Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-30 / 22. szám
4. oldal Evangélikus Lap. 22. sz. 1914. május 30. már azért sem, mert az emberek hite felnőttebb korban szokott megtörni, aztán a hitnek, kivált a philosophiai alapon álló, felvilágosult hitnek, mint amilyen a mienk, lényegében felfogására és átértésére a gyermeteg kedély nem nagyon képes. A hitoktatásnak az iskolából a hittannak, a kötelező tantárgyak sorából kivételéről van csupán szó, de nem a hitoktatás eltörléséről. A hitoktatás szabadon lesz gyakorolható, ezt sem a szabadkőművesek, sem a radikálisok nem gátolják meg. Az iskolai hitoktatás ellen mi kifogást sem lehetne emelni akkor, ha az iskolában egy és ugyanazon hitet tanítanának nem pedig esetleg ötfélét is. Ismerek ugyanis oly iskolát, ahol épen öt lelkész (r. kát., ev. ref., ág. h. ev., gör. kát. és Mózes vallásu) látja el a hitoktatást, némelyikük csupán 2—2 növendéket tanítva. Már ez a tény egymagában véve elég arra, hogy a gyermekek lelkében a kétkedés szellemét tegye úrrá. Ezért tudom én megérteni azt, hogy a zárdákba idegen hitoktatót belépni nem engednek. Egységre, testvériségre vezető hitoktatásra van szükség, de nem arra, hogy egy és ugyanazon iskola falán belül ötféle hitet is tanítsanak. Helyeselni tudom Kis Béla úrnak véleményét, mely szerint a hitoktatást az egész vonalon a lelkészi karra kell bízni. Fel tehát lelkészek! Mutassák meg, mire képesek saját erejükből, állami támogatás nélkül, amint Pál apostol, Luther, Calvin, Zwingli, Dévai Biró Mátyás, stb. reformátorok tették. Mert a kötelező vallásoktatás már állami támogatás, amire annak az igének a hirdetése, amelyben van erő és isteni igazság, rászorulva nincsen. Az oly mozgalom, amely nem bir lelkesíteni s a lelkesedést állami támogatással kívánja pótolni, már úgy is hanyatlóban van. Avagy beismerjük önmagunkról, hogy elvesztettük a lelkesítő erőt, az állami tárpo- gatás munkája híján elfogunk bukni? A katholicismussal való teljes és tökéletes egyenjogúságunk pedig üres eszme marad mindaddig, amig az állam feletti hatalom a klerikalizmus kezében van. Aki győzni akar, annak az ellenséget le kell fegyverezni a helyett, hogy az ellenség fegyvereinek sértetlenségét óvja. A klerikalizmus hatalmának megtörése előtt az egyházak és vallások egyenlőségéről még csak nem is lehet beszélni. De ha a klerikalizmus ptt marad a porondon, akkor elnyerjük a lelkiismereti szabadság és vallás egyenlőség pálmáját. Arra nézve is tisztában kell lennünk, hogy az 1848; XX. t.-c. végrehajtása saecularisatio nélkül az államnak módjában nem les?. Hiába várunk, könyörgünk tehát, ha nem fogjuk a klerikalizmus nagy hatalmának pilléreit megingatni. Az iskolai (de csakis az iskolai) vallásoktatás eltörlése pedig a klerikalizmus hatalmát, ha meg nem is dönti, de jelentősen fogja gyengíteni. Szerény véleményem szerint tehát nekünk protestánsoknak ilyen szempontból kell a tanítóság által felvetett mozgalmat felfogunak s ha a klerikalizmus elleni harcról van szó, nyugodtan foghatunk kezet a szabadkőművesekkel, akik semmiféle hitet nem üldöznek sőt ők maguk is e lelkiismereti szabadságért küzdenek. Majd ha aztán a klerikalizmus holtteste felett az egyház hatalmi erők helyett szellemi erők, igazságok fognak egymással szemben állani, akkor úgyis azé az egyházé lesz az elsőség, amelynek zászlójára a legnagyobb igazság lesz rá írva. !fj. Berzsenyi Jenő. fiz Ultiain tirvÉDUhezési részénél! műin Mii!! zsinati iizotlsiü ülésé. Ez az albizottság folyó évi május hó 25., 26. és 27-én tartott ülést Csipkay Károly elnöklete alatt Budapesten. Előadó volt Sztehlo Kornél, a kinek munkálatát már röviden ösmertettük, a bizottság jegyzője Sárkány Béla főesperes. A bizottság a 121. §-ból álló javaslattal elkészült és azt kevés változtatással elfogadta. A vitában az elnökön kívül résztvettek Samarjay, Stur, Rumann, Sárkány, Bélák, Kéler és Hritz bizottsági tagok. Az egyházellenes tanítást és tanhirdetést érintő fegyelmi vétségét úgy állapította meg a bizottság, a mint ezt már lapunkban ösmertettük. Ez tehát a lelkészeknek, tanároknak és tanítóknak egy speciális delictuma lesz. Az egyházi fegyelmi rendet kiterjesztette a bizottság az egyháztanácsi és képviselőtestületi tagokba az előadó különvéleményével szemben. Fegyelmi vétségnek nyilvánították az egyházi fel- sőbbségiránttapusitottnagyobbmérvütiszteletlenségetis. A hivatalnak a magyar állam, a magyar nemzet vagy a magyarhoni evang. egyház elleni izgatásra való felhasználását Rumann és Stur különvéleményével szemben fegyelmi vétségnek minősítették. A hivatalviselésre való képtelenség, gondnokság alá helyezés és következményeit az előadó javaslata értelmében megállapították. A büntetések közzé a meg- jntést felvették és a jelenlegi törvény szerint a püspök jogához tartozó rendbüntetést mellőzték. Kimondották, hogy a bíróság méltánylást érdemlő esetekben kimondhatja, hogy az állástól vagy a hivataltól való elmozdítás eJmozditottnak esetleg hozzátartozóinak nyugdíjigényét nem érinti. Kiterjesztették az egyház fegyelmi rendjét az egyháztagokra is, az előadó által javasolt két esetben, a) ki magaviseletével a vallásos érzületet, hithüséget vagy
