tette ezt azért, mert másként nem és tettük volna meg, Leélte előttünk az isteni életet, hogy lássuk milyen az. Ő tudta jól, hogy mi telik ki tőlünk szegény, gyarló, bűnös emberektől. Jézus a nagy megértő lelkipásztor. Endreffy János. Ni \m a iigüi edyezséi Misi in? Egyetemes gyűlésünk könnyen kimondta a nagy- geresdi egyezség felbontását s az egyházak szabad belátására bízta azt, hogy minő viszonyba lépnek a reformátusokkal. Ennek a elöntésnek a következményei már kezdenek jelentkezni. A csatlakozott gyülekezetek oldozgatni kezdik az eddigi kötelékeket s az önállósulás útjára lépnek. így pl. Nyitrán beszüntették a ref. egyház részére az eddigi 50% adószolgáltatást. Alighanem ez az elhatározás adta meg Sedivy László nvit- rai ref. lelkésznek az impulzust egy a mi szempontunkból is figyelemre méltó indítvány megléteiére.
