Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-22 / 34. szám
1914. augusztus 22. Evangélikus Lap. 34. sz. 3. oldal. Sedivy László azt kéri a komáromi ref. egyházmegyétől, hogy annak közgyűlése Írjon át mind az öt ref. püspökhöz, hogy azok keljenek be sürgős jelentést mindazon gyülekezetekből, ahol ezideig az evang.-ok- kal csatlakozási viszony állott fenn, hogy a testvéregyház hívei, esetleg hatóságai minemü előkészületeket tesznek a folyó év végén megszűnő viszony utáni időkre. (Erre magunk is szerfelett kiváncsiak volnánk „Amennyiben e jelentésekből megállapittatnék, hogy az evang. egyház hívei az eddigi szorosabb kapcsolat kötelező voltának megszüntetését a teljes elkülönülésre használják fel s anyagi támogatásukat megvonják tőlünk ott is, ahol sem lélekszámúk, sem anyagi készültségük nem indokolja az elkülönülést es önállóságot úgy ez esetben szüntesse meg hasonló módon egyházhatóságunk is a szorosabb kapcsolatot mindazon helyeken, ahol a ref. hivek állanak egyesülési, vagy csatlakozási viszonyban az ág. ev. (sic!) gyülekezetekhez s őket adó járulékokkal vagy átalány- szerüleg anyagilag erősítik. Egyidejűleg tegyen intézkedést az ilyen jogviszonyban levőknél (p. o. Szombathely, Érsekújvár) az egyetemes adóalap segélyével anyaegyházzá alakításuk iránt s a szervezkedés előkészítésére már az iskolai év elején adminisztrátort rendeljen ki. Mivel továbbá a geresdi egyezség megszűnésével nem igényelheti egyházunk azt sem, hogy a ref. tanulók vallásoktatását az ág. ev. (sic!) lelkészek végezzék: szórványiielyeken, ahol a ref. vallás- oktatás bármilyen oknál fogva bevezetve nem volt, (p. o. Nagyszombat, Magyaróvár, Sopron, Felső-Lövő, Szentgotthárd, Kőszeg, Salgótarján, Aranyosmarót) gondoskodjék a tanulóknak saját egyházunk hitelveiben leendő rendszeres oktatásáról.“ — Ennyi az indítvány, melynek sorsa felől aligha lehetünk kétségben. Ahogy mi a ref. egyházat ismerjük, ez az indítvány nem marad papiroson. Azt azonban igazán szeretnók tudni, hogy gondoskodnak-e a mi egyházi hatóságaink, ami adóalapunknak megfelelően a geresdi egyezség felbontása után beálló viszonyok rendezéséről a maguk erejére utalt szórványok megélhetéséről? Nem Sedivy Lászlónak, hanem nekünk van aggodalomra okunk! A ref. egyház tervs?erO munkával, energikusan hozzálátva rakja le nem református vidékeken is a ref. egyház jövendőjének az alapjait. Elég ha e tekintetben Degen- feld József gróf szlavóniai cgyházlátogatására, Baltha- zár Dezső püspök torontálmegyei egyházalapítási akciójára utalunk. Keserűség szorongatja a torkunkat, ha arra gondolunk, hogy ezzel szemben mit tesz a mi egyházunk ? !. . Mikor a nagygeresdi egyezséget felbontottuk, akkor az volt az első dolgunk, hogy kikür- tftltük a világba, kié az egyezség felbontásának az érdeme? Akkoriban hirt is adtunk az „Alig. evang. luth. Kirchenzeitung“ azon önérzetes híréről, melyben konstatálja, hogy az evang. egyház felekezeti jellegének a helyreállítása Lie. Schmidt Károly Jenő press- burgi és Scholtz Ödön agendorfi esperesek érdeme. Tettek-e az esperes urak azóta valamit, hogy a geresdi egyezség következményei ne találják egyházunkat készületlenül? Ha nem akarjuk szórványainkat teljesen kiengedni a kezünkből, gondozás nélkül hagyni és elveszíteni, akkor itt az ideje, hogy a szórványok, csatlakozott egyházközségek gondjaival mi is törődni kezdjünk! És pedig nemcsak kiki a magáéval törődjön, hanem induljon meg már egyszer a hivatalos egyház s mindazok, akik vezérek, vagy azoknak látszanak s próbáljon ne csak papiroshatározatokat, hanem a szétszórt csontokból, szórványban élő hívekből élő, gyarapodó, feladataikat teljesíteni képes egyházakat teremteni! Ez az igazi egyházpolitika! Azonban ilyet várni ma tőlünk merészség és gyerekes álmodozás. Aki ezt a feljajdulást hallja, bosszankodik egyet, aztán a fülére fekszik s alszik lovább. Igaz is! Meleg nyáron kifog akciókra lendülni. Télen a hideg, nyáron a hőség . . . s igy a jövő lassan kisiklik a lábunk alól! R. n. A katonai kötelezettségről. Lelki megnyugvással olvastuk e lapok szerkesztőjének Raffay Sándor budapesti lelkésznek az „Ev. Orállóban“ megjelent nyílt levelére adott helyes és hazafias válaszát. Találó kérdést veit fel Szimonidesz, hogy „mire való a katonaság eljárásának a kifogásolása akkor, amikor a honvédelmi miniszter a legjobb indulattal intézkedik minden sérelmes esetben ?“ De mi kérdjük, vájjon időszerű e, hogy épen az evang. lelkészegyesület ügyvezető alelnöke adjon be egy katonamentesítést célzó kérvényt akkor, amikor a haza és a magyarság veszélyben van ? Vájjon nem cselekedtek e helyesebben a mohácsi vész idején a papok vagy a múlt században Rázga Pál a pozsonyi lelkész és vértanú, ki kardot kötött derékára és a haza védelmér.: lelkesítette híveit. A nyílt levél hármas kérdése különben is oly meddő, hogy azzal bővebben foglalkozni nem érdemes. Mindenek elüti a lelkészek közül nem hivattak be annyian, hogy azok pótólhatók nem volnának. Békés időben választások előtt pedig akárhány gyülekezetben féléven át is üresen állott a papi szék s akkor senki nem féltette a gyülekezetei a szektáktól. S ha Rnffay oly nagyon szivén hordja a lelkésznélküli gyülekezetek sorsát ám ne alkalmaztasson Budapesten lelkészkörében két segédlelkészt, engedje át az egyiket vagy mindkettőt más gyülekezetnek. Hazafias szempontból szükség volt Szimonidesz válaszára. Ha a haza elvárhatja, hogy minden rendű és rangú fia siessen védelmére, a theologus ne vonja ki magát a haza védelme alól. Különösnek tartjuk azonban mi bányakerületick is, hogy „mert a bányakerületi püspök nem volt ott
