Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-30 / 22. szám

1914. május 30. Evangélikus Lap. 22. sz. 5. oldal. közerkölcsiséget sérti, b) a ki egyházának kárára a gyermekek vallására vonatkozó egyezséget köt. Kéler különvéleményével szemben e célra a presbyteriumból választandó egyházközségi bíróságot állítanak fel, a mely azonban csak erkölcsi hatású büntetést (meg- intést, Írásbeli feddést és a választási és választható­sági jogtól valá megfosztást) mondhat ki. Az egyházi törvénykezés alá tartozó ügyek körét kiterjesztették és részletesen körülírtak, ide fognak tar­tozni a lelkész! nyugdíjigény megállapítása, a lelkészt fizetés kiegészítése vagy korpótlékok körül támadt vitás kérdések is. Fontos az a megállapítás, hogy az egyházi köz­gyűlések az egyházi törvénykezési útra tartozó ügyek érdemében érvényes határozatokat nem hozhatnak es az elnökség köteles ügyelni arra, hogy ilyen ügyek a közgyűléseken ne tárgyaltassanak. A hatáskör kérdé­sében az egyetemes egyházi tanács és ha ilyen nem lesz, az egyetemes jogügyi bizottság határozzon. Nagyobb vita fejlődött ki a törvénykezési hiva­talos nyelv megállapítása körül, a mely a javaslat szerint a magyar. A javaslat külömben a nemzetisé­geknek a legmesszebb menő engedményeket teszi, a melyek a bizottság által el is fogadtattak. Ezen enged­mények azonban Ruman es Stur bizottsági tagokat ki nem elégítettek és külön véleményt terjesztettek be aziránt, hogy az egyházmegyei törvényszékeken hasz­nálandó tárgyalás nyelvét az egyházmegyei közgyűlés határozhassa meg. Az összes iratoknak magyar nyelvre való lefordítására ók is vállalkoztak. A törvényszéki bírák számat szaporították, hogy a tanítói és tanári karból több bíró legyen választható. Kimondott k, hogy a vizsgálóbiztos nem lehet biró abban az ügyben, a melyben a vizsgálatot végezte. A közvádlói teendőket fegyelmi ügyekben az egy­házi ügyészekre bizták. Az egyházközségi közgyűlésre tartozó választások és a felsőbb egyházi tisztségre beadott szavazások eredménye felebbezéssel támadhatók meg, felebbezhet- nek az egyháztagok (legalább 10 tag) es az espeies által kirendelt ügyész. A ielebbezö egyuáztagok a tör­vényszék elnöke által 1000 korona erejeig terjedő köit- ségbiztositék letételére kötelezhetők, melyet ha 15 nap alatt le nem tesznek, a felebbezés visszavontnak tekin­tendő. Igazolt szegénység esetében az illetékes püspök az erre önként vállalkozó evangélikus ügyvedek sorá­ból a szegények képviseletére ingyen jogvédőt kérhet fel. Ily esetekben a közvádló is csak készkiadásai megtérítését követelheti. A fegyelmi ügyeknek gyorsabb elintézése szem­pontjából azt javasolja a bizottság, hogy két egybe­hangzó ítélet ellen csak akkor van helye felebbezés- nek, ha állástól való elmozdításra vagy hivatalviselése való képtelenségre szól a büntetés. Választási ügyekben ugyanerre korlátozta a feleb- bezést az előadó javaslatával ellentétben, a mely sze­rint már az elsőfokú Ítélet ellen is csak akkor lenne helye íelebbezésnek, ha a választás megsemmisittetett. El lett fogadva, hogy fegyelmi ügyekben a felső­bíróságok a fegyelmi vétség megállapítása és a bün­tetés kiszabása kérdésében az ítéletet* a felebbező fél hátrányára is megváltoztathatják. El lett fogadva, hogy a bírói határozatok mindég kézbesítendők és a felebbviteli határidő akkor is a kézbesítéstől számit, ha a határozat a félnek előbb ki lett hirdetve. A kézbesítés rendszerint posta utján, a szükség­hez képest a helybeli lelkész utján történik. A végrehajtási eljárás, amely a jelenlegi törvény­ben hiányosan van szabályozva, részletesen szabá­lyoztatok. Az egyetemes gyűlés felhatalmaztatok az egyházi bíróságok részére ügyrendet és iromány mintákat készíteni. Elhatároztatott, hogy az egyházi törvénykezéssel összekötött irodai munkát az egyházmegyei törvény­széken az esperesi hivatal, a kerületi es egyetemes törvényszéken pedig az ezeknél állandóan alkalmazott jegyzők végzik. A bizottság munkálatát befejezvén elhatározta, hogy azt a zsinat összes tagjainak megküldi. A fizetésrendezés kérdése. G)ürki Pál előadói javaslatát indokolásával együtt volt alkalmunk ismertetni. A javaslat sorsa is köztu­domású : a rendezésnek Gyürky Pál által konteniplált formája 414,D0U koronába került volna, miből 246,000 korona az adóalapi államsegélyből lett volna fedezendő, úgy hogy az egyházak mostani adóalapi segélyeiknek legfeljebb a felet kaphatnák tovább, miért is a zsinati bizottság április 21-én az előadói javaslatnak azt a részét, mely a mostani adócsökkentési segély elvonását célozta, nem fogadta el. Ezzel egyelőre a már elfo­gadott és korrigált határozmányok is értéktelenekké váltak. Ha nincs meg a rendezésre szükséges pénz, akkor hiábavaló — ha mégannyi volna is — minden paragrafus. A javaslat sorsa az adócsökkentési államsegély felhasználásán múlott. Ennek az egyházaktól való megvonását találták aggályosnak Schleiffer Károly, Varga Gyula esperesek, Okolicsányi Gyula esp. felü­gyelő s velük együtt a bizottság többsége. Schleiffer Károly a kongruának és a korpótlékoknak az egyház­egyetem kezéhez egy összegben leendő kiutalását szor­galmazta, hogy ennek a felhasználásával a lelkészi java­dalmaknak az egyház saját hatáskörében leendő új összeírása esetén a lelkészi fizetések megfelelően javít­hatók legyenek, amit részünkről elég rokonszenves megoldásnak tartanánk. Varga Gyula a már meglévő

Next

/
Thumbnails
Contents