Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-18 / 29. szám
1914. julius 18. Evangélikus Lap. 29. sz. 3. oldal. szentháromságról, vagy Krisztus istenségéről szóló hittétel. Hosszú időnek kellett elfolynia, mig az emberi értelem az ilyen tételeke megalkotta. Természetesen nélkülök is meg volt a kereszténység. Az első gyülekezeteket nem is ezek alkották és tartották össze, hanem az uj lélek, mely görög és zsidó mellett egy „harmadik nemzetséget“ teremtett. Történeti kutatás eredményeivel pedig az ember számolni kénytelen. Azok akarva, nem akarva befolyásolják gondolkodásunkat, nézeteinket. ^Megtanítanak a dogmák értékének igazi megismerésére és óva intenek azok túlbecsülésétől, ne hogy áthidalhatatlan mélységek támadjanak. A liberális theológia a kutatás elvétől vezérelve sok értékes igazságnak lett már a felfedezője és hirdetője. Orthodox körök persze arról tudni nem igen akarnak. De megtörténik sokszor, hogy az ő theoló- gusaik is történeti vizsgálódásaik eredményeként olyan igazságot hirdetnek, amelyek semmiben sem különbőznek a liberális irányétól. S igy akarva nem akarva akceptálni kénytelenek olyan irányzat igazságait, mellyel szemben bizony nem a legjobb indulattal vannak. Jellemzően igazolja ezt az az eset, amely a közelmúltban Németországban történt. R. Seeberg a berlini theol. fakultáson a liberalizmussal szemben a pozitív irány képviselőjeként szerepeit. 1898-ban a berlini egyetemi tanszék elnyerését a konzervatív körök erős befolyásának és nagy hatalmának köszönhette, amelyek a liberális irányú Harnack ellensúlyozására törekedtek. Az elmúlt esztendőben Seeberg Rigában és Helsingförsben a „Krisztus problémádról tartott előadásokat, amelyekről a konzervatív „Rigasche Zeitung“ úgy nyilatkozott, hogy az eddigi vélemény, hogy professzor Seeberg a kimondott pozitív theológia képviselője, erősen megrendült. Nem is csoda, mert hisz előadásában Jézus megkeresztelését mondotta annak az órának, amikor az Isten lelke, amit mi most akaratnak (Wille) nevezünk, szállt reá. A csodát úgy értelmezte, hogy csoda akkor van, ha az ember az Isten közelségét érzi. Elismeri, hogy az evangéliumok legendáris vonásokkal vannak átszőve Jézus feltámadásáról ugv beszélt, mint ami a tanítványok belső éleménye volt, stb. stb. Újságban megjelent tudósításnál könnyen megesik, hogy az előadás gondolatai nem jutnak abban a helyes formában kifejezésre, amelyben azokat az előadó gondolta, értelmezni akarta. Könnyen kifogásolhatják — mint ahogy orthodox körök meg is tették — hogy azok bizonyításra nem megbízhatók. Még ebben az évben azonban megjelent Seeberg- től egy munka e címen: „Der Ursprung des Christus- glatibens,“ amelyben arra kérdésre akar megfelelni, hogy mikép volt az lehetséges, hogy egy fanatikus monotheisztikus népnél egy ember a legmeggyalázóbb halállal halt meg s néhány ev múlva istenszerii tiszteletben lett része? A kérdést dolgozatában 5 fejlődési fokon vizsgálja. Jézus feltámadása előtt a tanítványok körében, a feltámadás után első gyülekezetben, Pál felfogását az’án a gnosztikus és végül a jánosi fejlődési fokot tárgyalja. A kérdés vizsgázásnál megmarad a biblia keretei között. Az összehasonlító vallástudomány eredményeit nem veszi tekintetbe. Könyve előszavában azt is megjegyzi, hogy szigorúan történeti kutatást végez és nem ád hitvallást. Az igazság kutatásától vezéreltetve, érdekes és jelentőségteljes eredményekhez jut. Az isteni méltóságot, erőt Jézus nem születésekor, vagy feltámadáskor nyert, hanem a keresztség alkalmával. Az isteni lélek a mi nyelvünkön erőt. lelki energiát, akaratot jelent. Az isteni energiának az ember Jézussal való lelki egyesüléséből pedig hyperphysikai physikai processus lesz, amiről az első 3 evangélium mit sem tud. A szűztől való születésnek is más jelentősége van, mint az evangéliumban. Emberré levésről a legrégibb források szerint szó sem lehet. Dolgozatának kimondott célja, hogy a írini- tás eszméjét kutassa s munkája végén arra az eredményre jut, hogy.a christologiának és a szentháromságnak a tételei, úgy, amint a régi egyház megállapította, tarthatatlanok, használhatatlanok. Ez szól összehasonlítva az uj testamentomi idő erdeti tételeiv< I, de tekintettel ami korunk lelki szükségére és gondolkodási formájára is. Ez az utolsó nyilatkozat már hit vallásféle is, Seeberg nem is tagadja és a Reformation 17-ik számában. amikor több oldalról való felszólításra nyilatkozni volt kénytelen, nyíltan kimondja, hogy róla miudenki tudja, hogy Krisztus személyéről más a felfogása, mint általánosan az egyházi körökben s ebből ő titkot csinálni nem is akar. Természetesen a felett csak örömünknek adhatunk kifejezést, ha tudós theológus — aki különben az ortlio- doxok vezető emberektp szerepel — történeti vizsgálatai eredményeként ilyen igazságokat hirdet. Utóvégre senki sem követelheti, hogy erőszakot kövessen el jobb meggyőződésén. Az igazságot pedig, amihez alapos kutatások aiapján jutott el, többre kell becsülni a világon mindennél, népszerűségnél, elismerésnél, dicsőségnél, A pozitív, az orthodox körök — ha álláspontjukhoz, elveikhez hívek lettek volna — ezek után ép oly bánásmódban részesítik Seeberget, mint általában a liberálisokat, ellenfelüknek tekintik őt. Egy-egy hang ha hallatszott is,* de azután elsiklottak felette.** Nem * Mint p'. a Kirliche Rundschau Beilage der Westdeutschen mái. 13. számában „Hozzánk tartozik c még professzor Seeberg“ megállapítja, hogv nála a lényegbeli istenfiuságról nincs szó. Preexistencía és szűztől való születés — az utóbbi Luk. 1 , értelmében — megdőlnek, a bibliai és az egyházi szentháromság fel van adva. Seeberg állíthatja, hogv jó lelkiismerettel ragaszkodik Krisztus reális istenségéhez, de biblini és egyházi értelemben szó sincs arról ** A konzervatív körök és sajtójuk agyon szerette volna hallgatni az egész ügyet.
