Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-30 / 22. szám

1914. május 30.

Evangélikus Lap. 22. sz.

3. oldal.

az egyháztól ? Megérdemeljük ! Mi okozuk ! Fogyunk, pusztulunk ? Megérdemeljük! Mi okozzuk! És ezért a sáfárkodásért, ezért a lelkipásztorkodásért, ezért a bűnért majd felelni fogunk Isten trónusánál!

landrcffy János.

Észrevételek.

Az adóalapi bizottság még el nem készült munkál ta felett sokan előre pálcát törnek. Azt hiszik e jó lelkek hogy e bizottság dolga igen könnyű. Hibáztatják a'V.-ra való segélyezést, a nélkül, hogy m *s módot mutatnának, a mely szerint igazságosabb lehetne a segély osztás. Elismerem, hogy a munkálatok közben, midőn azt a nagy ar nytalanságot látom, mely van az egyes gyülekezetek adózásai között — egyiknél 60% is könnyebbnek látszik, mint a másiknál 20—25% — eszembe jut máskép kellene a segélyt adni — de mégis be kell látnom a 6Ü'„ terhesebb, mint a csak 25 — különbség csak az, hogy falun megszokták a 60%, mert eddig a terményeket nem igen vették számba, ma azonban már falun is tudnak számítani s a terményeket is legyen bár 1 kgr. értékesíteni tudják.

De hogy a gyengéket védelmezhessük, ott van a szabályrendelet 5. §-a — tessék a szerint eljárni a kisvárosi gyülekezeteknek, nem nézzük ott és nem keressük a 35V0-ot. hanem, azt rászorúlt-e a segélyre! Miért nem folyamodnak? Magam is tudok nehányat, mely ezt elmulasztotta.

A bizottság helyzete igen nehéz, minden gyülekezet mindenféle bizonyítványokkal felszerelve igazolja ő legszegényebb az ő terhe a legnagyobb. Én majdnem három hónap óta nap-nap után vizsgálgatom a kérvényeket s azt látom ez a 126 folyamodó ha pusztán irataira figyelnék s mindazt elfogadhatnám a mit állítanak elvinne 50" „-ig leszállítva terheiket 150.000 koronát a 415.000-ból, a többi 600-nak kevés maradna.

Hogy a mi munkálatunk nem lesz tökéletes azt nagyon jól tudom, de ennek egyedül a folyamodó gyülekezetek az okai. Az egyetemes egyház meghozta szabályrendeletét, de a kik számára azt megalkotta, épen azok nem tartják be. Vannak, akik el sem olvasták, vannak a kik elolvasták, de félre tették, cselekedtek az ő jobb belátásuk szerint ügyet se vetve 6. §. és 9. §-ra, de vannak olyanok, a kik igyekeztek mindenben megfelelni a szabályrendelet kívánalmainak s ezeket legkönnyebb felül bírálni. Mindaddig, inig az egyházi adózás nem ugyanazon elvek betartása mellett történik, igazságos bírálatot tenni nem lehet. Ezért mondotta ki az egyetemes egyház a 6. §-ban az adózás rendezést a segélyezés első feltételéül. A ref. egyház ezt teljes szigorúsággal alkalmazza is — a ki folyamodott tartsa meg a törvényt. — A hogyan nálunk a folyamodó gyülekezetek jórésze eljárt, az minden kritikán alul van, nincs az a bölcs kádi, a ki igazságos

és méltányos bírálatot tudjon hozni — sőt előáll az a legkülönösebb áll pót — ott a hol csak párbér szolgálat van, telkes, kis házas, zsellér párok fizetnek, ha adunk segélyt ily gyülekezetnek nem tud vele mit csinálni, mert tulajdonkép egyházi adót nem ismer, le se szállíthatja a terheket, ellenkezvén ez a lelkészi és tanítói hivánnynl, mint eddig történt, az ilyen gyülekezet tőkésítette a segélyösszeget. Hát még meghatározása az ily teher viselésnek ? egyik a % mérőt számítja 14, másik 157-i Mer, vagy épen 18 liternek felhozván hogy neki tetézett lefolyó mértékkel adnak. Maga a lelkész se tudja soha mennyi tulajdonkép a fizetése. Sokat lehetne erről írni, de feleslegesnek tartom a szót tovább szaporítani. Ezért akarjuk, hogy jövőben ne csak szabályrendelet, de a törvény mondja ki, a ki pedig folyamodik az köteles a törvény rendelkezései szerint eljárni egyházi adózásában, ha ezt nem teszi ne folyamodjék.

Varjra Uvula,

esperes.

A vallásoktatás kérdéséhez.

E lapok hasábjain megjelent cikkek hatása alatt az én csekélységem is indíttatva érzi magát, hogy a vallásoktatásnak az iskolákból kiküszöböléséről pár észrevételt tegyek.

Olvastam a „Világ“ cikkét is, de abból animo- sitást a protestánsok ellen mit sem olvastam ki, sőt jól esett tapasztalnom azt is, hogy valahányszor a szabadkőművességnek említett sajtóorganuma az egyházakat s azok szellemét bírálat alá fogja, a protestantizmust mint ilyet soha sem rója meg, legfölebb annak klerikalizmus felé hajló irányzatát s az ezt szolgáló egyházi lapokat, melyek közt, — örömömre — a mi lapunkat felemlítve nem láttam.

Dr Bartha Antal véleményét és kijelentéseit is kénytelen vagyok osztani.

Osztom az ö nézetét azért, mert tulajdonképen nincsen szó a vallásoktatás eltörléséről, hisz ez ellenkeznék a liberalizmus, a gondolatszabadság elveivel.

A hitoktatásnak mi akadályba sem szabad ütközni. Hitszabadság és tanszabadság, e kettő neveli nagyokká a nemzeteket.

„Tanítsatok minden népeket!“ mondta Krisztus, kövessék tehát szavait a lelkészek s gondoskodjanak róla, hogy az ifjúság és a felnőttek minél alaposabban ismerje meg az élő, a boldogító, a jövőbe látó hitnek lényegét.

Hirdessék h t papjaink e hitet, de hirdessék a templomban. Ha pedig a pap szava a templomban gyönge, ha szava nem hallatszik messze, akkor ez már baj. De ezen a bajon nem lehet segíteni a képen, hogy segítségül hívjuk az iskolát, az iskola tanítóját. Az iskola a lankadó hit megerősítésére nem alkalmas