Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-30 / 22. szám
IV. évfolyam. 22. szám. Aranyosmarót, 1914. május 30. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALHI HETILAP. Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények és küldemények, az előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége elmére Nagybörzsönybe (Hontmegye) küldendők. — Hiányzó lapszámokat a nyomda pótol. — Főszerkesztő: SZTEHLO KORNÉL Felelós szerkeszt« es kiadó: SZinONIDESZ LAJOS Fómunkatársak: IIORNYÄNSZKY a la dák LIC. FIZÓLY ÖDÖN ém SZÜLÉNYl ÖDÖN dr. Az előfizetés ára : Egész évre 12 K., Fél évre 6 K., Egyes szám ára 30 fill. Hirdetés dija: Egész oldal 2b K., féloldal 14 K., negyedoldal 7 K. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szava ti fill. Tflbbszór megjelenti hirdetésnél árengedés. Tartalom: Sántha Károly: Pünkösdkor. — Endreffy János: Műveltjeink közönyéről. — Varna Gyula: Észrevételek. — Ifj Berzsenyi Jenő: A vallásoktatás kérdéséhez. — Az alkotmány törvénykezési részének tárgyalására kiküldött zsinati albizottság ülése — A fizetésrerdezés kérdésé. — Különféle. — Hirdetések. Pünkösdkor.* Ez a világ önző, hideg, Megfagytak benne a szivek; A fénylő nap gyér sugarát Mind fukarabban szórja rád; Kihűl a fold is lassan-lassan, S ha az Ítélet kürtje harsan, Nem tűzben ég, mint meg van írva, Hanem dermedve hull a sírba. Ez a világ dacos, kevély, Haragban, gyülölségben él; Marják egymást az emberek, Kiált a vér, a könny pereg; Győzelmet ül s ujjong a gazság, Gyászt öltve jajgat az igazság, S hogy a gonoszságot ne lássa, Azért az ég felhő-palástja. Ez a világ fásult, rideg, Eszmény szavát nem érti meg; Nincs hite már, nincs Istene, A kétszerkettő mindene. Jajgat, veszekszik a hazáért, De nem tesz s áldoz a javáért; A porban csúszik s lomha szárnya Nem birja, hogy magasra szállna. Pünkösdi Lélek, óh jövel, Holtakba életet lehelj! Gerjeszd a földön szerteszét A szeretetnek szent tüzét! Vigyen mindenfelé galambod Illatozó olajfa-lombot! Gyújts a szivekben égi lángot, S teremtsd meg újjá e világot! * Mutatvány Sántha Károly „Isten, Haza, Család“ című verseskötetéből. Műveltjeink közönyéről. Erről panaszkodunk mindenfelé. Hogy mit mondunk ez égető problémáról, az a szemponttól függ, amiből vizsgáljuk. Hogy egyházi, vallási, teológiai szempontból mi kép ítélendő meg műveltjeink közönye, azt már elmondották előttem mások, azért nekem ehhez nincs szavam. Szerintem a műveltek közönyét a müveitek szempontjából kell megítélni, illetve megérteni, minden más szempont helytelen s csak kerülgetése, de nem megoldása a kérdésnek. A müveitek közönyét a müveitek leikéből kell megérteni. Bele kell helyezkednünk a modern ember érzés- és gondolatvilágába, világnézetébe, hogy onnan értsük meg közönyét is egyház és vallás iránt. A közöny a vallás legborzasztóbb ellensége. Inkább támadnának, tüntetnének val- lástalanságukkal, ez nem oly veszélyes és kétségbeejtő, mint a fagyos közöny, aminek az a jellemző tulajdonsága, hogy hallgat és nem törődik semmivel. A vallás ellen intézett támadásoktól és támadóktól épp oly kevéssé félek, mint a katholicizniustól: nem komoly ellenfelek; a tiszta keresztyénségnek csak tévedésből, butaságból vagy őrültségből lehetnek ellenségei. És ha rendületlenül bízunk Isten országának még a poklok kapui felett való diadalában is — és ebben bíznunk lelkiismereti szent kötelességünk, ellenkező esetben szögre a Luther-kabátot! — akkor mit féltsünk a ke- resztyénségben a modern kortól ? a természettudományoktól? a filozófiától? a „Világ“-tól? Mit féltsünk? Hiszen diadalmaskodnia kell! E diadalomban való rendületlen bizalom ad energiát, vért, határozottságot, irányt, eleven életet keresztyénségünknek és igehirdetésünknek!.. . Ha e bizalom hiányzik: 1914. éves múmia ami hitünk, tele ránccal, ócskasággal, befács- lizott élettelenséggel. Az furcsa, ha a múmia élni akar — cilinderben és frakkban ! De a keresztyénség nem múmia (akad olyan is!), bár „régi, mint az igazság, de modern mini az éJetu (Prohászka). Letűnt az az idő, midőn a hitre kényszeríteni
