Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-01 / 31-32. szám
IV. évfolyam, 31 —32. szám. Aranyosmarói, 1914. augusztus 8. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRS AI) A LH I HETILAP. Főszerkesztő: SZTKHLO KORNÉL Felelős szerkeszt« is kiadó: SZinONIDESZ LAJOS Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények és küldemények, az előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége elmére Nagy- börzsönybe (Honímegye) küldendők. — Hiányzó lapszámokat a nyomda pótol. — (-'(•munkatársak: , hohnyAnnzky aladak LIC. PIZÉLY ÖDÖN éa 8ZHI.ÉNYI ÖDÖN dr. Az előfizetés ára : Egész évre 12 K., Fél évre 6 K., Egyes szám ára 30 fill. lilrdctéa dija: haí87 oldal 2H K., (éloldal M K., negyedoldal 7 K. Kiiebb hirdetések (pályázatok) minden szava 6(111.1 dbbszftr megjelenő hirdetésnél árengedés. Tartalom: Sz. L.: A jezsuilarcnd jubileuma. — tfj. Berzsenyi Jenő: A Protestantismus és a társadalom. - Tudósítások, — Különféle. — Hirdetések. A jezsuitarend jubileuma. A katholikus egyház ezekben a napokban nevezetes jubileumot ülhetett. Augusztus 7-én volt száz éve, hogy VII. Pius a XIV. Kelemen által eltörölt jezsuitarendet újra feltámasztotta. XIV. Ke!em»n az egyház békéje érdekében határozta el magát erre a fontos lépésre. A jezsuiták behálózták az egész világot, a legbosszantóbb viszálykodásokba keveredtek mindenfelé, tanaik sem feleltek meg az egyház által követelt igazhitnek és jó erkölcsöknek. Sok bajt okozott a földi javak után való csillapíthatatlan éhségük is. Mindenfelől panaszokkal árasztják el miattuk a kúriát. Az előbbi pápák hiába próbálkoztak meg a békesség megteremtésével. Ennek legfőb akadályai a jezsuiták voltak, akikkel senki sem mert kikezdeni. Ezért a békességért volt szükség a jezsuita rend eltörlésére. „Érett megfontolás után alaposan ismerve őket és apostoli hatalmából kifolyólag“ tette meg a pápa ezt a lépést s „Dominus ac redemptor“ kezdetű brévéjé- nek a végére azt is odatette: „Ez a breve mindig és örökké érvényes legyen, meg ne váltóztassék s hatályban maradjon. Mindenki, akit illet s akit a jövőben illetni fog, változatlanul megtartsa.“ Ez a breve 1773. julius 21-én kelt, negyvenegy év múltán az „éiett megfontolás“ stb. után hozott, örökké érvényes dekrétum a lomtárba került, a jezsuiták újra elfoglalták helyeiket, visszakerültek a legtöbb helyre, ahonnan szégyen szemmel kellett távozniok s tovább folytathatták működésüket. IX. Pius alatt felvirradtak a jezsuita rendie az aranykor napjai. Rómában a fehér pápa mellett ott uralkodik a fekete pápa, a jezsuiták generálisa, az okos s eszközeiben nem válogatós Roothnan páter. Befolyásuk külsőleg azáltal nyert kifejezést, hogy 1854-ben a Mária szeplőtlen fogantatásáról szóló jezsuita tant egyházi tanná tették, tiz évvel később az Encyklika és a Syllabus szolgáltatták bizonyságát, hogy a pápai szék nem idegenkedik a jezsuita theoriáktól, jezsuita diadal volt 1870-ben a pápai csalhatatlanság dogmájának az elfogadása is. A katholicizmus retrogád irányzatát napjainkban is napról-napra jobban megfigyelhetjük. X. Pius minden intézkedése hadüzenet a modern kultúra, a kor szelleme, a haladás és felvilágosodás ellen. ) Hogy a jezsuiták állanak-e mögötte s ők inspirálják-e bámulatosan rigorózus s középkorias izü rendelkezéseit, azt nem lehet megmondani, az azonban bizonyos, hogy a katholicizmus mostani regenerációjában a jezsuitarendnek nagy szerepe van. Kitűnő nevelőintézeteik (Kalksburg az arisztokrácia kedvelt nevelőintézete, Innsbruckban a csász. és kir. egyetemen és Rómában a papok elitje tanul!) lelkipásztori működésük révén óriási befolyást gyakorolnak a kath. közvéleményre. Hogy ez a befolyás a mi szempontunkból nem valami áldásos, az kétséget nem szenved. A jezsuitarend harcos szervezet, mely harcot hirdet és hadat visel a protestantizmus ellen. Elég rámutatnunk arra a sok Luther gyalázásra, amit tagjai szóval és írásban folytonosan elkövetnek, melynek legklasszikusabb dokumentuma az állítólag tudós tárgyilagossággal, a valójában azonban nagyszerű számítással megirt Grisar-féle három kötetes Luther életrajz. Mintha most is érvényben volna még az 1640-ben „Imago primi saeculi“-nak ez a jellemző mondása: Desperata pax est, odii semina amata sunt. Nincs kilátás a békére, a gyűlölet magja velünk született! . . . A jezsuiták őrületnek mondják a lelkiismereti és a vallásszabadságot, még 1912-ben (Civilta cattolica!) sőt 1910-ben (Billot) is súlyt helyeznek annak a kiemelésére és hangsúlyozására, hogy az egyháznak joga van megölni az eretnekeket. Szerintük a paritásnak, az egyházak és fele kezetek egyenjogúságának nincs meg a létjogosultsága! Szerintük ez törvénytelen és lehetetlen «állapot (Wernz jezsuita generális 1898.) Egy Laurentius nevű jezsuita pedig 1903-ban azt fejtegette, hogy egy eretnek hullája a temetőt meggyalázza, azért
