Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-30 / 22. szám
6. oldal Evangélikus Lap. 22. sz. 1914. május 30. lelkészsegélyezési alapnak a megerősítése mellett kardoskodott, Okolicsányi Gyula pedig a Gyürky-féle javaslat rendezésének a mérvét kifogásolta. A zsinati bizottság kezünkben levő jegyzőkönyve alapján ténykép megállapítjuk, hogy a Gyürky-féle javaslat meglehetős sok javításra szorult. Hogy csak a fontosabbakat említsük: a bizottság megszüntette a kongruás és nem kongruás lelkészek közt tett különbséget, a gyermekek után csak 10 éves koruktól kezdve járna a családi pótlék és ez nem „legfeljebb két gyermek“, hanem valamennyi után megállapíttatnék. A lelkészsegélyezési alap nem olvasztatik be a „lelkészi pótlékalapba“, hanem érintetlen marad. Több, meglehetős nyomatékkai hangoztatott indítvány kisebbségben maradt. Ilyen pl. a „feleség után járó pótlék“, mely Schleiffer Károly, Varga Gyula, Vannovits János ellenzése dacára is fenntaitatott. Nem részesíti a bizottság javaslata a kitoktatókat, sem a lelkészekével azonos fizetésrendezésben, mi ellen a május 12-én tartott pozsony-vidéki lelkészi értekezlet máris szót emelt. Most már a zsinati bizottság többségére hárul az a feladat, hogy a fizetésrendezésre elvonható fedezetet megjelölje s ennek alapján a fizetésrendezés mérve megállapítható legyen. Okolicsányi Gyula nógrádi esperességi felügyelő egy „módosító javaslata“ fekszik előttünk, mely ezt a feladatot akarja megoldani. Ez a javaslat nem tesz különbséget kongruás és nem kongruás lelkészek között. Hogy a rendezés és a családi pótlék áldásaiban minél több lelkész részesüljön, elfogadja azt a megoldást, hogy ne csak a gyermekek, hanem a feleség után is járjon pótlék. Azonban mivel az általa megállapított fedezetből sem 800, sem 400 koronára nem telik, a feleség után csak 250 korona, a kiskorú gyermekek után pedig szintén nem 200, hanem csak 100 korona pótlék állapíttatnék meg. Fontos és alighanem igazságosabb a módosító javaslat azon pontja, hogy nem az első két és csupán két gyermek után, nem is csak azok 10 életévétől kezdve jár a családi pótlék, hanem csak a harmadik gyermektől számítva. Ezt az intézkedést így indokolja az indítvány tevő: „Az előadói javaslat családonként az első* két gyermeket részesíti nevelési pótlékban. Nézetem szerint itt annak az elvnek kell érvényesülnie, ha már minden gyermek után nem adhatunk nevelési pótlékol, úgy adjunk legalább ott, ahol a szükség a legnagyobb. Gondot, aggodalmat nem az első két gyermek okoz, különösen a már fentebb megindokolt családi pótlék folyósításánál, hanem a többi s ez a gond azután fokozódik a gyermekek számával. Ezért javaslom, hogy a gyermek nevelési pótlék a harmadik gyermektől kezdve adassék a további létszám korlátozása nélkül. Ezenkívül az a lelkész, kinek lakóhelyén kívül iskoláztatott 24 éven alóli gyermekei vannak, minden ilyen gyermek után — ezek számának korlátozása nélkül egyenként 100 korona iskoláztatási pótlékban részesül. Az Okolicsányi-féle „módosító javaslat“ szerint a fizetésrendezés szükséglete 234,300 koronára rúgna. Ez fedeztetnék 2Ü.„ egyházi pótadóból (164,000 korona), a megszűnő lelkészsegélyezési alap kamatából (4,000 korona), a megszűnt lelkészsegélyezési alap dotátiójából (70,000 korona), a zsinati költségekre beállított (1914. évi egyet, költségvetés i) pontja) 10,000 korona és a tartalékalapra felvett (u. ott: g) pont) 20,000 koronából, ami 268,000 korona, vagyis ezen megoldás esetén 33,700 korona maradvány is lenne, mi a hullámzó szükségletek biztosítására, a családi pótlék fokozatos emelésére és fejlesztésére fordíttatnék. A „módosító javaslat“ indokolása e szavakkal végződik: „Javaslatom egészben véve az előadó úr által ügyesen felkutatott ösvényeken jár, éppen csak az adott viszonyok kényszere alatt s a kivihetőség szempontjából mozog szerényebb keretek között. De azt mondani rá, hogy nem volna „zsinati alkotás“, amikor évente 234,300 koronával járulna a lelkészcsaládok megélhetéséhez, joggal talán még sem lehet.“ Nem tudjuk, hogy ez a „módosító javaslat“ a zsinati bizottság többségének a javaslata-e ? Elkészítéséért Okolicsányi Gyulát csak elismerés illeti, ha javaslata nem felel is meg esetleg valamennyi lelkész igényének és óhajtásának. Dicsérni, vagy gáncsolni most nem szándékozunk a javaslatot, csak közöljük, hogy olvasóink a fizetésrendezés ügyének egyes fázisait figyelemmel kisérhessék. Hütter Lajos lelkész indítványozza, hogy bocsáttassák a kérdés szavazás alá, a Gyürky vagy a Varga-féle fizetésrendezés kell-e az evang. papságnak ? Mivel azonban az újabb javaslatok egymást érik, a szavazás hamarosan tárgytalanná válik. Különben is a zsinat dönt s nem mi. KÜLÖNFÉLE. ' Új fizetésrendezési javaslat. A zsinati bizottság határozata alapján teremtett helyzet újabb fizetésrendezési módozatok kieszelésére kényszeríti mindazokat, akik a lelkészi fizetésrendezés ügyét egy zsinati alkotás keretében dűlőre akarják juttatni. Gyürky Pál főesperes, a fizetésrendezési ügy zsinati előadója az új helyzet figyelembevételével készített egy módosított javaslatot a lelkészek korpótlékáról. Ennek a javaslatnak irány- elve az, hogy az adócsökkentési alap teljesen érintetlenül maradjon. Megelégszik a javaslat a családi pótlékok fedezésére szolgáló pótlékalapba beutalandó egyházi pótadóval, melyet az egyház minden tagja köteles évenkint egyenes állami adója után 3°/0-nyi összegben leróni, mely az egyházaktól a közalapi já
